Mert SZIGORÚAN BIZALMAS! (És veszélyes is! Aki beleolvas, annak leolvad a szemöldöke, és rémálmai lesznek! Ráadásul ugyanazok, amik nekem, mert ide igenis leírom, amit nem mondhatok el senkinek! Én szóltam!!!) Goni egy totál rossz ördögkölyök, aki képtelen leszokni a jóságról. Rémálom tud lenni az élete, mert folyton elbukik a gonoszságban. Vajon lesz belőle vérbeli pokolfajzat? A legviccesebb új sorozat az Egy Ropi naplója óta. Ismerd meg Goni megpróbáltatásait! Egyszerre kiolvastam az egészet. Nem tudtam abbahagyni, annyira vicces volt. Jó, hogy Goninak lettek barátai is, és alig várom a következő részt. Csenge, 11 éves Örülnék, ha lenne egy olyan osztálytársam, mint Goni. Szerintem nem gonosz, nagyon jó fej. Egy pokoli beszélő macskát viszont el tudnék képzelni otthonra. Krisztián, 12 éves, Budapest Meghozta a fiam olvasási kedvét, ritkán fordul elő ilyen, hogy könyvet válasszon játék helyett. Vera, édesanya   sorok-kozott.hu Ó, hogy én mennyire szeretek Ecsédi Orsolyától olvasni! Azon meseírók közé tartozik, akik nem csak a kicsik, hanem a felnőttek számára is baromi élvezetesen tud alkotni. Itt és most elmondhatom, hogy a 9 éves Tibi ugyanúgy élvezte volna a könyvet, mint én most 33 évesen, de az biztos, hogy mindkét életkorban más élményt, gondolat ad a kötet. A Meleg a helyzet főhőse a kis Goni, aki a Sátán gyereke. Papi viszont nem elégedett Goni előmenetelével, a Pokolban nem halad jól a suliban, így Papi úgy dönt, a Földre költöznek, Goni járjon csak átlagos iskolába, és ott oltsa át gyakorlatba, amit lent tanult, és sugalljon mindenféle bűnöket az osztálytársainak. Papi pechjére viszont Goni túlzottan jószívű… Annyi minden volt ez a könyv, és hiába kaptunk alig száz oldalt, rengeteget adott a történet. Kezdjük az apróságokkal, mert felnőttként nekem ezek sokat jelentenek. Imádtam például a neveket, hogy a Gyöngyvér az jó név, mert benne a vér, és emiatt Papi simán megengedi, hogy Goni barátkozzon vele. A név-játék több szinten zseniális, a Goni is a Gonoszból fakat. De nem csak a nevek bűvöltek el megint, hanem az olyan zseniális húzások, hogy maga a Sátán egy dohánybotlban kezd el dolgozni, mert ott az embereket rosszra csábíthatja (dohányzás, ugyebár). Vagy a könyvcímek! Mint amikor a Papi kiakad a Légy jó mindhalálig! címén, hogy ne azt olvassa már Goni. Annyi finom kis falatot kaptunk az írótól, ez amit felsoroltam tényleg csak a jéghegy csúcsa, ennél jóval több érdekességgel készült. Már az alapötlet is zseniális, hogy Goninak a Sátán fiaként rossznak kéne lennie, bűnbe vinnie a diáktársait, netán kitolni a tanárával, akit rajta kívül mindenki utál az osztályban, de Goni ezekre valahogy képtelen, mert bizony szegénykém túlságosan jószívű. Annyira édes volt ez az egész alaphelyzet, és külön tetszett, hogy mennyire kifordított logikával működött, hiszen tőlünk pont azt várták el, hogy jók legyünk. Szerettem, hogy mennyire hétköznapi problémákról szólt a mesekönyv, a “Sátán fia-dolog” inkább csak egy körítés volt az olyan élethelyzetek mellé, amikkel mindenki tud azonosulni. Bekerülni egy új iskolába szívás, nem egyszerű barátkozni, nehéz, ha kilógsz a sorból, különösen mert az emberek nagy része mindenféle sugallat és ráhatás nélkül is tud gonosz lenni… A szülőnek való megfelelés nehézsége is jól átjött a könyvben, különösen abban a kontextusban, hogy a szülő vágya mennyire eltért attól, amilyen a gyerek alapszemélyisége, amilyen ő igazán lenni szeretne. Jól megmutatta ez a könyv azt, hogy a szülő hiába szereti a gyerekét, annyira eltökélten hiszi, hogy az a jó út, amit ő akarna, hogy nem veszi észre mi folyik a szeme előtt. Ez pedig meglepően hétköznapi dolog, ugye? Értékelés: 10/10 Imádom Ecsédi Orsolya könyveiben azt, hogy egyszerre tud komolyan elgondolkodtatni és baromi jól szórakoztatni. Mert bizony ez a könyv baromi szórakozató volt, a humora egészen zseniális, sokszor nevettem fel hangosan olvasás közben, de a mosoly végig ott bujkált a szám szélén. Legtöbbször a pokoli macska, Hello jelenetein nevettem, mint amikor Gyöngyvér nevet akart neki adni, na az egyszerűen zseniális volt. Egy biztos, már most nagyon várom a folytatást, és bármilyen Ecsédi könyv is jelenjen meg, annak bérelt helye lesz a polcomon. Hogy tetszik a borító? Baromi jól passzol a történethez, a szereplőket is jól eltalálta az illusztrátor. A könyvben megbújó rajzokat is nagyon szerettem. Nem vonták el a figyelmet, inkább kiegészítették a történetet. Kinek ajánlom elolvasásra? Szerintem ez egy tipikusan olyan mesekönyv, ami a szülőnek és a gyereknek is nagy élmény lehet. A kicsiknek szórakoztató és inkább tudat alatt hathat az üzenete, a felnőttek pedig élvezhetik a nyelvi játékot, a klassz humort és egy csomó mindenen elgondolkodhatnak. Mert itt aztán van min!