Abel már nagyon várja, hogy kiderüljön a szava, a szó, mely meghatározza majd az életét. Természetesen az az álma, hogy nagy vagy erős szava legyen, dicsőséget és boldogságot hozó.
Egy nap valaki galádul felírja az iskola falára Clara szavát, a lányét, akibe Abel titkon szerelmes. Pedig elvileg a szavunkat senki nem ismerheti, a szó titkos, lényünk legrejtettebb mélyéhez tartozik.
És Clara szava egyáltalán nem olyan, amire büszke lehet az ember.
Hitvány kis szó.
Ki követhette el ezt a gaztettet, és honnan tudhatta Clara szavát?
Néhány nappal később bekövetkezik az, amit Abel oly régóta várt: reggel úgy ébred, hogy végre ott van a fejében a szava. Csakhogy ez a szó messze nem felel meg az álmainak.
És a titokzatos elkövető újra lecsap – ezúttal ő az áldozat.
Némi fantasztikummal színezett lebilincselő történet a kamaszkori útkeresésről, önmagunk elfogadásáról, álmaink megvalósításáról.
„Meghatározza-e egy szó azt, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, kik lehetünk, mik lehetünk? Ezzel pedig Véronique Petit elég hamar elérte, hogy olvasás közben ne csak azon gondolkozzam, hogy vajon nekem mi a szavam, hanem azon is, hogy a környezetemben élőknek mi lehet.”
sorok-kozott
No pont az ilyen velős, rövid, de hatalmas érzelmi töltetű történetek miatt szeretem annyira a francia regényeket! Az Abel szava pedig nagy élmény volt, leginkább Az emlékek őrére emléztetett, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Nagyon megérintett ez a történet is, gyönyörűen alkotta meg az írónő.
Egy olyan világban járunk, ahol minden embernek van egy szava, ami hozzá tartozik, ami a legbelsőbb lényéből fakad, és idővel akár ez is határozhatja meg az életét. A szavára tizenkét éves koruk körül jönnek rá az emberek, és utána emiatt sokuknak megváltozik az élete is. A főhős, Abel már tizenhárom múlt, még nincs szava, és baromira ideges, hogy mit kap majd. Valamilyen nagy, erős szőt szeretne, és retteg attól, hogy sötét szót kap, amitől rosszabb lehet az élete…
Ez a szavas ötlet szerintem zseniális volt. Hiszen a sztori szerint akinek olyan nagy szava van, mint a bátorság, vagy az igazság, sokkal magabiztosabb lett, és hitt benne, hogy nagy dolgokra hivatott az életben. A fura, vagy a kis szavakkal rendelkező emberek pedig dönthettek: vagy próbálják kihozni a legjobbat a szavukból és az életükből, vagy beletörődnek. Sok híres ember szavát is felfedte a sztori, például Pasqualét, akinek a szava a parányi volt, amivel nyilván lehetett volna kis ember, de a “parányi” felfedezése végül az egész világot megváltoztatta. És akkor ott vannak a sötét szavak is, mint a gyilkol. Aki ezt kapja, az egész életében harcol önnön lénye és a szava ellen, hogy ne gyilkoljon, és más értelmezést kapjon ez a gondolat.
És pont emiatt olyan jól ráhúzható ez a könyv a társadalmunkra: mert egy más tükrön keresztül mutatja meg a természetünket. Mint a könyvben felbukkanó Az igazság pártja, akik nyilvánosságra akarják hozni, hogy mely embereknek van sötét szava, hogy megelőzzék, nehogy engedelmeskejenek nekik. De el lehet előre ítélni valakit, azelőtt, hogy elkövette volna a tettét? Ha egy bűnöző fia bűnös családi közegben nő fel, akkor őt is le kéne csuknunk tizenkét évesen? Honnan tudhatnánk előre, hogy belőle is bűnöző lesz-e, csak azért, mert az apja az volt… És mi van, ha tovább lépünk? Ha mindenkit megfigyelés alatt tartunk, ha kényünk-kedvünk szerint kontrolláljuk az életét, mert úgy érezzük, jogunk van hozzá?
A regény annyira mély mondanivalót hordoz magában, hogy már csak emiatt is imádtam olvasni. Ezek látszólag “csak” szavak – de sokkal többek annál. Leginkább arról szól mindez, hogy mit kezdünk azzal, amit gyerekkorunkban magunkban hordozunk. Hogy a bűnöző fia maga is a bűn útjára lép, vagy kitör a stigmából. És persze, nyilván ott van a társadalmi egyenlőtlenség is, amikor a gazdag emberek gazdag gyerekeinek könnyebb – a sztoriban rájuk vetíthető az, akiknek erős-nagy szavuk van…
Az ideológia mellett persze a karaktereket, és magát a sztorit is szerettem. Abel karakterével könnyű azonosulni, hiszen mindannyian átéltük már a feszült várakozást, amikor azt hittük, kevesek vagyunk valamihez, és idegelt, hogy a kortársaink akár már elérték ugyanazt… Az út, amit a fiú bejárt a sztori során egyszerűen mindent, és hű gyerekek, a lezárás! Na az valami pazar, hatalmas pirospont.
