Ahogy Szabó Magda életében, úgy a tiédben is rendkívül hangsúlyos szerepet tölt be az olvasás, a könyvek szeretete. Emlékszel, melyik Szabó Magda regény volt rád a legnagyobb hatással? Hogy kezdődött az iránta való rajongásod? Gyerekként a Sziget-kék és a Tündér Lala világában barangoltam, gyűlöltem Aterpatert és drukkoltam a gyönyörű Tündérkirálynőnek és persze Lalának, akinek emberszív dobog a mellkasában. Kamaszként sokszor elolvastam a Születésnapot és az Abigélt, én is akartam azt a kék ruhát, ahogy Illés Bori, és üzeneteket csempésztem a szoborhoz. Ám a könyvek szerzőit sokáig nem azonosítottam Szabó Magdával, nem a szerző, hanem a történet volt számomra fontos. Aztán huszonévesen a kezembe került a Régimódi történet, és onnantól nem volt megállás: az Ókút, majd később a Für Elise minden sorát faltam, és a szenvedély folytatódott a harmincas éveimben is a levelezésekkel és a Szobotka Tiborról írt könyvekkel. Akkor kezdett el igazán érdekelni az, hogy ki van a könyvek mögött. Szabó Magda mely könyvét javasolnád annak, aki még nem olvasott tőle semmit? Szerinted melyik művével érdemes kezdeni a sort? Ha gyerek, a Tündér Lalát, ha kamasz, az Abigélt, ha fiatal nő, a Danaidát ha negyvenes nő, az Ajtót… Szabó Magda mindenkinek írt, minden korosztály számára van érvényes mondanivalója. A regényei egyszerre fejlődésregények, kalandregények és családregények. És úgysem lehet kikerülni: valamelyik könyve úgyis rátalál az emberre. A róla szóló meséből rengeteg érdekes, személyes információt tudhatunk meg róla. Például azt is, hogy sokat betegeskedett, és így tanult meg már az általános iskola kezdete előtt olvasni, illetve azt is, hogy a vasútmenetrendben olvasott városokhoz rendszeresen költött mondókákat. Hol kutattál, olvastál az életéről? Honnan gyűjtötted be ezeket az információkat? Szabó Magda sokat írt magáról, persze olykor nehéz szétválasztani a valóságot egy képzeletbeli világtól. A részben önéletrajzi művein túl a vele készített interjúkból tájékozódtam, valamint a levelezéseiből, naplóiból, útijegyzeteiből. Mindent elolvastam tőle és róla, amihez hozzáfértem. Életének mely részét találtad a legérdekesebbnek? A legjobban az a képszerűség ragadott meg, ahogy a gyerekkoráról írt. Gyerekként úgy gondolta, a szülei tündérek, és ők hárman egy varázslatos szigeten éltek. Az én gyerekkorom is hasonló volt, visszatekintve ezernyi varázs és mese kötődött hozzá. Az apukánk egyszer indián sátrat épített nekünk nádból a kertben, ahol kincskeresőset játszottunk hosszú délutánokon. Máskor egy nagy tömb agyagot hozott, hogy kedvünkre kézműveskedhessünk. Az otthonunk tele volt könyvekkel, sokat játszottunk, és soha nem esett egy rossz szó sem senkiről, anyám és apám mély megértéssel viszonyultak az emberekhez és szeretettel az állatokhoz. Talán ez a mély megértés és szeretet az, ami Szabó Magdához köt, és amiben a saját gyerekkoromat találtam meg. De ugyanígy elvarázsolt a nagyon mély és szoros kötődése Szobotka Tiborhoz is. És a már említett tíz éves kényszerű hallgatás, amikor sorra írta a regényeit. A lány, aki szavakkal varázsolt című könyvedet Takács Viktória illusztrálta. Mesélnél egy kicsit a közös munkáról? Viki nagyon gyorsan és elképesztően profin dolgozott, néha csak kapkodtam a fejem, mikor egymás után érkeztek a gyönyörűen kidolgozott oldalpárok. És pontosan azok a jelenetek ragadták meg, amelyek engem is: a gyerek Magda a fürdőkáddal és alatta a tengerrel, mert úgy képzeli, oda folyik a víz, vagy a fájdalmában felszisszenő szék, amelynek véletlenül megrúgja a lábát. Varázslatos világot teremtett, ráadásul a személyisége is nagyon nyitott és vidám, így igazán öröm volt vele találkozni. Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni a kisebbek felé a Szabó Magdáról szóló, A lány, aki szavakkal varázsolt című mesével? Folytatva az előzőekben felvett fonalat, ahol bemutattam, hogy egy nő lehet orvos és csillagász, bemutatom, hogy író is lehet. És azt is el szerettem volna mesélni, milyen sokat kell küzdeni a céljainkért. Szabó Magda nagyon sikeres volt életében, mégis csak egy dolog érdekelte: az írás. Ha valakinek van egy ilyen nagyon erős szenvedélye, azt muszáj követni.