Annak a korosztálynak, akiknek a lapozók szólnak, nagyon fontos a fel- és ráismerés, hiszen ez nyújt számukra örömérzetet. A Kisnyuszi lapozók illusztrációi olyan világot idéznek, amiben jól érzik magukat a kicsik, otthonosan tudnak mozogni benne. Nincs telezsúfolva ismeretlen használati vagy egyéb tárgyakkal, csak a legfontosabbakra szorítkozik.       A most megjelenő Kisnyuszi bibis lesz című kötetben – azt hiszem, nem lövöm le a csattanót azzal, ha elmondom – Kisnyuszi esik egy nagyot, beüti a könyökét, majd a szöveg utasításait követve meg kell vigasztalni őt. Kisnyuszi arcáról tökéletesen leolvasható minden érzelem, amin átmegy az esés és az azt követő fájdalomérzet következtében: szomorúság, ijedtség, félelem stb. Az egyik legérzékletesebb jelenet, ahol felfedezi, hogy vérzik. Mindenki látott már felnőttet is elájulni egy vérző orr vagy ujj láttán, még ha csak egy apró kis vágásról volt is szó. Elsőre ez a gyerekeknek is ijesztő lehet, de Kisnyuszival az otthon biztonságából tanulhatják meg, hogy mi a teendő ilyen esetben. Végül, de nem utolsó sorban, ebben a részben nemcsak azt tapasztalhatják meg a kicsik, hogy hogyan kell ellátni egy vérző sebet, esetleg megvigasztalni másokat. A mese egy kicsit túlmutat ezen, és Kisnyuszi történetén keresztül saját maguk megértése is fókuszba kerül. Láthatják magukat kívülről, és talán a későbbiekben jobban meg tudják majd fogalmazni, hogy mi játszódik le bennük. Hiszen ezt nem könnyű mindig szavakba önteni.