niitaabellvilaga.     Szeretném az elején letisztázni, hogy ez egy ifjúsági regény. Nem New Adult, hanem ténylegesen, szimpla, mezei ifjúsági. A célközönség a 12+ éves korosztály, tehát nem szabad úgy hozzáállni, mint például egy dark fantasyhoz! Nem szabad felróni hibának azokat a dolgokat, amik abból adódnak, hogy kinőttünk-e már belőle! Ez fontos, hiszen teljesen más kritériumoknak felel meg egy jó fantasy és egy jó ifjúsági olvasmány is. Az olvasás elkezdése előtt én ezt elfogadtam. Alapvetően nem tartozom a célközönségbe, így nem vártam világmegrengető dolgokat, véres, évekig húzódó csatajeleneteket. Semmi ilyesmit. Csak és kizárólag egy kikapcsolódási pontot kerestem. Egy olyan történetet vártam, ami kiragad a valóságból egy pár órára, s képes elfeledtetni a felnőttlét nehézségeit. Egy sztorit, amin együtt izgulhatok a szereplőkkel. Ha így állsz hozzá, biztos vagyok benne, hogy te sem fogsz csalódni benne!   Szóval kezdjük az elején: A prológusban olvashatunk arról a bizonyos tesztről, amit már a fülszövegben is megemlítettek. Ez a teszt az egész regény indikátora, hiszen hatalmas jelentőséggel bír az egész társadalom részére. Igazából majdnem, hogy semmit nem tudunk meg róla. Tudjuk, hogy szeptember nyolcadikán kerül megírásra, s tudjuk, hogy csak a tizenhárom évesek tölthetik ki. Még az is publikus, hogy két részből áll: egy képesség és egy orvosi felmérésből. De ennyi. Semmi több. Bevallom, kicsit itt elszomorodtam, hiszen nagyon felkeltette a kíváncsiságomat a dolog. Vajon milyen kérdések és milyen feladatok voltak benne? Milyen hosszú volt? Mennyire volt nehéz vagy fárasztó? De nem, csak kevés információnk van róla. Szinte nem is beszél senki többet erről. Ugyanakkor ennek pont így kellett lennie, hiszen így marad meg a titokzatossága. Frank Márton ezek után nem teketóriázik, belevág a történetbe: pikkpakk megtörténik a fülszöveg tartalma: a tizenhárom különböző nemzetiségű fiút elrabolták és egy ismeretlen tájon ébrednek. Körülöttük fák, ameddig a szem ellát. Társadalom jelei nem felfedezhetőek a környéken. Gyorsan végig gondolják a helyzetüket, majd higgadt fejjel teszik az egyetlen dolgot, ami számításba jöhet: túlélnek. Ez számomra kicsit olyan volt, mint az Útvesztő. Ugyanúgy felépítenek egy saját társadalmat. Persze vannak lényeges különbségek, mondhatni csak nyomokban tartalmazza az előbb említett alkotást. Még azt sem mondanám, hogy másolta az ötletet, hiszen mi mást tehetnénk a semmi közepén, mint összefogva életbe maradni? Szóval igen, a srácok elég jó alkalmazkodó képességgel bírnak, így hamar felállítják a napi rendet, s közben kitalálnak egy új nyelvet is, melyen tudnak egymással kommunikálni. Kifejezetten tetszett a könyv eleje. Nagyon izgalmas volt látni, hogy mennyire találékonyak is tudnak lenni a gyerekek, s hogy képesek ilyen nemű összetartásra származástól és bőrszíntől függetlenül is. Az egymásra utaltságból hamar barátságok szövődnek. Izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba lesz részük a gyerekeknek, főként Gerard-nak, aki egy francia származású fiúcska. A történetet az ő oldaláról ismerhetjük meg, ami nem véletlen. A könyv második harmadánál ki is derül majd, hogy miért. Egyik kalandja során kapcsolatba kerül a farkasokkal, s ezzel kezdetét veszi a fantasy szál is. Innen olyan érzés, mintha 180 fokos fordulatot vettek volna az események. Az útvesztőből