A zsűri laudációja
Az ifjúsági regények esetében is ritkaságszámba megy manapság az az (egyébként Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt számos példát felvonultató), amely a munka ethoszát helyezi középpontba. Marie-Aude Murail Tartós hullám című regényében a visszahúzódó, helyét kereső főhős tizenéves, Louis egy véletlen folytán megkapott fodrászgyakornoki munkán keresztül megtalálja a hivatását és a saját útját az életben.
A munkahely, akárcsak az iskola „második otthonunk”, hiszen annyi időt eltöltünk ott munkatársainkkal – Murail remekül ábrázolja a felnőttek világába becsöppenő kamasz fiú szocializációs folyamatait; csodásan megalkotott karakterek, és háttértörténeteik bontakoznak ki előttünk, akik a munkavégzés miatt találkoznak és válnak közösséggé. Remek olvasmány mindazoknak, akik a helyüket keresik.
sorok-kozott
A regény főszerepében a 14 éves Lois, aki rohadtul unja az iskolát, és az életét is. Aztán szakmai gyakorlatra kell mennie, a nagymamája hirtelen ötlettől vezérelve fodrászatba küldi. Ő pedig beleszeret: az illatokba, a társaságba, a hajvágásba… Eldönti, hogy bizony fodrász akar lenni, de az édesapja, a fennhéjázó sebészorvos ezt mereven elutasítja. Innen pedig elkezdődik a srác felnövéstörténete és a harc az álmokért.
Az, ahogyan az írónő mesélni tud, nagyon csodálatos. Most is “mindent tudó” narrátort használt, így egyedi hangon sikerült a történetet reprezentálni, miközben rengeteg szereplőt mozgatott. Ez pedig maga volt a művészet, mert nem csak Luis személyiségfejlődését sikerült így prezentálnia.
Öröm volt látni, hogy a sok mellékszereplő életre kel a történet során, és kiállnak azért, hogy jobban alakuljon az életük. Mint az anya, aki nem tűri tovább a férje elnyomását, a nő, aki szembeszáll az erőszakos exével, vagy a kislány, aki annyira szereti a bátyját, hogy ösztönösen mellé áll minden esetben. Szeretem, amikor a főhős szála mellett dominál a mellékszereplőké, itt pedig ez egyértelműen adott volt.
Öröm volt látni, hogy a sok mellékszereplő életre kel a történet során, és kiállnak azért, hogy jobban alakuljon az életük. Mint az anya, aki nem tűri tovább a férje elnyomását, a nő, aki szembeszáll az erőszakos exével, vagy a kislány, aki annyira szereti a bátyját, hogy ösztönösen mellé áll minden esetben. Szeretem, amikor a főhős szála mellett dominál a mellékszereplőké, itt pedig ez egyértelműen adott volt.
Még egyetlen szívfájdalmam volt a könyvnél, de igazából ezt sem tudom hibaként felróni. A végén kaptunk egy epilógust, ami pár oldalban lezavarja, hogy mi történt a következő években a szereplőkkel. Egyrészt imádtam, hogy kiderült, kivel mi van, másfelől viszont olyan röviden lett bedarálva az a sok év, hogy egy kissé sűrűnek, már-már “essünk túl rajta” felsorolásjellegűnek éreztem. De mégis, ahogy olvastam a sorokat, és láttam, hogy X és Y elérte az álmát, vagy Z betartotta az ígéreteit, csak mosolyogni tudtam.
Ez egy gyönyörű történet az álmok fontosságáról. Mert Loisnak volt egy álma, és mindent megtett, hogy végül elérje azt. A srác gyönyörű úton menetelt végig, amiben bár sok zökkenő volt, de végigélni mellette olvasóként igazi élmény. A sztorit pedig csak feldobta a sok mellékszereplő, és a megannyi vicces momentum.
konyvutca.blogspot
Marie-Aude Murail egy teljesen más témát hozott nekünk ezzel a könyvével.:az elfogadást, önmagunk vállalását, kitartást a céljaink mellett, akkor is, ha nehézségekbe ütközünk. Szól szülőknek és kamaszoknak. Szülőknek azért, mert megmutathatja, hogy milyenek ne legyünk a gyerekeinkkel.
Figyeljünk oda rájuk, arra, hogy mit szeretnének, mi érdekli őket és ne azt várjuk, hogy a mi álmainkat, vágyainkat, terveinket teljesítsék be. Ne írjuk elő nekik az útjukat, hanem gyengéd odafigyeléssel, terelgetéssel segítsünk, hogy megtalálják a sajátjukat.
A könyv főszereplője Louis, a 14 éves kamaszfiú, aki nem igazán találja a helyét az életben, csak teng-leng, az iskolában nem túl jók az eredményei és halálosan unja is azt, most pedig kötelező gyakorlatra kell mennie. Míg barátja egy menő rádiadóhoz készül, addig Louisnak nagymamája Jómami, egy fodrászatot ajánl, ahol ismeri a tulajdonost és el tudja intézni, hogy a fiú ott töltse a gyakorlatát.
Első hallásra semmi kedve nem volt odamenni, de egyik reggel iskola előtt megnézi magának kívülről a Maité Fodrászatot, és valami megmagyarázhatatlan vonzódást érez az üzlet iránt, így amikor barátja felajánlja, hogy neki is intéztek egy helyet a rádióadónál, Louis nemet mond a menő gyakorlati helyre és a fodrászatot választja.
Mint ahogyan a borsó a héjában, úgy érezte magát Louis a fodrászatban a kezdetektől fogva. Mintha hazaért volna, pár nap elteltével már arról is meg volt győződve, hogy megtalálta az életcélját, őt az isten is fodrásznak teremtette.
Igen ám, de orvos apja nem fogja lenyelni ezt a békát, neki az a fontos, hogy Louis valami jó hírű magániskolában tanuljon tovább, hiszen ő egy neves sebészorvos, az ő fiának is lennie kell valakinek, nem lehet egy egyszerű munkás, csak egy fodrász.
Louis viszont otthon érzi magát az üzletben, az apjával való konfliktus miatt egyre többet lóg az iskolából is, és egyre többet van a fodrászüzletben, néha már hajat vágni is megpróbál. Az ott dolgozó emberek pedig észrevétlenül a szívünkbe lopják magukat. Madame Maité asszony, aki a saját fiaként szereti Louis-t, Clara, a szép, fiatal fodrászlány, akinek az élete nagyon zűrös és megoldásra vár, Philippe, azaz Fifi, aki szívesen tanítgatja Louist a szakma csínjára-bínjára, és Garance, a fiatal tanulólány, aki azt veszi észre, hogy egyre jobban érdekli a különös egyéniségű, tehetséges kamaszfiú.
Fantasztikusak voltak ezek a szereplők, akik egytől-egyig megtapasztalták az élet nehézségeit, mégis nyitottak, elfogadók maradtak, tele érzelmekkel és napi életörömmel.
|