A csorba tojástartó nem volt valami beszédes, folyton a szája elé kapta a kezét, ha beszélni kezdett, hogy ne lássák csorbaságát, a gyertyakoppantó meg már azt sem tudta, hogy hívják, olyan régóta nem szólították a nevén, hát ő sem fecsegett, sőt, meg se mukkant, inkább a hajdanvolt csöppenő viaszokon és rebbenő lángokon merengett. Így kuksoltak ott hangtalanul, míg előttük széles sorokban aranygalléros, kényes teáscsészék rezegtették magukat, kecses füleiket, simákos zománcukon csak úgy csúszott a fény. Folyton táncbavitték ezt a kecses társaságot, tálcákra tették őket, onnan asztalok damasztjára, kerengtek ott, az ámulnivaló szépek helyén, emelgették őket, forgatták. Így táncolt a sok tányér, kicsi és nagy, sok csésze, sok kancsó, tál és evőeszköz, hol itt, hol ott legyezték ábrázatukat, ami a nagy kerengésben még jobban kifényesedett. A három hallgatag pedig csak nézte őket. Abban az időkben nagy, prémes porok érkeztek. Jöttek, és betelepedtek a fehér konyhaszekrény polcára. Szétnéztek, hadd lássák, jó helyre telepedtek-e be? Úgy tűnt a poroknak, hogy itt letelepedhetnek, ez jó hely. Felszusszantak, csak aprót, nagyot nem mertek szusszanni, nehogy elfújják egymást. Igen ám, csak mire telepedjenek? Hová tegyék vastagságukat, prémjüket? – Ehh, ezekre az izgő-mozgó nyafkákra, az aranygalléros, kényes teáscsészékre nem ülünk, állandóan nyüzsögnek, mint a pereszle – döntötték el. – Bizony ülünk ezekre a nyugodt, mindig egyhelyben kuksoló hallgatagokra, a pléhcsuporra, a tojástartóra és a gyertyakoppantóra. – Szia, kedves pléhcsupor, a te tojpadásod szép nekünk, épp jól elhelyezkedünk rajta. – Szia, kedves tojástartó, a te öblös csorbaságodban, mi nem moccan semerre, épp jól megágyazunk magunknak. – Szia, kedves gyertyakoppantó – mondták. És a gyertyakoppantó – attól, hogy nevén szólították, oly hosszú idő óta – magához ölelt egy egész csapat port. Por port követett és a legjobban éltek a három hallgatagon, kiknek immár az lett a dolguk, hogy éljenek a porokkal, adjanak helyet nekik. Az aranygalléros, kényes teáscsészékről pedig teljesen megfeledkeztek mindannyian.