hirtelen Maugli farkasfalkájában találjuk magunkat. Megjegyezném, hogy alapvetően itt sincs köze a történetnek a Kipling meséjéhez, szimplán a farkasfalka és a fiú jelenléte az, ami egyezik. Teljesen más történetünk van. Kizárólag azért hivatkoztam rá, hogy éreztessem, mik zajlottak le bennem. Szóval történt egy nagy váltás. Nem mondanám azt, hogy sajnáltam, de azt sem, hogy örültem neki. A történet eddigi alakulása nagyon tetszett, s kicsit megzavart ez a fordulat. Ahogy bejönnek a fantasztikus elemek, még jobban billegtettem jobbra és balra a fejem. Kétség kívül rettentően érdekes volt az események alakulása, de mégis: hiányzott a már megszokott stílus. Kicsit realisztikus, kicsit hihetetlen, de teljes mértékben elképzelhető. S mire megszoktam... megint visszacsöppentünk a fiúk közé, ahol újabb dolgok ütötték fel a fejüket. Szóval számomra túlságosan elkülönült ez a három rész egymástól. Volt átvezetés, de mégis kevésnek éreztem. Ugyanakkor kár lett volna túl magyarázni is, hiszen itt a cselekményen van a hangsúly. Tehát amiket eddig elmondtam egyáltalán nem hibaként kell felfogni. Márton stílusa ilyen. Ebben a kategóriában tökéletesen meg is állja a helyét. Egyetlen egy apropó volt, ami fölött nem tudok szemet hunyni. Ebben a könyvben történnek képtelen dolgok, mivel fantasyról beszélünk. Ez egyértelmű, de mégis ezeket simán befogadja az ember, hiszen vagy már találkozott máshol hasonlóval, vagy gondolkodott már rajta. Enyhén disztopikus beütéssel, egy nagyon jó könyvről beszélünk. De jönnek a nindzsák... Ugye? Ti is meglepődtetek?   Van egy nagyon jól felvázolt összképünk és egy hozzá illeszkedő hangulatunk, amit ezzel az aprósággal felrúgunk. Főleg, mikor a lovag tanítja a gyerekeket, hogyan váljanak nindzsává. Nekem mondod Pestinek, hogy hol folyik a Lánchíd? Ha ez nem lett volna nevesítve, csak szimplán kiképzésről beszélünk, akkor azt mondtam volna, hogy egy száz százalékig szuper könyvet tartunk a kezünkbe. Sajnálom, nekem ez elvett belőle egy kis szeletet. Nem sokat, de éppen annyit, amennyit már muszáj volt megjegyeznem.   Viszont a vége megint nagyon jó. Tehát hiába éreztem, hogy a történetet több cikkelyre bontották, attól még részenként és egységekben nézve is nagyon élveztem. Csodálatos látni, mennyire találékony tud lenni az ember, ha rákényszerül. Tetszett, hogy nincsenek felesleges leírások és huzavonák. Minden kis apróság hozzátett a sztorihoz, mindennek volt értelme, miért is történt. Igaz, hogy néha több kifejtésre vágytam - például az Anakonda kapcsán - de úgy érzem, ez egy fiatalabb korosztály számára nem tűnne olyan fontosnak, mint nekem, ezért is maradt ki.   Mindent figyelembe véve a Páratlanok sorozat első kötete, A világ peremén egy nagyon klassz könyv lett. A megcélzott korosztálynak úgy mondva tökéletes, hiszen minden van benne, amire vágyhat: jó nagy adag kaland, sok nehézség, rengeteg kitartás, vicces jelenetek és mindez megfűszerezve olyan csavarokkal, amik nem hagyják ellaposodni a történetet. Frank Márton igazán nagyszerűt alkotott. Kifejezetten tehetséges íróról beszélünk. Az biztos, tudja, hogyan kell felcsigázni az olvasó fantáziáját. A világ peremén egy ígéretes sorozat kezdete. Alig várom, hogy jöjjön a folytatás, hiszen a történet még csak most indul el igazán. Biztosan ajánlani fogom fiúknak és lányoknak egyaránt, hiszen vétek lenne kihagyni ezt az izgalmas kalandot.