Terve megvalósításában a szomszéd néni lesz fő szövetségese, sőt, valami szerelemféle is megjelenik az életében. És bár szeretné, ha a valóság hasonlítana a filmek fantáziavilágára, nem számít rá, hogy ennyire azonosulnia kell kedvenc rajzfilmkarakterével. Mégis ő az egyetlen, aki ebben az elfuserált világban félelem nélkül beszél a halálról egy haldoklóval - ahogy Mészöly Ágnes az, aki pátosz nélkül, vagányan ír az elmúlásról, meg arról a fura valamiről, amit előtte életnek nevezünk.       "Semmi komoly, csak élet meg halál"   A Tilos az Á könyveket már biztosan ismeritek, hiszen a Pagony könyvek “nagytestvérei”: kamaszoknak szóló minőségi, őket foglalkoztató és az aktuális élethelyzetükre reflektáló regényeket gyűjt csokorba. A Tilos az Á-n belül pedig vannak olyan regények, amik mind-mind nehezebb, vagy egyenesen tabunak számító témákra fókuszálnak. Olyanokra, amikről nem sok szó esik, noha rendkívül fontos lenne, hogy a közbeszéd tárgyává váljanak. Ezek a Vészkijárat-regények, meg is vannak jelölve a borítón, hogy tudjátok, ezek nem a könnyed olvasmányok sorába tartoznak. Mészöly Ágnes legújabb regénye is ilyen könyv. Aki ismeri a munkásságát, az biztosan nem lepődött most meg, hiszen sohasem félt a nehéz témáktól, ráadásul olyan empátiával és természetes humorral nyúl hozzájuk, amivel ösztönösen segíti a feszültségek oldását. A Fekete nyár a halálról szól. Meg az életről. És arról, mennyire fontos, hogy a lehetőségeinkhez képest a legjobban kihasználjuk az időt, amit kapunk. Pamuk Fanni, a regény 16 éves főszereplője nehezen találja a helyét a környezetében - bár legyünk őszinték, annyira nem is próbálkozik… Szülei nyomására egyházi gimnáziumba jár, noha nem érzi magához közel a vallást, és emiatt az osztálytársaitól is távolságot tart. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan az igazgatói irodában köt ki hajfestés és egyéb kihágások miatt. A szüleivel való viszonya sem az igazi, sehogy sem tudnak kapcsolódni egymáshoz, és a kommunikációs nehézségek állandó konfliktusokat szülnek - főleg az édesanyjával, apukája viszont érzelmileg elérhetetlen. A család tagjai nem egymással, hanem egymás mellett élnek, mindenki fújja a magáét, de az álláspontok nem közelednek, mert nem értik, hogy mit akar a másik. Amiben viszont Fanni nagyon is megtalálja magát, az az anime világa. Ezek a kitalált univerzumok adják meg neki azt a szabadságot, amire vágyik a saját életében is. Nem sok példát látunk a magyar kamaszirodalomban ennek a szubkultúrának a megjelenésére, ezért sok tévhit is övezi. A Fekete nyár nem csak anime-rajongóknak szól, viszont megmutat egy szeletet ebből a különleges mélységekkel rendelkező világból. A történet két szálon fut, amik látszólag kevéssé kapcsolódnak egymáshoz. Fanni története a jelenben, 2020-ban játszódik, teljesen mai problémák és helyzetek jellemzik. A másik történetszál Urara, a sokezer éves haláldémon világába vezeti be az olvasót, akinek feladata, hogy a holtak lelkét átvezesse a felső világba. Urara számára a halál természetes folyamat, és azon van, hogy széppé tegye az utazást a lélek számára és megnyugvást hozzon az elhunytnak. Ezt a második szálat először csak nehézkesen tudná az olvasó hozzákapcsolni Fanni sztorijához, hiszen mi köze lehet egy haláldémonnak egy kamaszlányhoz? Aztán kiderül, hogy nagyon is sok. Elsődlegesen az, hogy Fanninak hatalmas kedvence Urara, tervei szerint a MondoCon-on is az ő karakterét szeretné megjeleníteni. Ehhez azonban meg kellene tanulnia megvarrni a jelmezt... Ez hozza végül össze a szomszéd nénivel, Helgával, aki amellett, hogy varrónő, sokkal nagyobb érdeklődéssel fordul az anime világa felé, mint Fanni környezetében bármelyik felnőtt korábban. Az idős nő és a fiatal lány barátságot kötnek, és ez mindkettejük életét megváltoztatja. Egyetlen édes-bús nyár adatik nekik közösen, de ezalatt a rövid idő alatt rengeteget tanulnak egymástól és önmagukról is. Ne gondoljátok, hogy ha egy könyv a halálról szól, akkor az menthetetlenül szomorú. Ami a halálról szól, egyúttal az életről is, és az életben a legfontosabb, hogy önazonosan igyekezzünk élni. A Fekete nyárban annak ellenére, hogy valóban szomorkás a hangulata, magától értetődően van jelen a humor és az életöröm. A halál az egyik legnagyobb tabu a társadalomban, főleg az időskori, természetes halál. Pontosan ezért ennyire fontos ez a regény. A félelem az elmúlással kapcsolatban természetes, hiszen ismeretlen, ijesztő és talán felfoghatatlan is. Ezért kellenek ilyen olvasmányok, hogy tudatosítsuk, ideje már ledönteni a halált övező tabukat. De a Fekete nyár annyi mindenről szól még, ami nem halál, hanem élet: barátságról, szerelemről, a traumák, fájdalmak feldolgozásának fontosságáról. Olvassátok el, adjátok tovább, mert erről beszélni kell, az életnek annyira szerves része, hogy nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni.