A Távol-Keleten tudják, hogy a mesék szellemei nem zárhatók be, nem titkolhatók el, és a történeteket újra meg újra, új és új hallgatóknak tovább kell mesélni: a bambuszrejtekhelyről, a narancsfáit kitartóan locsoló sárkányról, az őszibarackban talált fiúról vagy a tigrissé vált mandarinról.   "Rengeteg olyan vándormotívumot tartalmaznak a kötetben található mesék, amelyek a magyar népmesékből is sokak számára ismerősek lehetnek. Ezekben viszont jelen van egy olyan plusz, ami visszaadja a távol-keleti világ különös hangulatát. A kötetben 5 kínai, 3 tibeti, 2 mongol, 3 ujgur, 4 koreai, 5 japán és 4 vietnámi mese szerepel.  " - a gyűjtemény szerkesztője.   uveghegyentul A távol-keleti kultúráról a nyugalom, a béke és a bölcsesség jut eszembe. Az egymás iránti tisztelet és elfogadás üzenete árad vallásukból, világnézetükből,hiszen több ezer éves hagyományokkal és vallási szokásokkal rendelkeznek. Mindezen tulajdonságok a gyermekeknek kitalált és elmondott meséiket is jellemzi. A kínai, tibeti, mongol, ujgur, koreai, japán és vietnámi emberek éppen olyan egyszerűek, ám eszesek, mint a magyar népmesék szegény legényei. A szájról szájra terjedő történetek nagyon sok hasonlóságot mutatnak a mi meséinkkel. A jó mindig elnyeri jutalmát a rossz büntetését, ez ebben a kötetben sincs másként. A szereplők itt is szegény lányok és fiúk, öreg bölcsek, sárkányok. De a legnagyobb hasonlóságok a tanulságokban találhatóak. Minden mese valami fontosat, értékállót tanít olvasójának. Általában, hogy a szorgalmas munka, a tisztaszívű cselekedet a jóság nem marad jutalom nélkül. A szegény - gazdag ember örökös harca , az állatok bölcsessége, a főhős bátorsága szolgálja a mesék tartalmát. Nekünk a Japán történetek tetszettek a legjobban.Valószínűleg azért, mert ezek különböztek a legjobban a magyar népmeséktől. A szereplők neve, az izgalmas történetszövés tette különlegessé eme meséket. Jó ötletnek találom, hogy a gyerekekkel ne csak hazánk, hanem más népek kultúráját is megismertessük.

vissza a kisiskolás oldalra