A láp gyermeke már a szerző 2007-ben bekövetkezett halála után, 2008-ban jelent meg, és több rangos irodalmi díjat is kapott. A regény 1981-ben játszódik, Észak-Írország határvidékén, abban az időszakban, amikor az IRA még fegyverekkel és merényletekkel harcolt az Egyesült Királyságtól való elszakadásért és az egységes Írországért. Ez a harc a főszereplő, a 18 éves, érettségire készülő Fergus életét közvetlenül is érinti: bátyja a börtönben csatlakozik az éhségsztrájkoló politikai foglyokhoz. Miközben a család a közelgő tragédia árnyékában él, Fergus életveszélyes küldetést vállal a bátyjáért. E mellett a békeidőben sem problémátlan nagykamasz-léttel is meg kell birkóznia, és megjelenik az életében a szerelem is. De az 1980-as években játszódó történet mellé kapunk egy másikat is, közel két évezreddel korábbról: Fergus ugyanis egy tőzegbányában rábukkan egy lány holttestére, akinek a kilétére a régészeti leletek és a saját álmai kibogozásával igyekszik fényt deríteni. A nem mindennapi események és élethelyzetek ellenére éppen a kiegyensúlyozott, az apró dolgokra, finom mozzanatokra odafigyelő elbeszélésmód a regény egyik erőssége, ami nagyon gyorsan magához vonzza, és végig megtartja az olvasó figyelmét. Nem ritkák a kifejezetten költői mondatok sem: „Az életem szétesett, mint egy kettévágott alma, és a kés Rur keze volt, ahogy azon a napon a vállamra tette” – mondja Mel, a vaskorból előbukkanó lány, akinek tragikus története több szempontból is kitágítja a regény határait. Siobhan Dowd nem tagadta meg önmagát: a nők helyzete, a börtönök világa, a másokkal kapcsolatos vallási vagy éppen nemzeti türelmetlenség és erőszak – mindazok a kérdések, amelyekkel civil életében foglalkozott, megjelennek a regényben, anélkül azonban, hogy zavaróan didaktikussá tennék azt. Az időszámításunk után 80 körül játszódó történetszál és a regénybeli jelen idő összekötése pedig időben is kiterjeszti a regény határait, rávilágít az érzelmek, az emberi jó és rossz késztetések időtlenségére. Annak ellenére, hogy a regény egyik szála szomorkás alaphangulatú, és a másikban is szinte végig ott lebeg egy tragédia bekövetkeztének lehetősége, mégsem nyomasztja az olvasót, mert van benne valami jótékony nyugalom és levegősség. De nem hiányoznak a váratlan fordulatok sem – ezek közül az egyik kifejezetten humoros, a másik pedig, ha valaki nagyon figyelmesen olvas, a jó krimikre jellemző, apró, elszórt információk alapján akár előre meg is fejthető.   A karakterek színesek és életre kelnek, talán csak Fergus apjára esik kevesebb figyelem a családtagok közül, szemben az édesanyával vagy a fiú nagybátyjával, testvéreivel. Fergus kortársai nagy részénel felnőttesebb, komolyabb fiú, erős felelősségérzet dolgozik benne, de mindez a regény világában természetes és nem erőltetett. A fiú szenvedélyes futó, edzésein gyakran keresztezi a két ország határát. Ez a határhelyzet Fergus életére több szempontból is igaz: a gyerek és a felnőtt élet határán, a legalitás és az illegalitás határán egyensúlyoz folyamatosan. Amivel viszont nem könnyű kibékülni, az a borító. Még akkor se, ha a karját kitáró fiú alakja az eredeti angol kiadáson is szerepel, ott ugyanis nagyon más színekkel és más környezetben ábrázolják, így pedig az összhatás is teljesen más lesz. Ráadásul az „Áruld el a testvéredet! Vagy áldozd fel magad!” felirat a címlapon, ha a történet ismeretében korrekt is, a borítóképpel együtt mégiscsak félreviszi a reménybeli olvasót. Bennem egy ezoterikus regény képzetét keltette, holott, ha elő is bukkannak ilyen momentumok, a regény egészére egyáltalán nem ez a jellemző. Pedig máskülönben a kötet igényes, még akkor is, ha néhány fejezetcím kiemelés nélkül belecsúszott a regényszövegbe. A korszak megértéséhez szükséges jegyzetek sem hiányoznak, Zubovics Katalin fordítása pedig stílusában kiegyensúlyozott és egységes. A láp gyermekét a kiadó elsősorban a 15-19 éves korosztálynak ajánlja, de – mint minden jó ifjúsági regény – felnőtt fejjel is emlékezetes olvasmány. Turbuly Lilla Forrás: prae.hu