1. Holnapra kutya bajod!   Dani, Bálint, Fanni, Réka, Csilla és a többiek a Kökörcsin utcai óvoda Mackó csoportjából pont olyanok, mint bármelyik más óvodás. Az egyik copfos, a másik szeplős, a harmadik félénk, a negyedik nagyon bátor. Néha bizony betegek is, sőt, néha akkor is meg kell látogatniuk a doktor nénit vagy doktor bácsit, ha éppen nem betegek. Bálint például eltöri a kezét. Réka influenzás lesz. Csillának tojásallergiája van, Rozi pedig bárányhimlős. Igaz Dóra mesekönyvéből megtudhatjuk: - melyik betegség mitől van, - mit tegyünk, ha betegek vagyunk, és ami a legfontosabb, - megtanítja, hogy egyik betegségtől, sőt, az oltástól sem kell félnünk! Ha elolvassátok ezt a mesekönyvet, ti is megtudhatjátok, hogyan működik a varázsszemüveg, ami csak a saját gazdájának engedelmeskedik, hogyan láthatjuk a csontjainkat, ha egyszer nincs mindentlátó szemünk, hogyan cselezhetjük ki a szemtelen Influenza tündért, és miért lett pöttyös a nagyravágyó bárányka... Igaz Dóra mesekönyv megtanítja, hogy egyik betegségtől, sőt, az oltástól sem kell félnünk - inkább meg kell érteni, hogyan működik a testünk!   Influenza az óvodában Emma bánatosan hámozta le magáról a rózsaszín kabátját.  Nem volt kedve ma oviba jönni. Nyirkos, ködös volt a reggel, mintha egy boszorkány a seprűjével szürkévé festette volna az égboltot. A napocska is megijedhetett a szürkeségtől, mert egyetlen sugarát sem küldte elő kikukkantani... És ez azt jelenti, hogy ma nem mennek ki az ovi kertjébe. Ráadásul a villamosmegállóban találkoztak Fanni apukájával. „Fanni influenzás lettˮ – mesélte az apuka, és hatalmasat tüsszentett egy kockás zsebkendőbe. Anya együttérzőn csóválta a fejét. Emma nem tudta, mi az az influenza, de azt megértette, hogy Fanni ma nem jön oviba. Ettől még rosszabb kedve lett. Tegnap együtt kezdték építeni a tündérpalotát és megbeszélték, hogy ma folytatják. Kivel fejezze be most? Bálinttal, akinek csak az autókon jár az esze? Unalmas nap lesz ez a mai... Anya egy búcsúpuszit nyomott Emma feje búbjára, majd elindult kifelé. – Ne felejts el kezet mosni! – szólt még vissza az ajtóból. De Emma akkor már nem figyelt. Finom illat csapta meg az orrát – kakaó és kalács a reggeli! A rosszkedvét mintha elfújták volna. Beszaladt a terembe. A gyerekek már ott ültek a kis asztalok körül. Emma lehuppant egy székre és várta a reggelit. Kati néni, a dadus olyan volt, mint a jószívű óriások mamája a mesében... Ott imbolygott Emma fölött a kakaós kancsóval és a fülig érő mosolyával. – Mostál kezet, kisasszony? – kérdezte. Emma egészen kicsire húzta össze magát. Nem szokott füllenteni. De a többi gyerek már tömte magába a reggeli finomságot... és Kati néni úgysem fog rájönni. Bólintott. A tányérjában máris ott volt a kalács, a bögréjében pedig a kakaó. Mielőtt nekilátott volna az evésnek, azért megnézte a kezét. Egyáltalán nem volt piszkos. Nem is kellett volna kezet mosnia. – Képzeld el – hajolt közelebb hozzá Bálint a mellette lévő székről –, az Ákos meghagyta a kakaóját. Kati néni ki akarta borítani. De amikor elfordult, én megittam! Ez a Bálint, bár sok butaságot csinál, néha egészen okos ötletekkel áll elő. Emma is talált