"Nekem akkor van karácsony, mikor fantáziavilágot alkotok"
- M. Kácsor Zoltán interjú -
M. Kácsor Zoltán neve sokak számára ismert a Garázs bagázs sorozata által. Most viszont a legújabb könyvéről, az Utazás Dínomdánomba könyvéről beszélgettünk egy kicsit. Emellett pedig még az írásról is, mert mindig is nagyon érdekelt, hogy miért választja valaki azt, hogy meseíró legyen és a munkálatok is szóba kerültek.
Mondj pár szót magadról azoknak, akik nem ismernek, ki is az az M. Kácsor Zoltán?
Egy kétgyerekes családapa, aki először hosszú éveken át költő szeretett volna lenni, azután felnőttregény író, mire a kisfiának mesélt történetek megírása után végre rájött, hogy valójában meseírónak született.
Visszagondolva már az elég gyanús volt, hogy 9-10 évesen imádtam a fogalmazás házi feladatokat elkészíteni. Talán hetedikes koromtól lehet azt mondani, hogy „írok”, abban az évben kezdtem bele életem első regényébe, egy ifjúsági krimibe, amit aztán sosem fejeztem be. Nagyon élénk fantáziájú gyerek voltam, képzeletben alternatív világokat alkottam, és ez a vágyam felnőttként sem szűnt meg. Ha szemléletesen akarom megfogalmazni, nekem akkor van karácsony, amikor egy fantáziavilág megalkotásán dolgozhatok.
Hogyan találsz időt az írásra?
Egy ismerősömtől hallottam, hogy minden nap 24 órából áll, de ha minden kötél szakad, akkor még mindig ott van az éjszaka. A viccet félretéve a kenyérkereső foglalkozásom (civilben irodalmi muzeológus vagyok) és a családi élet mellett tényleg nagyon nehéz időt szakítani, de nem panaszkodom, mert eddig mindig meg tudtam oldani, hogy az alkotásra is legyen energiám. Persze mindennek ára van, nálam az olyan praktikus dolgok, mint például az autó gumicseréje vagy a kiskert felásása pár héttel később történnek meg.
Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?
Hogy mostanában mikor és hol tudok írni, sajnos elég kaotikus. Ezért inkább azt mondanám el, mi lenne az ideális. Reggel elvinném a gyerekeket az iskolába, azután elvonulnék egy csendes, tágas dolgozószobába, ami csak az én birodalmam, és olyan rend vagy kupi van benne, amilyet én akarok. Úgy 8-9 órától délig dolgoznék, majd ebéd, aztán délután 3-4-ig ismét munka. Egyszer talán megvalósíthatom.
Mit gondol a családod, baráti köröd arról, hogy írsz?
Azt hiszem, mindig hozzám tapadt az „író” vagy „író akar lenni” kifejezés, csak volt az az időszak, amikor még nem adtak ki tőlem könyvet, most pedig azt a korszakot éljük, amikor már kiadtak. Tehát réges-régen megszokták, hogy írok, és örülnek, ha sikert érek el.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban és melyik jelenti a legnagyobb kihívást?
Ez egy nagyon izgalmas kérdés, amiről órákat lehetne beszélni! Dióhéjban az alkotói folyamat alapvetően két részből áll: először kitalálom a világot, a sztorit, a karaktereket, egészen olyan mélységig, hogy tisztában legyek az egyes fejezetekben történtekkel. Kik szerepelnek benne, honnan indul, pontosan hogyan záródik stb. Ha készen van ez a részletes regényvázlat, akkor kezdődhet az, amit klasszikusan írásnak nevezünk, vagy ahogyan a kislányom egyszer megfogalmazta:
„Apa írja a betűket.”
És itt sokszor kisebb-nagyobb mértékben borul a regényterv, mert írás közben olyan kreatív állapotba kerülök, mely során adott esetben sokkal izgalmasabb dolgok jutnak eszembe, mint a tervezési szakaszban. Az írásnak ezt a részét nyugodtan nevezhetjük egyfajta meditatív állapotnak, de az ötletek feltolulása során nagyon észnél kell lenni, hogy egyrészt megfelelő teret kaphassanak ezek gondolatgyöngyök, másrészt a korábban kialakított terv se szenvedjen csorbát, hiszen a dramaturgiának egyben kell maradnia. Ahhoz tehát, hogy egy logikus, izgalmas, és részleteiben is kreatív kézirat születhessen, komplett egészként kell érzékelni a születő alkotást. Egyik folyamat sem tud meglenni a másik nélkül. Az írói munka minden részét élvezem, de talán a konkrét írás szakaszát szeretem a legjobban. A legnagyobb kihívást pedig az jelenti, hogy ha valahol elcsúsztam, mert egy hibát mindig sokkal nehezebb kijavítani, mint egy új részletet megírni.
Legújabb regényed az Utazás Dínómdábomba egy nagyon aranyos dínós mese. Honnan jött az ötlet?
