A hagyományos mesékre jellemző ellentétek rendre megjelennek bölcs, szelíd, szorgalmas áll szemben a gonosszal, rátartival, lustával, hiúval.
Ez a mesekönyv jól használható a több gyermeket nevelő családok számára is, mind nyelvezetét, mind tartalmát tekintve, melynek célja nem csupán a szórakoztatás, de a mentális egészség megőrzése és megtartása a gyermeki lélek pozitív értelmű kiszolgálása is. Tiszteletben tartva ezzel a mesemondás és olvasás eredeti és legfontosabb küldetését.
fesztivalok.info
„Ez a mesekönyv 40 évem vágyódása, reménye, álmai. Az életem mesékbe zárva: 24 történet, 24 emlék, 24 tapasztalás, csodás, klasszikus mesevázakra építve, hogy felnőtt és gyermek egyaránt megtalálja benne a kulcsot, ami a szívét nyitja. Tappancsos nyulacska, elvágyódó királyfi, morcos királykisasszony, szerelmes koldus, békétlen vakond, és ki tudja még, hányféle gúnyába bújtam, hogy élvezetes történetekbe csomagolva tálaljam ezüst tálcán szívem rejtett kincseit.” Szabó Janeczki Mária, a szerző
Hagyományos mese új szerző tollából
A könyv a szerző első mesekönyve, melyben a gyerekekhez közel álló, aktuális témákat dolgoz fel klasszikus formában. Tündérekről, királyfikról, manókról, törpékről vagy emberi tulajdonságokkal felruházott növényekről és állatokról olvashatsz, akiknek kalandos történeteiből a gyerekek mellett mi is – felnőttek – sokat tanulhatunk, jobbá válhatunk.
A mesékhez kapcsolódó, csodásan megrajzolt és megfestett illusztrációkat Szottfried Zsófia festőművész készítette –az ő munkája nélkül nem lenne ez a mesekönyv ennyire mesebeli.
„A mese a lélek tápláléka“
A szerző szerint „a mese a lélek tápláléka. Csodás bon-bon, amivel varázserőt vehetünk magunkhoz…”
Ma már nem kérdés, hogy a meseolvasás és a mesehallgatás elengedhetetlenül fontos gyermekeink jövője szempontjából, hiszen alapvető készségeket fejleszt. Az életkornak megfelelően kiválasztott mese oldja a bennük lévő feszültséget, fejleszti a fantáziavilágukat, így könnyen tudnak azonosulni a mesehősökkel, azok történeteivel. Fenntartja a figyelmüket, megtanítja koncentrálni őket, miközben szókincsük is egyre bővül. A mesékben mindig van valamilyen konfliktus, melyet a főszereplőnek kell megoldania. Ez a folyamat megmutatja a gyermekeknek, hogy a nehéz helyzetben is van kiút, a küzdelmet nem szabad feladni, hanem dolgozni kell a cél eléréséért. A mese a gyermeki világképben rávilágít az ok-okozati összefüggésekre, és fokozatosan kialakítja értékrendjüket.
A gyermekkorban hallott mesés történetek a későbbi felnőttkorban adhatnak erőt a célok elérésében: „… a sok megpróbáltatás és küzdelem végül nem hiábavaló, a kis hős elnyeri méltó jutalmát. Nos, ez az a csoda, ami a mesék hatására lenyomatot hagy lelkünkben, és amikor saját életünk hősévé válunk, képesek vagyunk csodát tenni.” – üzeni meséivel a szerző.
Részlet
"Egy éjjelen tapasztalatlan, ifjú bagolypillangó tévedt a városba.
Esetlen szárnycsapásokkal közelítette meg a kandeláber csillogó fényeit. Éjjeli pillangóként a hold sugarai kísérték volna útját, de akandeláber hívogató, közeli fénye megtévesztette a kis lepkét, aki akéklő fény vonzásának engedve, elbűvölten repkedett a lámpa körül.
Nem kívánkozott már máshová, elegendő volt a kis pillangó számára a lámpa fénye is.
– Ki vagy te, hogy ilyen ragyogó a fényed? – kérdezte ámulva a pillangó.
– Az egyetlen fény vagyok az éjszakában, aki utat mutat a vándoroknak, és elkergeti a rossz álmokat. Nélkülem a sötétség uralná a várost, amíg a nap pihenőjét tölti – válaszolta magabiztosan a kandeláber.
– Honnan nyered a fényed?
– A fényem örök, folyton csak ragyognék, ha hagynák, de a lámpagyújtogató minden hajnalban elaltat, hogy helyet adjak a nap sugarainak. Míg a nap süt, addig pihenek, de ahogy pirosló arca eltűnik a házak mögött, a lámpagyújtogató azonnal felébreszt, és én újra meg újra megküzdök a sötétséggel.
– Csodálatos küldetés! – csapta össze szárnyait a pillangó. – Hírét viszem örök ragyogásodnak!
Ettől az éjszakától kezdve egyre több éjszakai bogár látogatta meg a kandelábert. Látni akarták az örök fényt, aki elkergeti a roszsz álmokat és utat mutat a vándoroknak a sötétségben. Elbűvölten dongták körül a lámpa kékes fényét. A kandeláber egyre büszkébben és boldogabban hirdette apró bogárnépének saját fontosságát.
Boldogan mesélt nekik a kihallgatott titkokról, szerelmesekről és mindarról, amit látott-hallott eddigi életében. A téren megfordult emberekről, de még a kútból ivó galambokról is mindent tudott. A kis pillangók és éji bogarak nem is vágytak már a hold fényét keresni. Megfeledkeztek a holdsugárról, ami elvezette volna őket eredeti céljukhoz. Ott maradtak és a lámpa meséit hallgatták estéről estére. Csodálták örök fényét és tudását. Úgy gondolták, és ebben egymást is megerősítették, hogy ennél többet sehol nem tudhatnának meg az életről. A nappalokat a kandeláber cirádás mintái, ívei között megbújva töltötték, éjjelente pedig dongva rajongták körül a lámpa fényét. Egyetlen dolog volt csak, amiről nem szívesen mesélt a kandeláber, hiába is faggatták róla a pillangók és a bogarak. A lámpagyújtogatóról nem beszélt szinte soha. Mindössze annyit tudtak róla, hogy ő altatja el és ébreszti fel az örökké ragyogni vágyó kandelábert."
|