az egyik bögre aljában maradék kakaót. Már éppen felhörpintette volna, amikor ott termett Kati néni. – Csak nem akarsz más bögréjéből inni? – mennydörgött rá most a szokásos mosolya nélkül. Emma megszeppent. Mi történt Kati nénivel, hogy sajnálja tőle azt a kis kakaót? Hiszen senkinek sem kell! Emma dacosan szorította össze a száját. A felnőttek néha érthetetlenül viselkednek. Kati néni most például kiönti  a maradékot, de hozza a kannát és Emma bögréjét teletölti kakaóval. Emma persze az utolsó cseppig kiitta a bögréjét, de még sokáig törte a fejét a történteken. Nem is nagyon volt mi mást csinálni – a köd ott terpeszkedett az utcán, kerti játékról szó sem lehetett. És Fanni nélkül a tündérpalota építése sem volt az igazi. „Micsoda unalmas nap!ˮ – gondolta újra magában, amikor kinyílt az ajtó. Először megjelent egy sárga esőköpeny ujja, aztán egy egész sárga esőköpeny is. És aki viselte, emlékeztette őt valakire. – De hiszen ez a doktor néni! – kiáltott Bálint csodálkozva. Mit keres a doktor néni az óvodában?   A doktor néni mosolyogva bújt ki a sárga esőköpenyéből. A terem közepére húzott egy széket, leült, és körbenézett a meglepett gyerekarcokon. – Mesélni jöttem – mondta. – Egy nagyon-nagyon érdekes mesét. Egy gonosz tündérről szól, akinek a neve Influenza. Bálint bizalmatlanul méregette a doktor nénit. Hátat fordított, és visszamasírozott a sarokba az autóihoz. Emma viszont közelebb húzódott. Nagyon szeretett mesét hallgatni. Főleg olyat, ahol a jó túljár a gonosz eszén. Influenza, a gonosz tündér? Nem ismerte ezt a mesét. Fanni influenzás, azt mondja az apukája. Lehet, hogy ezzel a gonosz tündérrel találkozott? – Hol volt, hol nem volt – kezdett bele a doktor néni –, volt egyszer egy icipici tündér. Olyan parányi, hogy mi, emberek szabad szemmel nem is látjuk. Csakúgy, mint a többi tündér, ő is nagyon szeretett ugrándozni, a levegőben táncolni, repkedni. Igen ám, de ő nem virágtündér volt. Nem is erdei tündér. Még csak nem is vízi tündér. Az ő családját Vírusnak hívták. És bizony, a Vírusok rosszra használták a tündértudományukat. Szerettek gonoszkodni. Szerettek láthatatlanul odalopózni az emberekhez, megcsiklandozni az orrukat, megkapargatni a torkukat. Annak örültek, ha megbetegítették azt, akihez hozzáértek. És bizony, a mi kis tündérünk, Influenza az egyik legkomiszabb Vírus volt. És a legfürgébb is. Hipp-hopp, ugrott egyet, és máris ott termett egy néni kezén. Aztán belekapaszkodott egy esőcseppbe és elvitorlázott egy bácsihoz. Onnan továbbrepült egy kislányhoz. A kislánytól meg egy kisfiúra pattant át. Először a néninek kezdett fájni a torka, aztán a bácsi lázasodott be, majd a kisfiú és a kislány is megbetegedett. Mindannyian köhögtek, fájt minden porcikájuk, nagyon rosszul érezték magukat. Influenza pedig ugrált tovább. Mindenkit megfertőzött, akivel csak találkozott.   2. Katonadolog! Nyári doktormesék   Igaz Dóra újabb doktormeséi ezúttal nyári betegségekre és bale-setekre koncentrálnak: - Roziról kiderül, hogy allergiás, - Réka biciklizni tanul (ami bizony jó néhány eséssel és horzsolással jár), - Emma napszúrást kap, - Ákos pedig megtanulja, hogy nyáron miért különösen fontos, hogy hűtőben legyenek az ételek. De szó esik kullancs- és darázscsípésről, falusi nyaralásról vagy éppen a „strand törvénykönyvéről” is. Szerencsére a legtöbb nyári baleset megelőzhető, vagy ha mégis meg-történik: katonadolog!   