Molymacska
A könyvvel még decemberben találkoztam, ahol (valószínűleg életemben először) egy csoportban elolvastam a könyv fülszövegét (notórius fülszöveg el nem olvasó vagyok :D ). Így akkor az a néhány mondat már magával ragadt, viszont nagyon halogattam ezt a könyvet, méghozzá a borító miatt. Valahogy úgy éreztem, mintha ez a könyv úgy tíz évvel ezelőtt jelent volna meg, valahogy túl semleges volt a borító egy ekkora könyvhöz. Annyi mindent lehet belőle megfogni, és ebből annyira kevés minden látszik a borítón. Bár be kell valljam, az eredeti borítót is meglestem, és bár értem, de nem igazán tetszett az sem. Végül győzött a józan ész és a fülszöveg, és ennek azért nagyon örülök.
A történet egy olyan világban játszódik, ahol mindenkinek van egy szava, amit nagyjából tizenkét évesen fog tudni. Ez a szó, nem tudjuk pontosan, hogy hogyan kapcsolódik a személy életéhez, de azt igen, hogy élete fontos szava. Abelnek pedig késik a szava, így pedig megismerhetjük a világot is picit jobban, miközben elmélyedhetünk a szavak értelmében is.
Az első dolog, amit le kell szögeznem, hogy ez a történet nem titkoltan a tinédzseréletről szól: milyen vágyakozni egy olyan dologért, ami már másoknak megvan és tudod, hogy neked is lesz egyszer. egy dolog, amit úgy érezzük, megváltoztatja az egész életünket, amitől már nem leszünk valójában önmagunk. Nem ilyen egy átlagos tinédzser átlagos mindennapjai? Dehogynem. Ebben a könyv a fantasztikus szál próbálja picit jobban bemutatni az önelfogadást és önkifejezést, de ettől még a történet alapja (nagyon jól láthatóan) a felnövésről, felnőtté válásról, és ennek a problematikájáról szól. Emiatt is hiszem, hogy egy tini teljesen mást lát benne, mint egy felnőtt, és lehetséges az is, neki jobban is tetszik emiatt.
A fantasztikus szál nagyon érdekes volt benne: egyrészről a világépítésben is, hogy mennyi minden történik a szó hatására. Hogy csalnak és hazudnak, vagy hogy a politika hogyan próbálja ezen keresztül átvenni az irányítást. Bár elsődlegesen nem erről szólt (és nem is ez a legmélyebb mondanivalója), de közben mégis érdekes, hogy mit kezdhetnek az emberek egy ilyen értékes dologgal. Elvenni a szabadságodat, vagy éppen kiterjeszteni azt?
Abel szemszögéből is érdekes a történet, hiszen a könyv első felében azon rágódik, hogy milyen szót szeretne, és valójában odáig jutunk, hogy nincs tökéletes szó. Nincs olyan szó, mely ne lenne teher az embernek: mert a szó lehet túl nagy, túl kicsi, értékes, vagy értéktelen, ahogyan lehet sötét szó is (ebben a világban nagyon félreértelmezhető a sötét szó jelentése: ha például valaki a fekete szót kapja az is sötét, de lehet, hogy szimplán csak gót a csaj). De ettől függetlenül is az ember már attól bepánikolhat, hogy látja a lehetőségeket: a rengeteg szót, a rengeteg jelentéssel, amiből akármi lehet.
A történet második része pedig arról szól, hogy Abel megkapja a szavát, és mi történik vele. Hogyan irányítja azt, hogy a szava ne nyomja el, hogy tudja élni az életét, és a szavától függetlenül be tudja teljesíteni az álmát. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen a szó (vagy az, honnan jöttünk), nem befolyásolható, de az, hogyan használjuk fel, már igen. Nagyon jó volt pont emiatt a vége (ami egy kicsit olyan, mint egy másik történet kezdete), hogy Abel egyszerűen megért dolgokat, és megpróbál önmaga lenni. Abel lenni.
A könyv borzasztóan sokat foglalkozik a szavakkal, és ha valaki egy történet orientált könyvre vágyik, annak ez a kötet nem fog tetszeni. Ami van is történet, és rejtély, nagyon könnyen kitalálható, a történetvezetés is egyszerű. Közben viszont Abel rengeteget gondolkozik a szavakról, a jelentésekről, az életutakról, valamennyire, ha fogalmazhatok így, nagyon lírai, könnyed, elrugaszkodott történet. Ez benne a szép, ha valaki ezt tudja értékelni, annak tetszeni fog a könyv.
Nagyon ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki érteni szeretné a szavakat, amik bennünk rejtőzik. Gyönyörű könyv, a szövege nagyon egyszerű, csak úgy suhantam olvasás közben vele, miközben mégis az egyszerűsége miatt szép is. Váratlan kedvenc lett számomra ez könyv, és remélem, sokan mások is megtalálják ezt a különleges kisregényt.
|