Jeges-Varga Ferenc   Szellemes szellemke   Akár hisznek benne, akár nem, a túlvilági lények létezése örök beszédtéma az élők körében. A legtöbben valószínűleg telecsinálnák a gatyájukat, ha közülük akár csak eggyel szembetalálkoznának. Mert az emberek az ismeretlentől legalább annyira tartanak, mint amennyire kíváncsivá is teszi őket.   Talán e szorongás oldása miatt van, hogy az emberi ruhát levetett szellemeket a gyerekeknek szóló történetekben általában kerek fejű, mosolygós, huncut kis fátyolfiguraként ábrázolják.   Otfried Preußler mesekönyvében szintén efféle ártalmatlan jelenésként mutatja be főhősét, akitől nem áll távol, hogy szellem mivoltából helyzeti előnyt kovácsoljon egy kis csínytevés érdekében. Ahogy A kis szellem című kezdő mondatában is olvashatjuk, a szóban forgó kísértet ősidők óta éldegél Bagolykő várában, napközben egy súlyos, vasalt tölgyfa ládikában pihen. Csak akkor ébred fel, amikor a hegy lábánál a városház tornyának órája elüti az éjfélt. A holdas éjszakákon a kulcscsomóját csörgetve járja a termeket, kedve szerint nyitogatja fel a legravaszabb zárakat is. A világon a legjobban mégis azt szereti, amikor a vár kőcsipkéin ugrándozhat kiszögellésről kiszögellésre, és fehérebben világít, mint a porhó.   Legjobb barátja, az éjszakai bagoly hiába figyelmezteti, kerülje a világosságot, a kis szellemet csak nem hagyja nyugodni, milyen lehet a világ nappal. Kipróbál mindenféle praktikát az ébren maradásért, ám a kísértetek órájának végére rendre mély álomba merül. Ha azonban valaki annyira erősen szeretne valamit, mint ő, annak előbb vagy utóbb teljesül a kívánsága. Ilyenkor a mesékben valami véletlen, előre ki nem számítható fordulat következik. De erről legyen elég annyi, hogy a kis hős azt kívánja, bárcsak sose vágyott volna a fényre.   Preußler nem bonyolítja túl a cselekményt, főhőse szellemes rémtetteiben rejlő helyzetkomikumra alapozza története sikerét. Mert vajon ki tudja az igazságot arról, hogy háromszázhuszonöt évvel ezelőtt a rettegett svéd tábornok valójában miért is szedte a sátorfáját, miután korábban seregével megszállta a várat és az egész várost. Ahogy annak is egyszerű magyarázata, miért tűnik fel egy titokzatos fekete alak – éktelen ribilliót okozva – a város különböző pontjain. És mondja meg végre valaki, a svédek tényleg megint elfoglalták Bagolykő városát?   Bár a kis szellem kifejezetten mulatságosnak tartja, ha másokat ijesztgethet, biztosan állíthatom, egyáltalán nem vezérli gonosz szándék. Preußler a gyermeki ártatlanság és az ábrándos tudatlanság elegyéből gyúrja szerethetővé főhősét. Egy ponton pedig még a mesékből ritkán kihagyható félreértés is összezavarja az események alakulását. Abban azonban semmi meglsepő nincs, mikor kiderül, egészen egyszerű a gyógyír a kis szellem és a város bajára is. A könyv meseszép illusztrációit a Torzonborz trilógia stábjából ismerős F. J. Tripp készítette. Tarka színeivel egyszerre mutatja a kísértetlét csöndes magányát és a felbolydult város harsány tömeghisztériáját. Aprólékosan megrajzolt karikatúrái a paprikajancsis és vitézlászlós történeték folytatását sugallják (Pedig nem.). Meg mernék azért esküdni, hogy valahol a könyvben még Torzonborzot, a rablót is láttam táncolni, az arcán széles vigyorral. De még a könyv fejezeteinek szerkesztése is a rablómesére hajaz, ahogyan ezúttal is Nádori Lídia muzsikálta magyarrá Preußler bolondosan játékos mondatait. Nem állítanám, hogy Preußler hatására mindenki feltétel nélkül elfogadná a szellemvilág lényeit, de minden fél számára elfogadható végkifejletet kreál, még mielőtt Bagolykő városának vezérkara halálra fagyna a rémülettől vagy gutaütést kapna a méregtől. Természetesen a kis szellem jóvoltából, és a helyi gyereksereg segédletével. A kis szellem végtelenül bájos mese, gonoszság vagy rosszakarat egy szikra sincs benne. Ijedezni szabad, de félni nem kell. Tanulságul az a csekélység marad meg az olvasó számára, hogy minden élőnek és minden holtnak megvan a jól megérdemelt helye a nagyvilágban. Külön-külön. A kis szellem tehát vígan táncolhat tovább valahol a csillogó holdfényben. Forrás: olvassbele.com Hintafa blog   Torzonborz után Otfried Preußler újfent egy olyan történetet írt, ami már az első lapoknál belopta magát a szívünkbe! Bagolykő várában lakik a kedves és mosolygós kis szellem, aki a légynek sem tud ártani. Kivéve ha felbosszantják, mert akkor aztán elkezd hátborzongatóan visongani, pont úgy, ahogy ezt egy valamirevaló szellemtől elvárnánk. Ezen felül van neki egy varázslatos kulcscsomója, ami egyfelől nehezékként szolgál, hogy kis szellemünket ne sodorja el egy fuvallat sem, másfelől pedig -mivel varázserejű-, hogy bármely ajtjót kinyithasson vele. Így éldegél évszázadokig, hol a vármúzeumban kirándul, a szablyák és régi képek között, vagy időnként a vármúzeum lovagteremben gurigatja az ágyúgolyókat. Jó időben pedig barátjával, Uhu bácsival szórakoztatják egymást mindenféle történettel. Persze mindezt szigorúan csak éjjelente, miközben a kis szellem oldalát rendre fúrdalja a kíváncsiság, hogy milyen lehet a világ napfényben. Aztán bekövetkezik az, amire sem a város, sem a kis szellem nincs felkészülve: egy napon nem a megszokott szellemórában kel fel, hanem fényes nappal. Innentől kezdődnek a jópofa galibák. Eleinte a kis szellem nagyon élvezi, hogy végre nappali szellem lett és láthatja a várost, a fák zöldjét, az ég kékjét, és kergetőzhet a gyerekekkel. Azonban számos megpróbáltatás után belátja, az éjszaka nyugalmát mégiscsak jobban szereti a nappal nyüzsgésénél.  A fordítás Nádori Lídia remek munkája, aki már Torzonborznál is bizonyította, hogy milyen bravúros érzékkel és humorral ülteti át az apró nyelvi finomságokat. Enélkül ez a történet sem lenne olyan kedvesen derűs és szórakoztató. Hogy lehetne megállni nevetés nélkül, amikor ilyeneket olvasunk, hogy "Alsó- és Felsőcsücsökpusztai", Kapsz Gyula, vagy a személyes kedvencem a "Háborús Veteránok 'Hűséggel a sírig' Önkéntes Napköziotthona". Nem is lepődtem meg, hogy 2015-ben ő lett az év fordítója. Az illusztrációk -akárcsak Torzonborznál- most is Franz Josef Tripp tehetségét dícsérik. Kíváló beleérzéssel ragadja meg egy-egy epizód finom humorát, a történetek játékosságát.    VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>