A Montessori-pedagógia nem a tekintélyre alapozza a nevelői hatást, mert azt nem tekinti hatékonynak, hanem ötletes fejlesztő módszerekre. Ehhez motiváló, az érzékszervi fejlődést kreatívan támogató játékos eszközöket dolgoztak ki a gyermekek számára, és olyan módon építették fel a környezetét, hogy az mindenben a gyermek sajátosságaihoz igazodjon.   A sorozat harmadik kötetének feladatai a világ, a természet megismerését segítik. Egyben utat mutatnak a tapasztalati tudás megszerzéséhez, a belőle megszerezhető tudás kialakításához. A felnőtt szerepe most sem más, mint az útmutatás, a mintaadás és az érdeklődés felkeltése. Minden további lépés a gyerek dolga.   A feladatok nehézségi foka igen különböző. Vannak, amelyek komolyabb előzetes tudást igényelnek, mások egyszerűen elvégezhetők. És mivel a gyerekek fejlődése igen eltérő, többféle életkorban is hozzájuk lehet kezdeni. Lesz, aki már négyévesen iránytűt fog szerkeszteni, mások viszont csak később lesznek érettek rá. Fontos, hogy ne sürgessük a gyerekeket, ne legyünk türelmetlenek, hanem hagyjuk őket a maguk tempójában működni.   Kölönet   Maria Montessori szerint a gyermek a fejlődés valamennyi szakaszában egy-egy területre különösen fogékony, vagyis van egy intenzív érdeklődési területe. Ha a pedagógus felismeri ezt, a gyermek spontán aktivitására építheti az egész pedagógiai folyamatot. Ennek hogyanja a Montessori-pedagógia lényege.   A Montessori-pedagógia nem a tekintélyre alapozza a nevelői hatást, mert azt nem tekinti hatékonynak, hanem ötletes fejlesztő módszerekre. Ehhez motiváló, az érzékszervi fejlődést kreatívan támogató játékos eszközöket dolgoztak ki a gyermekek számára, és olyan módon építették fel a környezetét, hogy az mindenben a gyermek sajátosságaihoz igazodjon. Az aktivitáson alapuló tanuláshoz biztosítani kell azokat a fejlesztő eszközöket, melyek illeszkednek az adott érzékeny periódushoz, és a szabad, önálló munka érdekében valamennyi eszköznek önellenőrzésre is módot kell adnia. Szintén a szabad, önálló munka feltétele, hogy a pedagógus bemutassa a gyermekeknek az adott eszköz használatát, hogy utána zökkenőmentesen használhassák azt. „Segíts, hogy magam csinálhassam” – vallják a Montessori-pedagógia hívei.  A gyermekek környezetét úgy kell kialakítani, hogy az illeszkedjen az aktuális fejlődési szakaszhoz. Segítse lelki és fizikai fejlődésüket, s lehetőséget adjon arra, hogy szabadságukkal élhessenek. A gyermek szabadsága a választás szabadságát jelenti (a felkínált tevékenységek, eszközök közül ő választ). A pedagógus feladata segíteni, hogy a gyermek ezt az eredendő jogot megőrizhesse, és élni tudjon vele. Az így szervezett tanulás során a gyermek megtapasztalja és megtanulja, hogy mire képes és hogy miért mennyit kell tennie. Ez fejleszti önismeretét, erősíti önbizalmát A Montessoriról elnevezett pedagógia alapelve a gyermek tisztelete. Kiindulópontja, melyre egész módszere épül, az a természetes érdeklődés, amely már az újszülöttet is jellemzi. Ennélfogva a nevelés során az a felnőtt legfőbb feladata, hogy ennek feltételeit a lehető legteljesebben biztosítsa. Fontos, hogy a gyermek mindent maga végezzen, ami fejlődését elősegíti, s a tapasztalat segítse tudása létrejöttét. Éve Herrmann a Montessori-pedagógia képviselője. Könyvében a gyermekek életkori sajátosságai alapján, tematikusan rendszerezi azokat a tevékenységeket és eszközöket, amelyek mai viszonyaink között is érvényesen támogatják a gyermekek fejlődést.