Makkai Kinga   Kedvelem azokat a meséket, amelyekben az anderseni hagyományt idézve egyszerű hétköznapi tárgyak kelnek életre, hisz újra és újra meggyőznek bennünket, felnőtteket, hogy mennyire bensőséges viszonyban élnek gyermekeink az őket körülvevő valóság tárgyaival, a környező világgal. Megtanítanak gyermeki szemmel járni a világban, és arra figyelmeztetnek, hogy a számunkra apró, olykor jelentéktelennek tűnő dolgok, mennyire lényegesek egy kisgyermek életében. Jól tudja ezt a népszerű Lufi-sorozat szerzője, Balázs Ágnes is, aki a Menjünk világgá! című óvodásoknak szánt könyvében egy karácsonykor kihajított mézeskalács figurát elevenít meg az olvasó előtt. Borka, a könyv főszereplője átlagos kisgyerek: kavicsokat, fenyőtobozokat, vadgesztenyéket gyűjt, nehezére esik megérteni és elfogadni az öntörvényű felnőttek világát, és gyakran marad egyedül saját gondolataival, érzéseivel. Egy séta közben véletlenül bukkan rá a földön egy félresikerült mézeskalács bábura, akit aztán örök barátjául fogad, és megosztja vele örömét, bánatát. A kedves és jólelkű főszereplővel minden mesét hallgató kisgyerek könnyen azonosul.   Hiszen melyik gyerekben ne fordult volna meg a gondolat, hogy hóna alá csapva a játékmackóját világgá menjen, csak mert nem kóstolhatta meg ebéd előtt a kakaós palacsintát. Vagy melyik gyereket ne rázná ki a hideg a tökfőzelék hallatán. És van-e olyan gyerek, aki tudna aludni az izgalomtól egy tengerre utazás hajnalán, mikor a bőröndök ott sorakoznak az előszobában. Ezekben az izgalmas eseményekben kíséri el Borkát Hajcihő, a mézeskalács báb, aki nevét a véletlen folytán társra lelt gazdájától kapja. Annak ellenére, hogy Borka és Hajcihő karácsony táján találkozik, és az első történet kapcsolódik a karácsonyi ünnepkörhöz, a másik két mese más-más időben játszódik, és más-más problémát érint. A kötet címadó meséje a világgá indult Borka és Hajcihő kalandjáról szól, arról, hogyan ijedt meg Borka a saját árnyékától és hogyan sikerül félelmét legyőznie. Az utolsó mese a két meseszereplő tengeri élményeit meséli el.  A könyv érdekessége, hogy az utolsó lapon egy mézeskalács receptet tesz közzé annak, aki esetleg el szeretné készíteni a maga Hajcihőjét. Balázs Ágnes kedves meséit Békés Rozi bájosan és puhán szöveghez simuló rajzai ékesítik. Szöveg és illusztráció nagyszerű egymásra találása, összhangja kitűnően érzékelteti, hogy szerzőjük alapos ismerője a gyermeki léleknek.

Forrás: konyvmutatvanyosok.wordpress.com