Uzseka Norbert Majoros Nóra harmadik könyve ez, és épp annyira különbözik az első kettőtől, mint azok egymástól. Írt gyerekszemszögből a patchwork családokról (3x1 család), sci-fi szerű, különös mesét a gyermeki bölcsességről (A torony), és most valami jó furát a félelmekről. Mindhárom könyv egészen máshogy néz ki az illusztrációk miatt, de a szöveg stílusa is különböző. És az írónő blogjáról kiderül, hogy mi minden mást is tud. Lenyűgözőnek és gyönyörűnek találom ezt a sokoldalúságot, különösen, mivel mindhárom könyve nagyon megfogott. Pedig ezt az újat tán a kezembe sem vettem volna, ha nem Nóra az írója. Nem tetszett, na. De aztán megszerettem Szabó Levente illusztrációit is. Jók, mert mókásak, és mert ellensúlyozzák a szöveget, amely önmagában akár félelmetes is lehetne. S miért ne lenne az: Hrrgrrhú egy alaktalan, nyálkás és büdös rém, ott lakik egy gyerek szobájában. Sok mindent megtudunk róla, kezdve attól, hogy szeret festeni (de csak fekete festéke van: az éjszaka árnyai), át azon, hogy imádja a meleget, egészen addig, hogy akár el is lehet űzni. A szöveg rövid mondatokból áll, melyek közlik, hogy a rém hogy él és mit csinál, s közben elképesztő őszinteség és megértés árad belőlük. Van, hogy önmagában humoros, van, hogy a képektől, a képregényszerűen változatosan használt tipográfiától. Amennyire komoly, annyira játékos is ez a kötet, és azt hiszem, az a legjobb, amit mondhatok róla, hogy a hét éves fiamnak már többször újra kellett olvasni, saját kérésére. Pedig elsőre látnivalóan megszeppent Hrrgrrhútól (azért szeretném egyszer meghallgatni, az írónő hogy ejti ezt a szép nevet, hehe). Úgy a harmadik olvasáskor jutott először eszembe, hogy Neil Gaiman írt (vagy szeretne írni?) hasonló sztorikat, bár azok inkább nagyobbaknak szólnak (például Farkasok a falban). De nem gondolom, hogy Nóra őt másolná (vagy akár a skandináv gyerekirodalmat, ahol szintén találni így-úgy rokon műveket), viszont azt gondolom, hogy angolul simán lehetne nagy siker. A 3x1 már megjelent oroszul, remélem, ez csupán a kezdete Nóra majdani, csudás nemzetközi pályájának. Amellett, hogy mindhárom Majoros-kötet üdítően egyéni és szerethető, mindnek erénye, hogy merészen, őszintén és érthetően foglalkozik komoly témákkal, kerülve pátoszt, elbagatellizálást, szájbarágósságot. Egyik sem adja készen az üzenetet, mégsincs bennem kétség, hogy akinek van agya meg szíve, legyen bár gyerek vagy felnőtt, az érteni fogja.