Pollenek és tüsszögés   A Mackó csoport óvodásai kirándulnak, strandolnak, a szabadban szaladgálnak egész tavasszal és nyáron. Persze ott is sok veszély leselkedik rájuk - no, nem olyan nagyok, amiket ne lehetne egy kis kedvességgel, magyarázattal legyőzni! Darázscsípés, allergia, napszúrás - tipikus nyári gondok-bajok, amelyekkel mindannyian találkozunk, és most már mesélhetünk is róla a kicsiknek, hogy megnyugtassuk: mindez katonadolog! A Kökörcsin utcai Kökörcsin óvodában, annak is a Mackó csoportjában ugyanúgy mennek a dolgok, mint bárhol máskor. Ősszel a lehullott faleveleket lehet minél magasabbra és minél messzebbre rugdosni. Télen meg hóember-szépségversenyt szoktak rendezni az ovi udvarán. Az a hóember, akit a legszebbnek választottak, egészen addig ott pompázott a kerti pad mellett, míg meg nem jelentek az első hóvirágok. Fanni először sírdogált, amikor a világszép hókisasszony olvadni kezdett, de ahogy egyre több virág dugta ki a fejét a föld alól, ő is abbahagyta a búsulást. Ki szomorkodna tavasszal? Sütött a nap és virágba borultak a fák is. Ilyenkor a gyerekek legszívesebben egész nap kinn ugrálnának a szabadban. Csúszdáznának, hintáznának, homokoznának, kergetőznének. Vagy csak beszívnák a tavasz illatát. – Ugye? – kérdezte Fanni. Rozi bólintott. És tüsszentett egy hatalmasat. Az óvó nénik is egyetértettek abban, hogy tavasszal kinn lenni a legjobb. És az ovi udvarán mindent lehetett csinálni. Csúszdázni, hintázni, homokozni, kergetőzni. Fanni legjobban Rozival szeretett kergetőzni. Általában. Mert most nem igazán lehetett kergetőzni vele. Minden második lépésnél megállt és tüsszentett. Panaszkodott, hogy viszket az orra meg a szeme. Aztán már egyáltalán nem akart futkosni. Csak állt, dörgölte a szemét és fújta az orrát. – Te aztán jól elkaptál egy betegséget! – jegyezte meg Fanni. Rozi szomorúan nézett maga elé. És újra tüsszentett egy hatalmasat. Másnap Rozi nem jött oviba. Fanni sajnálta. A nap szikrázóan sütött és virágillat szállt a levegőben. Milyen rossz lehet ilyen időben az ágyat nyomni! Fanni remélte, hogy Rozi nemsokára csatlakozhat hozzájuk. És valóban, Rozi pár nap múlva újra megjelent az oviban. De még mindig tüsszögött. És még mindig fújta az orrát. – Otthon kellett volna még maradnod! – mondta Fanni szemrehányóan, aki mindig azt hallotta az anyukájától, hogy betegen nem szabad oviba jönni. – Nem vagyok beteg – válaszolta Rozi. Fanni nem hitte el. Főleg úgy, hogy Rozi megint tüsszentett. És elővett még egy zsebkendőt. – Hmmm – mondta, mert nem tudta, mit mondjon. – Ez allergia – felelte Rozi. Fanni még mindig nem értette. Azt tudta, mi az az allergia. Itt, a Mackó csoportban például Csilla allergiás a tojásra. Nem ehet tojást, mert akkor bepöttyösödne a bőre. De Rozi nem volt pöttyös. És se közel, se távol nem volt egyetlen tojás sem. Ezt meg is mondta Rozinak. – Nekem pollenallergiám van – magyarázta Rozi. – A doktor