A Rumini Tükör-szigeten fejezetei, ahogy ezt a rajongók megszokhatták, éppen egy ráérős esti mesényi hosszúságúak. Ideális tehát arra, hogy apa vagy anya fejezetenként olvassa fel a nagyobbacska óvodás, de inkább alsós gyerekeknek. Ha pedig az illető gyereket annyira érdekli, hogy mi történik hőseinkkel a következő fejezetben, hogy azt a jóéjtpuszi után saját szakállára (?) tovább olvassa, a szülő majd a következő esti mese előtt behozza a lemaradást. Készüljön arra ugyanis a kedves olvasó, hogy egyes fejezetek függőben hagyott fordulattal (vagyis igazi cliffhangerrel) fejeződnek be. Sokat gondolkodtam már azon, mi lehet az egérmesék sikerének titka. A való életben ezek az apró állatkák biztosan nem a hősiességük miatt kedvesek azoknak, akiknek kedvesek, a nagy többség pedig vagy fél tőle, vagy csak a kártevőt látja bennük. A gyerekirodalom ugyanakkor tele van rokonszenves egérhősökkel. Rumini születése előtt alig néhány évvel egy másik kortárs egér, Geronimo Stilton is igen népszerűvé vált az olvasni tanuló korosztálynál. (Saját fiam Geronimo kalandjait követve vált olvasóvá, Rumini már épp lekéste nála ezt a korszakot.) De valamivel korábban hasonlóan népszerű volt Bálint Ágnes Elvarázsolt egérkisasszonya vagy az Egy egér naplója. És akkor még nem is említettük Mickey egeret vagy Jerry-t. Egy dolog biztos: Rumini, Sajtos Rozi, Balikó, Galléros Fecó és a többiek szeretnivaló, kedves mesehősök, akiknek ritkán száll inába a bátorsága. A szerző fantáziájában született ízes vagy éppen vicces hely- és állatnevek pedig csak még kedvesebbé teszik a történetet. Nincs ez másként a Tükör-szigeti kaland során sem, amikor a már korábban megismert különös állatok után higanyhidrákkal, sőt tükörvaranggyal is találkoznak. Tapasztalataim szerint azok a legsikeresebb gyerekfilmek és gyerekkönyvek, amelyek a gyerekkel együtt néző vagy olvasó szülő számára is hordoznak valami extra réteget. A fiatal olvasó számára izgalmat jelentő sztori mellett azt ajánlom a szülőknek, keressenek korábbi olvasmányélményeikből olyan elemeket, amelyek talán ihletői voltak ennek a mégis teljesen egyedi történetnek. Én kezdem: Tündér Lala, Békakirályfi, Alice Tükörországban… Rumini legnagyobb siker talán az, hogy eddig egyedüli kortárs műként sikerült bekerülnie a kötelező olvasmányok közé, megelőzve a Kincskereső kisködmönt. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy olyan kalandregényt kell a ma kisiskolásainak elolvasnia, ami valóban nekik íródott. Rumini hihetetlenül rövid idő alatt érte ezt el, hiszen az első kötet csak 2006-ban jelent meg. Egyre több iskolában olvassák a harmadikosok az első regényt. Ez jó alkalom lehet arra, hogy sorban végigolvassuk az összes kötetet, (egyelőre) a Tükör-szigeti kalanddal zárva a sort. Hogy ezután hazafújja-e a szél a Szélkirálynőt, és hőseink indulnak-e újabb kalandra, az még a jövő titka. A rajongók talán nálunk is elkezdenek folytatásokat írni (vagy már születtek is ilyenek), esetleg Berg Judit is átadja hősét egy következő szerzőnek (ahogy azt Lee Child tette Jack Reacherrel a minap). Meglátjuk. Én mindenesetre remélem, hogy néhány év múlva az unokáimnak mesélhetem őket esti mesének Bálint Ágnes vagy Békés Pál történetei mellett. És vajon mikor lesz Rumini siker az angolul vagy németül olvasók körében? Paddington Forrás: olvassbele.com