Ez utóbbi húzás talán a kelleténél kicsit erősebben tolja el a történetet a Csukás által kijelölt nyomozós irányba, illetve a negatív szereplők is elnagyoltabbak a kelleténél, összességében mégis jól működik a két történet találkozása. Acsai kifejezetten jó érzékkel játszik azzal, hogy a Dzsungel könyve részéről mely párhuzamokat vigye végig, és melyeket ne. Így például a Sir Kánnak megfeleltethető Láng, az állatkert tigrise, nem a legnagyobb ellenségként, csupán egy agresszív, ám balszerencsés mellékszereplőként jelenik meg. Ezen kívül nem elhanyagolhatóak azok a saját figurák sem, amelyek a történet legszerethetőbb pillanatait adják: Granyó és Menyhárt, a két kisstílű, kiugrott bűnöző annyira vicces figurák, hogy a történet megfilmesítése esetén magabiztosan lehetne eljátszásukat a Mucsi Zoltán – Scherer Péter párosra bízni, az állatkert csókáinak segítségnyújtása pedig egyszerre idéz népmesei világokat és Acsai líráját. Az pedig Tóth Krisztina Felhőmeséivel szemben kifejezetten előnyt jelent, hogy Acsai figuráinál a fájdalom is fontos, és érzékletesen szemléltetett erő: a főszereplő lány szerelmi bánat miatti sírása esőben, minden közhelyességével együtt is valódi és meghatározó pillanata a Betondzsungel könyvének. Stermeczky Zsolt Gábor Forrás: litera.hu