bácsi mondta. Fanni hunyorgott. Ha a doktor bácsi mondta, akkor biztosan úgy van. De mi az a pollen? – A pollen a virágokból jön – mondta Rozi büszkén, hogy ő tud olyat, amit Fanni nem. – Olyan, mint a por. A levegőben szálldos. Fanni virágporról hallott már. Minden tündéres mesében szó van virágporról. De a tündérek sohasem tüsszögnek. Nem értett félre valamit Rozi? – A doktor bácsi akkor mondta, amikor megnézte a torkodat? – kérdezte meg, csak hogy tisztábban lásson. Rozi bólintott. Ugyanakkor megrázta a fejét. – Megnézte a torkomat is – mondta, aztán suttogóra fogta a hangját –, aztán csinált egy allergiatesztet is. Az én doktor bácsim csak torkokat vizsgál, gondolta Fanni. Nem csinál allergiatesztet, pedig érdekesen hangzik. Irigyelte is érte egy kicsit Rozit. Egészen addig, míg Rozi el nem magyarázta, miről is van szó pontosan. – A doktor bácsi vett egy tűt, és megkarcolta vele a karom. Legalább tíz helyen! Brrr. Ez már nem hangzott jól. Egyáltalán nem. – Minek? – kérdezte gyanakvóan. Mégiscsak ijesztő, ha valaki egy nagy tűvel hadonászik és megsebesíti vele a gyerekeket. Még akkor is, ha doktor bácsi az illető. Maradjunk inkább a toroknézésnél! – Azért, mert így juttat be mindenfélét a bőr alá – magyarázta Rozi. – Minden karcolásba valami mást. Ezzel lehet kideríteni, mire vagy allergiás. Ha nincs változás a karodon, akkor minden rendben. De ha bepirosodik a karcolás, akkor allergiás vagy! Fanni ámulva nézett Rozira. Nagyot nőtt a szemében. Nem gondolta volna, hogy ennyit tud. És azt sem, hogy ilyen bátor. – Nem is sírtál? – kérdezte meg tisztelettel. – De igen – vallotta be Rozi. – Először nem is akartam engedni. – De végül engedted? – Igen – Rozi erre szemmel láthatólag büszke volt. És Fanni meg is értette. Ő is büszke lett volna! – És bepirosodott az egyik karcolás helye? – kérdezte meg Fanni, hogy megmutassa, már ő is érti, miről van szó. – Aha. Pollenallergia. Fanni vigyorgott. Akkor minden világos! És minden rendben is van. Éppen ezért lepődött meg, hogy Rozi viszont elszomorodott. – Mi a baj? – kérdezett rá. – Az allergiám miatt nem mehetek a szabadba, amíg ez a pollen a levegőben szálldos – mondta Rozi csüggedten. – Nem csúszdázhatsz? – kérdezte Fanni. – Nem – felelte Rozi. – Nem hintázhatsz? – Nem. – És még homokozni sem lehet? – Azt sem igazán. A doktor bácsi adott valami orvosságot. Allergiagyógyszer, azt mondta. De azt is mondta, legjobb, ha benn maradok a szobában, amíg ennyire sok a pollen. Ezzel Rozi még egyet tüsszentett. És megdörgölte a szemét. Fanni is bánatos volt. Egészen addig, amíg eszébe nem jutott valami. – Szóval ez allergia? – kérdezett rá újra. – Igen – felelte Rozi. – Ez azt jelenti, hogy nem vagy beteg! – kiáltott fel Fanni. – És allergiásnak lenni jobb, mint betegnek! – Ez igaz – élénkült fel Rozi is. Egymásra néztek. És elnevették magukat. Rozinak az jutott eszébe, milyen vicces lenne, ha a tündérek a mesében prüszkölnének a virágportól. Fanninak meg az, hogy ha megnő, felfedezi az allergiamentes polleneket. Addig viszont kivárják, míg kevesebb lesz a pollen a levegőben. Addig benn játszik majd Fannival. Na bumm. Benn is lehet jó nagyokat játszani!