Wéber Anikó szövegének ereje abban rejlik, hogy mindannyiunk számára ismerős húrokat penget. Az emberi közösségekben zajló tipikus folyamatokra koncentrál, amelyet egyik vagy másik oldalon, így vagy úgy mindannyian átéltünk már. A kamaszok világa kemény világ, telve sajátos és folyton változó szabályokkal, törvényeket átlépő törvényszerűségekkel. Mindenki keresi a helyét, alakítgatja az imidzsét, a szerepét, eközben folyamatosan figyeli a többieket, összeméri magát velük, és mérlegeli a csoportos rangsorban elfoglalt helyét. Az identitás alakulásának szempontjából kiemelten fontos szakasz ez, amely talán nem is úszható meg sérülések nélkül. Egy másik nézőpontból, ezek a sérülések egyúttal alkalmat is adnak a kamasznak arra, hogy a saját autonómiája, kiegyensúlyozott önértékelése felé vezető első lépéseket megtegye. Olyan lécet kell a kamaszoknak tehát megugrani, mely az erkölcsi fejlődés szempontjából kiemelt fontosságú. A jó és rossz mérlegelésének, különválasztásának képessége, illetve a mintakövetésből az autonóm véleményalkotás felé vezető út kiemelten fontos szakasza ez. Egy háborgó, viharos tengerhez hasonlít leginkább ilyenkor a közösség a barátságokkal és ellenszenvekkel, árulással és kiközösítéssel, gúnyolódással, bántalmazással. A szappanoperák drámai, felfokozott érzelmekkel elárasztott világa hirtelen beköltözik az osztálytermekbe. Wéber Anikó ráadásul különleges dinamikát ad a történetnek azzal, hogy a megszokott osztálytermi közegből, a kialakult és rögzült szerepmintákból egy váratlan eseménnyel, és ismeretlen helyszínnel kizökkenti a szereplőit a megszokott sémákból. Ez a fordulat alkalmat ad arra, hogy mindenki új oldalát, rejtett tartalékait, vagy éppen titkolt gyengeségeit mutassa meg. Nagyon életszerű például, hogy a vezér eltűnésével azonnal megindul a versengés a pozíciójáért. Ez egyrészt egy természetes folyamat, másrészt alkalom arra, hogy az ilyen ambícióval rendelkező, addig elnyomott gyerekek újra összemérjék magukat a szerep kedvéért. Fontos eleme a regénynek ez a viszonylagosság, a szerepek folyamatos hullámzása, alakulása. Az írónő érezhetően valós tapasztalatokból dolgozik. Pedagógusi gyakorlata, interperszonális érzékenysége átüt a sorokon. Ismeri a gyerekek problémáit, legfontosabb motivációit, a kamasz közösségek sajátos dinamikáját. Tudja, hogy önmaga pozicionálása mindenki számára létfontosságú, és hogy ebben a folyamatban értékrendek ütköznek össze, és kapcsolatok kérdőjeleződnek, vagy éppen erősödnek meg. Ez a folyamatos bizonytalanságérzet, helykeresés – amely amúgy az egészséges kamaszkor jellemzője is egyben − az egész regényt végigkíséri, és beszippantja az olvasót, folyamatosan arra késztetve őt, hogy magának is feltegye a kérdést: én vajon hogy viselkednék egy ilyen helyzetben? Milyen szerepet vállalnék magamra? A regény erősségének érzem, hogy megmutatja: a szerepek soha nincsenek kőbe vésve. A megszokottból, az osztálytermi komfortzónából való kilépéssel a szerepkörök is alakulhatnak, és új készségek, gyengeségek kerülhetnek napvilágra, új, esetenként kedvezőbb helyzetbe hozván a szereplőket. Felnőttként, visszatekintve talán szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha viszonylag sérülésmentesen (vagy kisebb sérülésekkel) megúsztuk ezt az időszakot. Ez az életkor annyira kiélezett és feszült, hogy kamasz legyen a talpán, aki viszonylag zökkenőmentesen átevickél rajta. Az úgynevezett „áldozat” mellett nem könnyű például az „agresszornak” sem, hiszen ő is a saját démonaival küszködik (pl. ha nem győzök, eltaposnak), és nem könnyű a „szemlélőknek” sem (nincs kedvem állást foglalni, mert nem akarok bajt). A győztesek-vesztesek felosztása kezdettől fogva nem egyértelmű, és nem is fekete-fehér. Érdemes tisztán látni azt is, hogy akár hosszú évekig is eltarthat, míg a kamaszok eljutnak az érettségnek, az autonómiának arra a fokára, ahol nem egymást, a társak viselkedését figyelve próbálják kialakítani a saját viselkedési stratégiájukat. (Sőt, talán ekkor már nem is kamaszok…) Ebben a folyamatban azonban érdemes és szükséges is minden eszközzel támogatni őket. Így ezt a könyvet például ilyen célra, közös iskolai feldolgozásra is jó szívvel tudom ajánlani. Forrás: pagony.hu