Az Év Gyerekkönyve/ 1997: A fekete világkerülő ember meséi
2020.06.16. 08:17
Illusztrálta: Esa Kata
Kiadó: Elektra Kiadóház. 1997
Oldalszám: 89
Ki az a Fekete Világkerülő Ember és miért olyan szomorú, hogy csak a mesék tudják megvigasztalni?
Meghallgatja a meséket a világmindenség első virágairól, a színes árnyékokról, a Világvégi Gubbasztó Madárról, a repülni vágyó halról, s a Füvetrágó Erdei Csudáról, hogy maga tudjon felelni arra, kicsoda is ő tulajdonképpen, s mi dolga van a világon.
A mesék gyógyító ereje abban rejlik, hogy minden aggasztó kérdésünkre megnyugtató válasz érkezik, és ha még egy boszorkány puha keze is belejátszik a dologba, biztosak lehetünk benne: többé a fekete sem lesz olyan nagyon fekete...
|
"Csak egyetlen színt elgondolni tudnék / milyet még nem láttam soha" - írja Weöres Sándor, és Boldizsár Ildikó ciklikus meseregénye mintha kommentár lenne e weöresi sorokhoz.
Főhőse a szomorú és magányos Fekete Világkerülő Ember, akinek fogalma sincs a színekről. Színek nélkül élni azonban nemcsak nagyon szomorú, de egyenesen lehetetlen is. A hosszú nevű főhős erre nem magától jön rá. Felismeréseit, gyógyulását, "kiszíneződését" meséknek köszönheti, amelyek csodás bőséggel találhatók a kötetben.
E mesék külön-külön is remek elbeszélések, varázsos tündérmesék, ám együtt ennél sokkal többet nyújtanak.
Mindegyikük: az árnyékokról szóló, a kormos varjúval kapcsolatos, a holló vagy a csóka meséje, a Füvetrágó Erdei Csudáról tudósító, és a többi mese is szoros kapcsolatban van a Világkerülővel, aki - természetesen - nemcsak kiszínesedik a meseregény végére, de megváltódása kapcsán a világ is új, soha nem látott színekkel gazdagodik.
Boldizsár Ildikó egészen különös, páratlanul egyedi mesék et talált ki. Sokat tanult a legnagyobb mesemondóktól és a népmeséktől is, alapjában véve azonban egy új, eminenter lírai meseválfajt fedezett föl, amelynek irodalmi rangja kétségtelen, vonzóereje pedig - úgy tűnik - ellenállhatatlan lesz a gyerekek számára. Vannak ezekben a mesékben egészen kivételes, szokatlan szürrealista áttűnések, ötletek, fantasztikumok, alaphangjuk azonban az otthonosságé.
Ezt elsősorban valami sajátos, nőies kedvességnek köszönhetik, valamint az elbeszélő, a mesélő téveszthetetlenül egyéni hangjának, elbeszélő-modalitásának. Líra és melegség van ezekben a történetekben, de soha nem válik szentimentálissá. Sok a vidám, a tréfás elem is (már a névadások is azok), ám nem vicces, nem humoros mesék. Sokkal inkább meghittek, egyszerre modernek és nagyon ősiek.
A kitűnő meseregény, az összefüggő mesesorozat minden olvasni tudó gyereknek kedves olvasmánya (de persze kisebbek is élvezni fogják, nem is beszélve a finom esztétikai érzékű felnőtt olvasókról).
|
Első rész |
|
A tűz meséje |
10 |
Az árnyék meséje |
12 |
A kormos varjú meséje |
16 |
A holló meséje |
20 |
A csóka meséje |
24 |
A varrótű meséje |
28 |
A zöld manó meséje |
31 |
A bögrepötty meséje |
37 |
Második rész |
|
A hold meséje |
45 |
A vízikirály meséje |
47 |
A felhő meséje |
53 |
A vakond meséje |
56 |
A medve meséje |
64 |
A mindenek útja |
71 |
Az útveszejtő virág |
75 |
A madártoll meséje |
78 |
|