Akkor jött az ötlet, amikor a kisfiam a dinoszauruszos korszakába lépett, és kiderült, hogy alig van olyan nem dokumentum jellegű mesekönyv, aminek dínók a főszereplői. Először nem is meseregényben gondolkodtam, hanem kisebb mesékben, mint a Garázs bagázs mesekönyv-sorozat esetében. Minden történetben más és más dínók lettek volna a főszereplők. Ezt a koncepciót valamennyire még a regény szerkezete is követi, hisz minden kaland más lényhez köthető. Aztán az akkori kiadómnak valamiért nem tetszett az ötlet, én pedig elkezdtem nagyobb léptékben gondolkodni, így született végül a Zabaszauruszok című meseregény-sorozat első kötete, az Utazás Dínómdánomba.
A fiaim imádják a dínókat, de meglepve hallgatták a mesét, hogy a legvérszomjasabb dínó ebben a történetben a legszelídebb. Mi volt ennek az oka, hogy ennyire békésre sikerült Rilex, a tirex?
Rilexet először Félixnek hívták, és bár már akkor sem volt vérszomjas, nem volt ennyire markánsan békés teremtés. Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy ez így nem lesz jó, adni kell a T-rexemnek egy jól megfogható, különleges jellemet. Úgy emlékszem, először a „Rilex tirex” szójáték ugrott be, ami nagyon megtetszett, és miután úgy gondoltam, az angol „relax” szó jelentése kellőképpen ismert, ráadásul dramaturgiailag is elég izgalmas egy békés szörnyeteg – amire egyébként a világirodalomban is bőven akad példa –, Rilex jelleme készen is volt.
Nagyon ötletesek voltak a beszélő nevek. Ezeknek a kitalálása mennyire volt nehéz? Előbb a történet volt meg, utána pedig a nevek, vagy épp fordítva született meg az ötlet?
Az már a Garázs bagázs mesekönyv-sorozatnál kiderült, hogy a játékos nevek adása könnyen megy, ezt a gyakorlatot pedig, ha akartam volna, sem tudtam volna kihagyni a regényből. Egy névalkotásnál a nyelvi játék mellett az adott szereplő legfontosabb tulajdonságait is figyelembe veszem, így alakulnak ki a „beszélő” vagy „beszédes nevek”. Habár a karakterek megalkotása mindig nagyon fontos, azért általában a történet, illetve a miliő az első.
A képek fantasztikusak a könyvben. Mennyire volt nehéz illusztrátort választani, illetve miért pont Kecskés Juditra esett a választásod?
Judittal a Kolibri Kiadóban találkoztam először, és a főszerkesztő, Balázs Eszter javasolta, hogy ő legyen Rilexék megrajzolója. Miután az első vázlatokat láttam, kétségem sem volt afelől, hogy Judit tökéletes választás. Azóta is nagyszerűen dolgozunk együtt.
A fiúk már tűkön ülve várják a folytatást. Mikorra várható a következő rész?
Mielőtt a második részről beszélnék, előbb hadd számoljak be egy másik nagyszerű hírről: a Zabaszauruszok első részének, azaz az Utazás Dínómdánomba című kötetnek még idén, karácsony előtt jön a második kiadása! Újdonság is lesz benne az első kiadáshoz képest: az előzékein megjelenik a Szaurusz-szigetek térképe, és egy rajzolt fényképalbum is a szereplőkről, akik mellé vicces, áltudományos szövegeket csatolunk. Jópofa lesz, majd meglátjátok! És akkor most a Zabaszauruszok második kötetéről: a címe valószínűleg Sárkánytörvény lesz, és jövő év májusában kerül a boltokba, tehát a Könyvhétre készül el. A Kolibri Kiadó a könyvbemutatóit rendszerint Budapesten, a Katona József Színházban tartja olvasószínház keretében. Aki jövőre ellátogat oda, nagyszerű előadásban lehet része, és velünk is találkozhat.
Végül pedig utolsó kérdésem: mi várható Tőled a jövőben, ha végeztél a Zabaszauroszokkal? Lehetséges, hogy másik műfajban próbálod ki magad, vagy egy újabb remek mesekönyvvel leped meg a kisebbeket?
Jelenleg a Zabaszauruszok harmadik részét írom, és egyelőre magam sem látom, hogy a kialakult új bonyodalom – mely a 2. részben veszi kezdetét – mennyi kötetben tud kibontakozni és lezáródni.
Emellett azonban sok más mesevilág él bennem, melyek egy részét már meg is írtam, vagy elkezdtem megírni. Van egy 8-10 éveseknek írt kéziratom, és egy 5-10 éveseknek szóló is, melyek közül az egyik jövő ősszel napvilágot láthat, a másik pedig talán majd azután.
Közben egy (kis)kamaszoknak szóló regényfolyamot, és egy még nagyobbaknak szóló, sci-fi jellegű történetet is dédelgetek magamban. Sok tervem van tehát, csak elég időt kell találnom az írói munkára – muszáj lesz, mert az ötletek egyre csak „dörömbölnek”, nekem pedig az a feladatom, hogy világra hozzam őket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
