A nagy erdőben kis medvebocs született. Mamija Morgónak nevezte el. Esténként így ringatta álomba lágy mackódallal.

Napról napra szebb és nagyobb lett. Sokat homokozott pajtásaival, labdáztak is, ugráltak is, egyszóval vígan voltak.

Mikor sétálni mentek, Morgó mamija hátára mászott, és úgy gyönyörködött a világban. Egyszer séta közben egy vadász célzott rájuk a bokor mögül.

Morgó ijedtében leugrott mamija hátáról és elfutott. Medve mami hiába kereste, eltévedt az erdőben szegény kis buta Morgó.

Sok-sok talpalás után egy nagy városba érkezett.

Nagyon meglepődött a sok ház láttán. Ez volt életében első útja a városban. Mennyi újdonság! Mennyi szép utca!

Mennyi autóbusz, mennyi autó!

Morgó ment, mendegélt, egyszer csak összetalálkozott Mufurccal, egy kisfiúval, aki nagyon szerette a mackókat, és tüstént megkínálta Morgót egy nagy adag fagylalttal. Azután vásárolni mentek Mufurccal és anyukájával.

Morgó vett magának inget, nyakkendőt, cipőt, zoknit, nadrágot és – hogy nagyon szép legyen – egy valódi nyúlszőr kalapot.

Azután lefényképeztette magát. Nagyon elégedett volt, úgy találta, ő a világ legcsinosabb és legelegánsabb mackója. Így is volt.

Kipróbálta Mufurc biciklijét is, de rövidesen belátta, hogy a biciklizés nem is olyan könnyű dolog.

Újdonsült kis barátja jó ebéddel vigasztalta meg.

Mufurc minden örömét megosztotta vele. Reggelenként együtt tornáztak, fürödtek és reggeliztek.

Iskolába is magával vitte Morgót. Morgó szorgalmasan tanult.

Vasárnap kimentek a Vidám Parkba. Pompásan szórakoztak.

Délutánonként Morgó érdekes történeteket mesélt a kisfiúnak és barátainak a nagy erdőről, ahol született.

Igazán nagyon jó dolga volt kis barátjánál, mégsem volt teljesen boldog. Hazavágyódott az erdőbe.

Milyen váratlan szerencse! Éppen az utcán sétálgattak Mufurccal, s egyszer csak megpillantották Morgó két kis unokatestvérét: Tappancsot és Dörmikét. Boldogan ölelték meg egymást.

Bezzeg az erdőben nagy volt a riadalom! Hol lehet Morgó, hol van Tappancs és Dörmike?

A marabu-madár vállalkozott rá, hogy megkeresi a szökevényeket. Nem is nyugodott addig, amíg meg nem találta őket.

Mufurc ágyában aludtak mind a hárman, mint a bunda.

– Indulás haza! – szólt szigorúan a marabumadár, és azzal visszarepült az erdőbe, hogy megvigye a jó hírt.

Mit volt mit tenni, Morgóék megkezdték az úti előkészületeket. Gondoskodtak térképről is.

Most a csomagolás következett. Mufurc mamája Tappancsot és Dörmikét is sok szép holmival ajándékozta meg.

Elérkezett a válás pillanata. Morgó megígérte Mufurcnak, hogy soha nem fogja elfelejteni az együtt töltött szép napokat, és még visszatér hozzá.

Azon a napon, mikor az erődbe visszaérkeztek, az öreg medvekirály mérges gombát evett, és úgy megbetegedett, hogy még a nagytudományú Brummogó doktor sem tudta meggyógyítani.

Összeültek a mackók s tanácskoztak, ki legyen most a király.

Elhatározták, hogy a világlátott, tapasztalt és okos Morgót választják királyukká.

Morgó büszkén és örömmel vállalta Mackóország királyságát. Bejelentette, hogy Dörmike lesz a felesége, tehát Dörmike lesz a királynő. Mackóország népe ezt nagy örömmel fogadta.

Morgó Bundást, Mackóország tábornokát bízta meg a nagy koronázási és esküvői ünnepség megrendezésével.

Az ünnepség remekül sikerült. Mindenki jókedvű volt, táncolt, énekelt.

Az ünnepnek vége lett, felragyogtak a csillagok. Morgó király és Dörmike királynő elhatározták, hogy másnap föld körüli útra indulnak.

A mackónép fáradtan tért haza a nagy mulatságból. Sokáig fognak még emlékezni erre a szép estére!

Morgó és Dörmike útra keltek. Kalandos utazásukat legközelebb meséljük el.