Piroska és a farkas (1)
Írta: Grimm testvérek
Átdolgozta és illusztrálta: Teresa Rodríguez
Kiadó: Alexandra, 2011
Oldalszám: 32
A Piroska és a farkas klasszikus népmese, amit a Grimm testvérek tettek világszerte népszerűvé. A 19. században a történet két különböző verzióját hallotta a két Grimm fivér, Jacob Grimm és Wilhelm Grimm, akik mindkettőt felhasználták (a másodikat, mint az első folytatását), de csak az első történet lett igazán híres.
Ebben a piros sapkás (néhol köpenyes) kislánynak (Piroska) kell átmennie az erdőn, hogy ételt vigyen a nagyanyjának. Útközben egy farkassal találkozik, aki ráveszi, hogy letérjen az útról, míg ő maga felfalja a nagymamát és átveszi a helyét, hogy végül felfalhassa a kislányt is.
A pozitív befejezés kedvéért a vadász végül megmenti mindkettőjüket.
A klasszikus mese gyönyörű illusztrációkkal.
|
Törpillus
A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak.
A gyermek életében a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.
A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék.
A Piroska és a farkasban a jóságos nagymama helyét a gonosz farkas foglalja el, amely el akarja pusztítani a gyermeket. Éppen ilyen ijesztő a gyermeknek, amikor a saját nagymamája vagy édesanyja válik hirtelen fenyegető figurává egyik pillanatról a másikra. Nem tudja elképzelni, hogy az a személy, aki őt annyira szereti, hirtelen átváltozhat ilyen gonosszá, ezért két külön entitásnak fogja fel. Ő a nagymama és ő a farkas is, ezáltal megőrizheti magában a jószívű, szerető és gondoskodó anya és nagymama képét is.
Amikor a mesék az anya (vagy nagymama) figuráját kétfelé osztják, jó szolgálatot tesznek a gyermeknek, tudhatjuk meg Bruno Bettelheimtől. Ezzel nemcsak egy jóságos anyát és egy gonosz mostohát lehet különválasztani, hanem dühös is lehet a mostohára anélkül, hogy utána a bűntudat veszélyeztethetné az anyjához fűződő jó viszonyát.
Ezt a szituációt ismerhetjük még fel többek között a Hófehérkében és a Hamupipőkében is.
|
|