Berg Judit József Attila-díjas írónak, a Hisztimesék szerzőjének, Rumini, Alma és Drifter megteremtőjének izgalmas krimijében a szereplők lépten-nyomon a történelem és a művészettörténet érdekfeszítő tényeibe, eseményeibe botlanak, miközben két nyomozó, néhány bűnöző és egy csapat elszánt magyar középiskolás élete tíz napra összefonódik, hogy a néhol vicces, máshol félelmetes, váratlan fordulatokban gazdag történet végén minden mozaikdarab a helyére kerüljön.   Egy újabb izgalmas krimi Berg Judit tollából, a 10-14 éves korosztálynak. Mai szöveg, humoros, kalandos, letehetetlen. Eredjetek ti is a rejtély nyomába, ha jót akartok.     Both Gabi ajánlója A kortárs magyar gyerekirodalom egyik állócsillaga, Berg Judit nagyon fontos művet tett le az asztalra. Az őrzők egy ízig-vérig mai történet, amely azonkívül, hogy letehetetlenül izgalmas, – Nagy Norbert könyvtervének és borítójának köszönhetően, – gyönyörű könyvtárgy is.  Ha a műfaját kellene meghatároznom, azt mondanám, hogy „kortárs történelmi krimi kamaszoknak”. (Tudom, hogy ez oximoron, de akkor is így van.) Ezek alapján azt hihetnénk, hogy ez egy zsánerkönyv, de az igényes szöveg, a nagy ívű sztori, és a kellő mértékben adagolt, lebilincselő történelmi kuriózumok, amelyek a Mátyás-templomról árulnak el kevéssé ismert adatokat, egyértelművé teszik, hogy igazi kincset tartunk a kezünkben. A tizedikes Bora gyakorlatilag önállóan, szinte felnőttként él oknyomozó újságíró édesanyjával, akit maga alá temet a munka. Így szinte alig foglalkozik a lányával. Bora azonban nagyon talpraesett. Akkor is, amikor az anyja váratlanul és szinte nyom nélkül eltűnik. Ezzel egy időben történelmi témahét van a gimnáziumban, amelyben Borának és osztálytársainak a Mátyás-templomról kellene kideríteniük különleges háttérsztorikat.  Nem lehet véletlen, hogy Bora anyjának eltűnése és egy nemzetközileg is ismert műkincstolvaj, Hiéna budapesti utazása ugyanerre az időpontra esik, ahogy az sem, hogy Franciaországból Renard főfelügyelő is Budapesten van épp ebben az időben, hogy rajtaüssön Hiénán.  A Szent Korona a tét, amelyet Hiéna szeretne megszerezni egy őrült műgyűjtő megbízásából, aki szintén eltölt egy kis időt a fővárosban. A szálak a végén összeérnek, miközben Boráról kiderül, hogy hihetetlenül tud küzdeni az édesanyja érdekében, és mivel a vér nem válik vízzé, anyja (ok)nyomozói vénáját is örökölte. Néhány barát is segít neki ebben, az egyikükről közben kiderül, hogy sokkal-sokkal több, mint egy barát. A filmszerűen pörgő események, az életszerű figurák, a modern technikai vívmányok és a korrekt, lebilincselően érdekes történelmi adatok mellett, a mai szleng és a kamaszok minden világfájdalma megjelenik a történetben. Berg Judit láthatóan tökéletesen tisztában van azzal, hogy micsoda félelmetes viharok tombolnak a kamaszok lelkében. Tizennégy éves kortól ajánlom, de szerintem a felnőttek és a történelemtanárok, sőt a biztonságtechnikai emberek, valamint leendő krimiírók is sokat tanulhatnak belőle.   Gelso Ez nekem – bár felnőtt vagyok –, nagyon tetszett! Nagyon izgalmas volt és igen érdekfeszítő. Nagyon érdekelt a nyomozások mindkét iránya. Ezek a gyerekek igen belevalóak! Talpraesettek, merészek, kíváncsiak, ötletesek, kezdeményezőek. Számomra minden, a történetben szereplő gyerek pozitív szereplő. Nagyon jó látni, hogy több felnőtt szereplő is (Földvári testvérek: Gábor, a töritanár, és Laci, testvére, a templom biztonsági szolgálatának vezetője; anya főnöke, a "meztelen igazság") közreműködő, nyitott és segítőkész a gyerekekkel szemben. Számomra sok érdekességet tartalmazott a Mátyás templomról – kedvem támadt ott egy templomi műemléknéző sétát tenni és végighallgatni ott egy vérbeli idegenvezető történetmesélését. Azt sajnálom, hogy nem került a könyvbe mellékletként pár érdekes látni-, és megnéznivavaló a templom egyes részeiről. (Én igyekeztem a neten rákeresni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Gondolok itt fotókra a gorgókról, a menyasszonykapuról, a Hunyady címerekről, a szentélyről, a főoltárról, a mandorláról, a koronáról, a hollóról, vagy a gömbökről, amibe a régi építők emléktárgyakat hagytak stb., mindaz, ami felbukkan és említésre kerül a regényben). Jó érzést keltett bennem annak a fikciója, hogy Mr. Renard, egy francia, (nem Lütyő-féle bohókás) komoly ügyben nyomozó egy magyar műkincset választott nyomozása tárgyául és azonnal Budapestre látogat a nyomozás sikere érdekében. Sajnálom, hogy a koronaőrség idősödő tagjai engedték magukat ennyire lóvá tenni. És a megoldásoknak is örültem – izgalmas, pörgős regényvégi nyomozásoknak lehettünk szemtanúi a könyv sorait olvasva, szerencsére komolyabb áldozatok nélkül. És annak is örülök, hogy végre az is megnyilvánult, hogy ha valaki hittant tanul, az nem hátulütője életének, hanem éppen ellenkezőleg – építően hat a személyiségére, tudására (148-150.old.). És megdöbbenve láttam, hogy hogyan is képesek a tolvajok manapság is hasznosítani egy ókori haditrükköt, a Trójai faló modernebb változatát, elhagyott pendrivek formájában. Hát szóval rengeteg klassz dolog van ebben a történetben, és emellett a barátság sokoldalúsága is megmutatkozik (bizalom, egymásrautaltság, egymásra számíthatóság, munkamegosztás, a többiek segítése, odafigyelés, empátia). Egyedüli bizonytalanságot a gyerekek életkorának meghatározása okozta – a könyvben gimis 10-esek, de számomra a viselkedésük alapján inkább 7-8. osztályosaknak tűntek. Ezt leszámítva tetszett, és ajánlom mindenkinek – gyereknek, szülőnek egyaránt!