Tartalomjegyzék:
Oravecz Imre: A szobában tavasz van (Friss tinta! – mai gyerekversek)
SZOMBAT VAN, NINCS ÓVODA
Petőcz András: Bátor Péter (Friss tinta! – mai gyerekversek)
Vadadi Adrienn: Titkos reggeli (Titkos reggeli)
Berg Judit: A játszótéren (Cipelő cicák a városban)
Béatrix Delarue: Vilma levese (Vilma levese)
Harcos Bálint: Cipcirip rendet rak (A halandzsarablók)
Vadadi Adrienn: Családi telefon (Titkos reggeli)
Tóth Krisztina: Altató (Friss tinta! – mai gyerekversek)
MESEORSZÁGBAN HOPPSZASZA
Kovács András Ferenc: Kopt apa verse (Friss tinta! – mai gyerekversek)
Erdős István: A kerek Hold Ünnepe (Aprótörpe indiánok)
Marék Veronika: Harcsabajusz kapitány (A bohóc és a kismajom)
Paulovkin Boglárka: Róka és Egér új otthont keres (A nagy utazás)
Harcos Bálint: Ninta sárkánya (A halandzsarablók)
Mosonyi Aliz: Autósmesék (Autósmesék)
LEGYEN ÚJRA TEGNAP ESTE
Tandori Dezső: Az asztal (Medvék minden mennyiségben)
Kiss Judit Ágnes: Babaróka féltékeny (Babaróka kistestvére)
Vadadi Adrienn: Leszel a barátom? (Leszel a barátom?)
Czernák Eszter: Verekedés (Sárkányovi 2. – Zoé középsős lesz)
Igaz Dóra: Bálint és a baleset (Holnapra kutyabajod!)
Ranschburg Jenő: Gyász (Friss tinta! – mai gyerekversek)
MOST JÓL FELSOROLTAM AZ ÖSSZES ÉVSZAKOT!
Kukorelly Endre: Télenma (Friss tinta! – mai gyerekversek)
Jász Attila: Újévi köszöntő (Friss tinta! – mai gyerekversek)
Dániel András: Kuflik a hóban (Kuflik a hóban)
Berg Judit: Farsang (Tündérnaptár)
Vadadi Adrienn: Piros tojás (Ünnepelj velünk!)
May Szilvia: Imbusz mester és Pudlimász nyaralni megy (Nyáron nyaralunk, télen szerelünk)
Balla Margit: A köd (Bibi és Kifli)
Berg Judit: Mit hoz a Mikulás? (Cipelő cicák a cirkuszban)
Szabó T. Anna: Ünnep (Adventi kalendárium)
Tandori Dezső: Az év utolsó napja (Medvék minden mennyiségben)
RÁADÁSMESE
Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka (Babaróka ajándéka)
Vadadi Adrienn: Titkos reggeli
Juli átszaladt anyuék szobájába. Nagyon korán volt még, alig világosodott odakint. Anyu és apu mélyen aludtak. Juli befurakodott középre, egyik kezével anyu karjába fonódott, a másikkal aput ölelte. Aztán becsukta a szemét, de hiába próbálkozott, sehogy sem akart visszaszökni a szemére az álom. Így hát ficeregni kezdett.
Nagyokat sóhajtozott, ide-oda forgolódott anyu és apu között, hátha valaki meghallja. De senki sem mozdult. Sőt, apu még a horkolásra is rázendített!
– Mikor kelünk fel? – csipogott bele a horkolásba Juli.
– Szombat van – mormogta apu rekedten. – Ma nincs óvoda, aludj még!
Juli elcsendesedett. Az ablak felé fordult. Egy ideig figyelte a szélben lengedező faleveleket, bámulta az egyre világosodó eget, de amikor a fülébe szökött a madárcsicsergés, újra karattyolni kezdett:
– Nem hagy aludni a madár! – sopánkodott jó hangosan.
– Sssss! – csitította Julit apu. – Halkabban, felébreszted anyut!
Juli tudta, hétvégén az a szokás, hogy szombaton apu kel fel a gyerekekkel és anyu alszik tovább, vasárnap meg fordítva. Mivel Julinak már sehogy sem jött álom a szemére, folytatta a mocorgást. Először ráfeküdt apu hátára, aztán puszilgatni kezdte az arcát, de mert apu csukott szemmel, mozdulatlanul feküdt tovább, kitalált valami mást:
– Pisilni kell. És lehet, hogy kakilni is!
– Akkor szaladj ki! – ásította apu, de szinte még a másik oldalára sem fordult, amikor Juli már kiabált a vécéből: – Kész vagyok!
Nem volt mit tenni, muszáj volt apunak kikászálódni a puha, meleg ágyból, hiszen Juli még nem tudta egyedül megtörölni a popsiját. Félig csukott szemmel elindult, hogy Julinak segítsen, de miután a fürdőszobában végeztek, újra a hálószoba felé vette az irányt. Most, hogy hétvége volt, szeretett volna még egy kicsit bóbiskolni. Ám abban a pillanatban kilépett a gyerekszobából Andris is.
– Van ma suli? – pislogott álmos szemekkel.
– Szombat van, úgyhogy nincs – simogatta meg a buksiját apu. – Feküdj vissza, szunyókálj még egy kicsit!
– Éhes vagyok! – nyújtózott nagyot Andris, mint aki hallani sem akar a szundizásról.
Apu, Juli és Andris elslattyogtak a konyhába, hogy megnézzék, mi van a hűtőben meg a kamrában.
– Kenyér, vaj, paradicsom… – sorolta apu.
– És tojás? – érdeklődött Juli.
– Van tojás is – felelte apu –, de nem fogok hajnalok hajnalán főzőcskézni! Különben is, lesz majd rendes reggeli, ha felébred anyu is. Most csak harapjatok valamit!
– Vajas kenyér? – fintorgott Juli. – De én lekvárosat akarok!
Apu végigkutatta a kamrát, de hiába, lekvárt sehol sem talált. Viszont a nagy keresgélésben előkerült a kekszesdoboz. A gyerekek szeme felcsillant. Csakhogy tudták, apu biztos nem engedné, hogy édességet reggelizzenek.
– Titkos reggelizzünk! – súgta oda Andrisnak Juli Andris és Juli apuhoz fordult:
– Nincs kedved aludni még egy kicsit? – kérdezték mézesmázos hangon. – Nagyon korán van! Munkába sem kell menni, mert szombat van! Aludd ki magad nyugodtan! – unszolták, noszogatták.
Aput sem kellett sokáig győzködni, csak mosolygott egyet magában, és eltűnt a hálószobában. Andris és Juli pedig aprókat harapdálva, halkan ropogtatták a kekszet, nehogy a rágcsálás hangja apu után szaladjon az ágyba.