Azt hiszik a felnőttek, minden gyerek egyforma, mindig vidám, mindig nevet, éjjel-nappal elégedett. Meglepő az, ha egy ovisnéha kicsit mogorva?   Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, Marci. Szőke hajú, kék szemű fiú volt, aki anyukájával, apukájával és kétéves, Luca nevű kishúgával egy kicsi, sárga színű házban lakott. Sok mindent szeretett, mint a legtöbb óvodás kisgyerek. Szeretett nagyokat trappolni a pocsolyában. Szerette, amikor sikerült a nyitott szájába gyűjteni az esőcseppeket, és szerette szétrugdosni az összegereblyézett száraz faleveleket. Szeretett sétálni az őszi színekben pompázó erdőben, szeretett gesztenyét és makkot gyűjteni, és nagyon szerette, amikor az óvodában képeket készítettek a lehullott levelekből. Persze voltak olyan dolgok is, amiket nem szeretett. Nem szerette, ha annyi eső esett, hogy nem lehetett kimenni az udvarra, és nem szerette, ha a szél belehordta a homokot a szemébe. Nem szerette, amikor Luca beleejtette a legszebb ovis rajzát a sárba, ha szétmorzsolta a lepréselt faleveleit, vagy kiszedte a gesztenyesüni tüskéit. Nem szerette azt sem, amikor kerülgetnie kellett a pocsolyákat, nehogy sáros legyen a szép cipője, és nagyon utálta azt, ha anya megszidta, mert nem tud vigyázni a szép tiszta ruhájára. Időnként morcos volt meg durcás, meg dühös is sokszor, de azért nevetős is meg jókedvű, sőt még kedves és rendes is tudott lenni. Róla, az óvodás Marciról és hű barátjáról, a sárga sapkás, kék ruhás Kékmanóról szólnak a meséim.   Tartalma: Marci mese Őszi mese Szeptemberi mese Sünis mese    A két kicsi sündisznó Gumicsizmás mese    Mi a fontosabb? Októberi mese Kirándulós mese Gesztenyés mese Mese a szúrós gesztenyebabáról Novemberi mese (részlet) A lusta kiskakas    Misi, a kis medvebocs Ködös mese Széllelbélelt mese  A Jóságos Szél