„Az anyanyelvi nevelés olyan folyamat, amely a családban kezdődik, esetleg a bölcsőde egészíti ki, az óvoda pedig tovább folytatja játékos tevékenységek közben.” A szerző az óvodának ilyen szempontból két fontos feladatot szán: a gyermek személyiségének fejlesztését és az iskolai életre való felkészítést, melyet a nyelvi és kommunikációs készség vizsgálatával lehet felmérni. A beszédfejlődés menetét a szerző a születéstől kezdve tanulmányozza, tanácsa szerint már a baba születésekor meg kell kezdeni a beszéd és kommunikáció fejlesztését. „Az óvoda az egyetlen hely, ahol megalapozhatjuk a gyermek anyanyelvi fejlődését.”  Óvodában a beszédészlelésen-beszédmegértésen, kiejtésen van már a hangsúly. A jó beszédmegértéshez, új szavak megtanulásán és szókincsbővülésen át vezet az út, illetve nem elhanyagolható a fogalomértelmezéshez az érzékszervi észlelés és tapasztalatszerzés erősítése. Az iskolára felkészítés fontos eleme, hogy a kisgyerek azon képességeit fejlesszék, melyek az olvasás-írás megtanulásához, írás-előkészítés fejlesztéséhez, mondatalkotás gyakorlásához nélkülözhetetlenek. A fejlesztő-pedagógusnak meg kell győződnie arról, hogy a gyermek, az életkorának megfelelő szintjén áll-e kommunikációs képesség, nyelvhasználat és nyelvi kifejezőkészség, valamint a beszéd tisztasága, nyelvhelyesség terén. A szerző három a három klasszikus óvodai korcsoportra (kis, középső, nagy) osztva vizsgálja a követelményeket. A beszédészlelés – beszédmegértés – szövegértés kapcsolatrendszerét Gósy Mária  nyelvészprofesszor tanulmánya alapján értelmezte. Az alapvető fogalmak (hallás, beszédészlelés, beszédmegértés, stb.) értelmezése után a fejlődés folyamatát tekinti át, mire kell figyelnie a nevelőnek (pl. csecsemőkor: sírás hiánya, óvodáskor: szavak torzítása). Beszédészlelés vizsgálatakor akusztikai, fonetikai, fonológiai szintről és más részfolyamatokról alkothatunk képet, míg a beszédmegértést a GMP-diagnosztika  segítségével vizsgálhatjuk. Az óvodai anyanyelvi játékoknak nagy szerepük lehet a hangképző szervek fejlesztésében, beszédhibák javításában, beszédhallás fejlesztésében (pl. hangok felismerése, fonológiai kódolás). A gyerekek beszédfejlődését a képleírás módszerével lehet könnyen nyomon követni, miszerint a képen látható tárgyakat, személyeket és összefüggéseit nevezik meg életkoruknak megfelelően (kiscsoportban még csak pontos felsorolás, nagycsoportban már akár következtetések is előzményekre). Szókincset óvodáskorban a természet megfigyelésével, napi tevékenységek végzésével, illem- és óvodai szabályok elsajátításával ajánlatos fejleszteni, a beszélgetések segítik a gyermek önismeretének fejlődését is. A szerző nagy jelentőséget tulajdonít a mesének, pedagógiai és lélektani hatásainak, a gyermekfejlődésben.  „A mesemondás – évszázadokon keresztül – a gyermeknevelés egyik fontos eszköze is volt.”   Az új vizuális tömegkultúra veszélyezteti a könyvek létét, pedig az emberi hang varázsa, pótolhatatlan a mese hallgatásánál, a mese az életre szórakoztatva nevel. Tipizálja is a meséket: pl. mágikus mese (Tündérszép Ilona), hősmese (Fehérlófia), tréfás mese, láncmese, csalimese, fabula, novellamese. A gyermek életkorát tekintve is lehet vizsgálni a könyvekhez való viszonyát, illetve Bühler három nagy mesekorszakával is egyetért. Kitér a mese személyiségformáló hatásaira (rácsodálkozás, érzelmek értelmezése, emberi élet meghatározó eseményei, flow), az óvodáskorú gyermekben kialakuló kettős tudatra, melynek során a gyermek egy belső kép kivetítésével látja a világot, és mely a kép, a „gyermeki gondolkodásának első kapaszkodója.”