pagony.hu   Mitől különleges Csongi és Duplamik? Részletesebben a Mihályi Csongor és az időgyurma főszereplőiről   Mihályi Csongor és legjobb barátja, Duplamik két igen különleges kisfiú. Csongi éles eszű, bizonyos területeken felnőtteket megszégyenítő szaktudással büszkélkedik, és minden vágya, hogy értékes tagja legyen a közösségének. Duplamik (alias Miklósi Miklós) rengeteg energiájával, Usain Boltot megszégyenítő gyorsaságával pörgeti fel maga körül az eseményeket. Bendl Vera Mihályi Csongor és az időgyurma című meseregényével egy különösen olvasmányos és izgalmas történet keretein belül kaphatunk képet két ismert, mégis keveset emlegetett szindrómáról, az Aspergerről és az ADHD-ról. De mi is az az Asperger-szindróma? Sokáig vitatott volt, hogy az Asperger önálló szindróma-e, vagy az autizmus spektrum része. A jelenlegi kutatások szerint az Asperger-szindróma az autizmus spektrum zavar magasan funkcionáló állapota. Az Asperger-szindrómás gyereknél értelmi és nyelvi zavar nem áll fenn, így jól elkülöníthető az autizmus súlyosabb formáitól. Az Asperger-szindrómával élő gyermek sokszor mutat élénk érdeklődést furcsának tűnő, szűk területek iránt. Akár az alapterület iránt való érdeklődés nélkül képes mindent megjegyezni egy-egy részterületről, pl. érdeklődik az autók rendszáma iránt, ellenben az autók iránt nem. Az aspergeres gyerekre (és felnőttre) jellemző, hogy az íratlan szabályokhoz nehezen alkalmazkodni. Természetesen nem tudatos, szándékos döntésről van szó, hanem egyfajta más működésmódról, ami miatt az aspergeres személy nem érti a társas kapcsolatok működését, nehezen érez rá mások hangulatára, mások érzéseit nem tudja testbeszéd, mimika vagy a társas helyzet alapján dekódolni. Sokszor nem érti a szavak mögötti kommunikációs szándékot (a szavak mögött rejlő érzéseket, utalást, egyéb értelemre való vonatkozást), gyakran szó szerint értelmezi a hallottakat. Persze idővel képes saját magának szabályokat felállítani, de sokszor nem képes figyelembe venni egy helyzet összes alkotóelemét. Például: saját baráti körében megtanulja alkalmazni a megfelelő kommunikációs formákat, majd új társaságba kerülve (legyen az baráti vagy kollegiális), ahol szintén nyíltan és közvetlenül beszélgetnek egymással az emberek (pl. szlenget használnak, felszabadultan és nyíltan beszélnek), az Asperger-szindrómával élő személy a saját baráti körében kialakult szabályok szerint kezd el kommunikálni, azaz őszintén, nyíltan és fesztelenül beszél, hiszen azt érzékeli, hogy ez a kommunikációs forma a társaságot alkotó személyek között. Azt viszont nem veszi figyelembe, hogy ő a társaság új tagja, így nem feltétlenül szerencsés, ha olyan nyíltan és őszintén beszél, mint a saját barátai körében. Hasonló nehézségei akadnak az érzelmek felismerésével, emiatt gyakran titulálják az Aspergeres személyeket közönyösnek, sőt, empátiát nélkülözőnek. Az Asperger-szindrómával élő a kutatások szerint elméletben ismeri azon non-verbális jeleket, amiket pl. unatkozás közben mutatunk, a gyakorlatban viszont nehezen képes felismerni ezeket, így előfordulhat, hogy pl. addig beszél az érdeklődési köréről, amíg meg nem állítjuk, vagy külső körülmény félbe nem szakítja. Fontos tudni, hogy az Asperger-szindrómás személy is képes megtanulni a különböző szociális helyzetekben elvárt viselkedési mintákat, csak sokszor magától nem tudja értelmezni a társadalmi normákat. Hogyan segítsünk? Az Asperger-szindrómás egyén számára fontosak a világos szabályok és elvárások. Segítségünkre lehet a tiszta és egyértelmű kommunikáció, érzéseink verbális kifejezése. Fontos szem előtt tartani, hogy az aspergeres személy sokszor nem tudja, hogyan érint minket a mondanivalója. Asperger-szindróma diagnózis vagy gyanú esetében fontos a szakember felkeresése, aki nemcsak a gyerek fejlesztésében, de a a megfelelő családi működés elérésében is segítségünkre lehet a kommunikációs, kooperációs problémák csökkentésével. Bár az Asperger-szindróma nem gyógyítható, a gyerek állapota nagyban javítható megfelelő fejlesztéssel, mind a beszéd, mind a finommotoros készségek, mind az érzelmek kifejezésének fejlesztésével, melyek hozzájárulnak az általános hangulat javulásához is. Mi is az az ADHD? Attention Deficit Hyperactivity Disorder, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, mely szintén spektrum szemléletben képzelhető el. Az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, mely eddigi kutatások alapján genetikai eredetű. Három fő tünetet foglal magába: figyelemzavart, impulzivitást, valamint hiperaktivitást. Az ADHD-nak három altípusa van, a kombinált (melynél mindhárom tünetegyüttes jelentkezik), ADHD döntően figyelemzavarral (ADD) és ADHD döntően hiperaktivitással és impulzivitással. A figyelemzavar miatt az ADHD-s gyerek figyelmét nehéz fenntartani, gyakran összecsapja a feladatait (különösen ha nem tartozik az érdeklődési körébe vagy monoton), gyakran ejt figyelmetlenségből hibát, gondolatai elkalandoznak feladatvégzés vagy társalgás közben.   A hiperaktivitás miatt folyton csinálnia kell valamit, új ingerekre vágyik, ezért gyakran új feladatokba kezd, miközben még egy vagy több korábbit nem fejezett be. Jellemzően nyugtalan, pótcselekvéseket végez (pl. babrál valamivel, jár a keze-lába), nem tud „nyugton maradni”, egy helyben ülni, sokat beszél. Mivel gondolkodása csapongó, gyors, általában nehézséget okoz számára a konstruktivitás. Az impulzivitás elsősorban az önkontroll képességét érinti. Az önkontroll sérülése mértéktelenséget, a következmények felmérésére irányuló problémákat és indulatosságot okoznak. Azaz előbb cselekszik, mint hogy végiggondolná a következményeket, így gyakran tűnik úgy, hogy nagy kockázatot vállal. Gyakran félbeszakít másokat, mert mondanivalóját nem tudja magában tartani. Gyakran reagálhat dühkitöréssel, hiszen indulatait az önkontroll sérülése miatt nehezen tudja kordában tartani. Jellemzően feledékeny, szétszórt, elhagyja a dolgait. Hangulata (és energiaszintje) hullámzó lehet. Hogyan segítsünk? A jó viselkedésért, szabályokhoz való alkalmazkodásért adott jutalom motivációs eszközként szolgálhat az ADHD-s gyerek számára, de természetesen ennek módja egyénenként eltérő. Ne büntessük, ha valamit rosszul csinál, ellenben erősítsük meg pozitívan a helyes viselkedést. Sokat segíthet a következetesség, a szabályozott napirend. Konzultáljunk szakemberrel, aki felméri a gyermek állapotát, problémás területeket, megfelelő fejlesztésre irányíthat, és a szülőknek is segíthet megküzdeni a felmerülő problémákkal.   VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>