moly.hu   Régen olvastam e sorozatból és nem túl jó emlékeim maradtak felőle, inkább olyan könnyed, semmitmondó limonádé-íz. De a könyv címe miatt tettem egy újabb próbát. Nos, lehet, hogy az előítéleteim miatt, de semmit se vártam tőle, pusztán csak szórakozást – és azt megkaptam. Vatikán? Hááát a helyszín talán ez (is), de ennél semmi több. Múzeum és festői végrendelet… ehhez kár volt a Vatikánt belekeverni. Sebaj! Szóval: fikció, fikció és fikció! :) És így már egész jó tini(lány)kalandka. Rablás, aztán megtalálás, no persze természetesen némi hackeléssel együtt. Ja, meg nem tündéri a minden óhajt kielégítő egyórás városnézés Rómában???? Mikor a valóságban legalább 1 óra kell bárhová bejutni a sorban állások miatt turistaszezonban… De hát ők pikk-pakk-pukk bejutnak, sor, tömeg sehol, minden mindenütt tökéletesen látszik. Ó, de boldogok vagyunk – pár óra alatt kiismertük Rómát, hisz a netről már úgyis mindent tudtunk róla, csak elő kellett húzni agyunk megfelelő fiókjából… Nos, és a történet, a téma: Raffaelo végrendelete, melyet Vasari jegyzetei között talál meg egy gróf véletlenül, hiteles-e vajon – és hogy mit is tartalmaz pontosan. Hiszen elrabolták. Nos, a könyv szerint egészen mást, mint amit az internet publikál e témában. Nos, talán ezt tartom e tinisorozat legnagyobb bűnének, hibájának (?), hogy a fikció kedvéért téves infókat ültet el a gyerekolvasó fejében, amiket, ha maga nem néz utána, nem nyomoz ki, akkor akár el is hiheti. Aztán később, ha agya kis rejtekfiókjából éppen ezt találja majd előhúzni valamikor, elég kellemetlen helyzetbe kerülhet… Mennyivel jobb akkor már az Idődetektívek sorozat, mely minden egyes rész végén külön összefoglalást tartalmaz a korról és a történelmileg hiteles szituációról, megnevezve a kitalált részleteket. Az Agatha nyomoz tehát szórakozásra jó – csak hát mindig utána kell járni a benne lévő blődségeknek.