. Ezen mesék által közvetített belső képek hatásait is elemzi a szerző, melyek a gyermek rajzain is tükröződhetnek, így értékelhetőek. A mese elősegíti a gyermek szocializáló folyamatait is (alkalmazkodni a mesehallgatáshoz, a mesékben a jutalom és büntetés szerepe, a munka és teljesítmény hatásai, szereplők tulajdonságai és céljaik, helyes értékrend, magatartás, viselkedés szabályai stb.) Az érzelmi nevelésben viszont nagyon nagy szerep hárul a család nevelő funkciójára. A szülőknek alkalmazkodni kell a gyermekük egyéni képességeihez, érzelmi-értelmi fejlettségi szintjéhez. A csecsemőkori olvasóvá nevelés feladata is a szülőkre vetül, ez egy igen tevékeny periódus az életkor során. Megalapozni az olvasás szeretetét három lépésben lehet: 1. beszélgetéssel, 2. képeskönyvek közös nézegetése (rágás miatt ajánlott a fóliázott leporelló), 3. ismerkedés a gyermekirodalommal (mondóka, vers, ének). Az óvoda szerepének jelentősége a hátrányos helyzetű családokból érkező gyermekek esetében nő meg jelentősen, ezen gyermekek nyelvi fejlődése az óvodában biztosított leginkább. A nem olvasó gyermek mögött pedig, legtöbbször nem olvasó szülő áll. Erikson is az anyai hang fontosságára hívja fel a figyelmet, amikor felismeri a gyerek, az egyben az „ősbizalom” megjelenése is. A jól szerető szülő igyekszik megérteni gyermekét. Bensőségessé a televízióból látott élmények sohasem vállnak, csupán magányos élmények maradnak.  „A mese szórakoztat, örömforrás, tanít, nevel, segít levezetni indulatainkat, megvigasztal és elringat.”  Bruno Bettelheimre  hivatkozva is megállapítja újból a szerző, hogy a meséket a szülőktől kell hallaniuk. A mesék hallgatása továbbá a tanulási zavarok megelőzésében is fontos szerepet játszanak, valamint megszerettetik az irodalmat, gyarapszik a gyermek szókincse és olvasás iránti igénye is megnő.  A Mit mesélésről, versmondásról is értekezik a szerző, természetesen életkorokhoz kötve mindezt, konkrét példákkal, és javasolja, hogy a mesét a gyermek válassza ki. A Hogyan mesélésről bővebben értekezik, kitérve a Mikor kérdésre és a mese terápiás értékére. Fontosak a meseismétlések is, többek közt a szilárd támpontok kialakításához. Óvodában az esztétikai nevelés is kitüntetett szerepet kap. Az újonnan érkező gyereknek a könyvekkel való helyes bánásmódot kell ismertetni. Szükség van irodalmat szerető óvópedagógusra is. A tévéből, videóból szerzett élmények mellet, szükségesek az emberi közelséget, közvetlenséget, melegséget biztosító játékok, bábjátékok. Könyvolvasásnál az óvodában az életkornak és érdeklődésnek megfelelő könyvet kell kiválasztani és erre rengeteg remek tippet ad a szerző. Versek esetében viszont nem a tartalom, hanem a hangzás elsődleges. Ide kapcsolódnak a ritmikus játékok, melyekkel együtt jár a kisgyermekek utánzóképessége. Az óvodai nevelés utolsó éveiben, az olvasás előkészítése tudatosabbá válik. A szerző egy könyvesboltban kapható óvodásoknak készült fejlesztő „képregényt” elemez, mely a képolvasástól a szövegértésig vezeti a kis olvasót és a szülőket is ellátja segítő kérdésekkel. (Aranyfa)     2009. május 06. szerda, 18:17 Forrás: iNapló / iNter / Recenziók / Az olvasóvá nevelés pszichológiája és pedagógiája óvodás korban http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/recenzio/654-az-olvasova-neveles-pszichologiaja-es-pedagogiaja-ovodas-korban   <vissza