S ahogy ott sírdogál, a kezébe került a síp, amit a kicsi egértől kapott. Belefújt. Az egér meg is jelent.
- Miért búsulsz, kicsi gazdám? - kérdezte az egér.
- Hogyne búsulnék, amikor egyetlen éjszaka ki kell csépelnem az uraságnak a búzáját, a kicsépelt búzát a magtárba kell hordanom, a szalmát kazalba kell raknom!
- Egyet se búsulj, feküdj le, s amire felkelsz, minden készen lesz.
Elcincogta magát az egér, erre amennyi egér van a világon, egy szeriből mind ott termett. Csépeltek, hordták a búzát a magtárba, rakták a szalmát kazalba. Reggelre minden készen lett.
Hamugörcs bátyjai csak elcsodálkoztak a dolgon. Mentek a tiszttartóhoz megint.
- Hallja-e, nagyságos tiszttartó uram, az öcsénk most meg azzal dicsekszik, hogy az uraság kastélya köré ötsoros lépesméz kerítést készít reggelre.
Na, hívatta a fiút a tiszttartó, mondja neki, miről van szó. Hamugörcs pedig sírdogálni kezdett, hogy miért is akarják a bátyjai őt elveszejteni?
Ahogy ott sírdogál, a zsebébe nyúlt, s hát a kezébe akadt a pici furulya, amit a dongótól kapott. Belefújt, a dongó rögtön ott ter mett. De a dongó már tudta, hogy miről van szó. Duruzsolni kezdett, hát erre amennyi dongó a világon van, az mind ott termett és építeni kezdték a lépesméz kerítést.
Reggelre körös-körül a kastélynál olyan magas volt a lépesméz, hogy az uraság nem tudott kijönni. Az emberek ásóval ástak utat a lépesmézbe.
A két testvér majd megpukkadt mérgében, hogy Hamugörcsöt nem sikerült félreállítani. Mentek megint a tiszttartóhoz.
- Hallja-e, nagyságos tiszttartó uram, az öcsénk most meg azzal di csekszik, hogy amennyi farkas van a világon, mind ide tudja őket terelni.
A bátyjai úgy gondolták, hogy a farkasok majd csak széttépik Hamugörcsöt. Na, a tiszttartó megparancsolta Hamugörcsnek, hogy reggelre, amennyi farkas van a világon, mind ott legyen, mert másképpen karóban lesz a feje.
Hamugörcs kiment az erdő szélére és ott sírdogált. Egyszer csak a kezébe akadt a szőrszál, amit a sánta farkastól kapott. Ráfújt, hát láss csodát, ott termett a sánta farkas.
- Mit parancsolsz, kis gazdám? - kérdezte.
Elmondta neki a fiú, hogy milyen bajba került. Erre elüvöltötte magát a sánta farkas, s ahány ordas a világon, az mind odament. Annyi vadállattól még Hamugörcs is megijedt.
- Ne félj semmit - mondta a sánta farkas -, ülj a hátamra, és menjünk. De ti, farkas barátaim, daloljatok szólt hátra.
A farkasok üvölteni kezdtek, de olyan hangosan, hogy a kastély beleremegett. Mindenki úgy megijedt, hogy bújt volna az egérlyukba is, ha tudott volna!
- Jól van, fiam - mondta a tiszttartó -, elhisszük a nagy tudományodat, de most már te mondd meg, hogy mit kívánsz?
Hamugörcs úgy gondolta, hogy nem kíván semmit, inkább megleckézteti a bátyjait, hogy térjenek észhez.
- Hallottam, hogy a bátyáim azzal dicsekedtek - mondta -, hogy azt az asztagot, amit én kicsépeltem, meggyújtják maguk alatt, és felülről elköpködik a tüzet.
Jaj, megijedt a két nagyobbik testvér, hogy most aztán végük van. De csinálni kellett, úgy, ahogy Hamugörcs mondta. Létrán felmásztak az asztag tetejére. Az emberek a létrát elvették, nehogy elégjen, aztán alulról meggyújtották az asztagot; ha olyan nagy tudásuk van, hadd köpködjék el a tüzet.
Köpködtek, köpködtek, de hiába. A tűz egyre nagyobb lett.
Hamugörcs gyorsan elővette a vadruca tollát, hármat fordított rajta, s ott ter mett a vadruca. Mondta neki, mire lenne szüksége. A vadruca erre elhápogta magát, hát az ég egyből besötétedett, jöttek a vadrucák a világ minden részéről, a csőrükben hozták a vizet, ráöntötték a kazalra, s hát a tűz egyszeriből elaludt.
Úgy beszélik, hogy a két nagyobbik testvérnek aztán soha többet eszébe nem jutott Hamugörcsöt bántani.
Hát így történt. Ha nem hiszed, fogj egy botot, támaszkodj rá, és járj utána.
Forrás: Mesélj nekem - Testvérekről és barátokról
|