- Három napja nem ettem semmit, éhen halok, ha nem adtok egy falatot a pogácsából? - mondta az egér.
- Még mit nem, megennéd a pogácsánkat, nekünk meg majd fel kopik az állunk az éhségtől!
Az egeret meghajigálták egy görönggyel, aztán, mint akik jól vé gezték dolgukat, tovább mentek. Majd megint evés ideje következett. A két fiú kibontotta a tarisznyát, és falatozni kezdett. Ahogy ott esznek, hát odaduruzsol hozzájuk egy kicsi dongó.
- Adjatok egy morzsányi pogácsát - mondta a két fiúnak.
- Még mit nem, megennéd a pogácsánkat, nekünk meg majd fel kopik az állunk az éhségtől!
A dongó, ahogy jött, úgy el is ment. A fiúk pedig folytatták az útjukat hetedhét ország ellen. Mentek, mendegéltek, amíg rájuk nem esteledett. Leültek. Ahogy ott ülnek, hozzájuk settenkedett egy sánta farkas.
- Úgy megéheztem, adjatok egy falatot a pogácsátokból!
- Még mit nem, megennéd a pogácsánkat, mi meg hadd éhezzünk!
Na, a farkasnak sem adtak a pogácsából.
Hát, amikor felállt a nagyobbik fiú, hogy valami tüzelnivaló gallyat keressen, megbotlott.
- Né, te - nénézett a lába elé -, vadrucát találtam!
- Eltörött a szárnyam, segítsetek - kérlelte őket a vadruca.
- Van is nekünk időnk veled foglalkozni - azzal a fiú bedobta a bozótba a vadrucát.
Akkor úgy gondolták, csak tovább mennek, hátha találnak éjjeli szállást. Az erdőben mentek, mendegéltek, egyszer csak pislákoló világot láttak.
- Hej, testvér, oda menjünk, ott ahol világlik, hátha befogadnak bennünket!
Nemcsak befogadták őket, de szolgálatba is álltak. A királyi udvarban az egyikből lett béres, a másikból urasági hentes. De míg el nem felejtem, amíg a két fiú ment, mendegélt, addig Hamugörcs odahaza ült, sehogysem nyugodott bele, hogy a bátyjai ott hon hagyták. Elhatározta, ő is elmegy szerencsét próbálni.
- Hallja-e, kedves édesanyám, süssön nekem pogácsát, mert elmegyek világot látni!
- Jaj, fiacskám, kicsi vagy te még - sírt az asszony -, eltévedsz a hosszú úton.
A pogácsát azért megsütötte, és feltarisznyázta a legkisebbik fiát.
- Aztán vigyázz magadra, el ne felejtsd, fiam, hogy aki rászorul, azon segíts, meglátod, akkor rajtad is segítenek - mondta az anyja.
Hamugörcs pedig elindult, ugyanazon az úton ment, mint a bátyjai. Hát, ahogy ment, mendegélt hegyeken, völgyeken, nagy erdőségeken keresztül, csak elfáradt. Leült pihenni, közben evett a pogácsából. Ahogy eszik, odamegy mellé egy kicsi egér.
- Három napja nem ettem, meghalok éhen, ha nem adsz a pogácsádból.
- Hogyne adnék, jut is, marad is belőle - azzal a legény egy falatnyit letört a pogácsából.
- Köszönöm a jóságod - hálálkodott az egérke -, fogadd el tő lem ezt a sípot, ha bajba kerülsz, a segítségedre lehet. Ahogy belefújsz, rögtön ott termek.
Hamugörcs elbúcsúzott az egérkétől, és ment, mendegélt tovább. Majd amikor elfáradt, leült pihenni, ugyanoda, ahol a bátyjai is pihentek. Elővette a tarisznyáját, és falatozni kezdett a pogácsából. Hát, ahogy eszik, hát odaduruzsol hozzá egy dongó.
- Adj egy morzsányi pogácsát!
- Hogyne adnék, hiszen jut is, marad is belőle.
A dongó megköszönte a pogácsát, és adott a fiúnak egy picinyke furulyát.
- Tedd el jól - duruzsolta a dongó -, ha szükséged lesz rám, csak fújj bele, egyszeriből ott termek.
Na, jól van, tovább ment a fiú. Ahogy ment, beért egy nagy erdőbe. Ott meg a sánta farkassal találkozott.
- Ó, te Hamugörcs, adj nekem abból a pogácsából, ami a tarisz nyádban van, mert menten éhen halok!
- Nézd, farkas koma, egy falásnyi az egész pogácsa, a felét szívesen neked adom, így én is eszem, te is eszel!
Úgy is történt. A falásnyi pogácsa felét megette a fiú, a másik felét megette a farkas.
- Látom, hogy jó szíved van - fordult hozzá a farkas -, adok neked egy szőrszálat, ha bajba kerülsz valaha, hát csak fújj rá, én egy szeriből ott termek.
Hamugörcsnek ideje sem volt megköszönni az ajándékot, a farkas úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Ültő helyéből, ahogy felállt a fiú, belebotlott valamibe. Lenézett, hát egy törött szárnyú vadruca volt előtte.
- Töröld le a vért a szárnyamról, te jó fiú - mondta neki a vadruca.
- Letörölném én szívesen, de mivel?
- A kendővel, amibe édesanyád a pogácsát tette.
Hujuj, hát igazad van! - rikkantott a legény, és letörölte a vadruca szárnyát.
Ahogy letörölte, abban a pillanatban meg is gyógyult a ruca.
- Húzz ki a farkamból egy szál tollat, s vidd magaddal - mondta hálásan a ruca -, ha bajba kerülsz, forgasd meg háromszor, és ott termek a segítségedre. |