A világűr az a téma, ami talán a legszélesebb körben foglalkoztatja a Pagonyba járó ovis és kisiskolás korosztályt, ami teljesen érthető, hiszen itt van körülöttünk, de mégis olyan keveset tudunk róla. Rengeteg ismeretterjesztő könyvünk van a témában, meseregényekből viszont nemigen akad. Egyrészt ebből a szempontból is hiánypótló Kerékgyártó István könyve, másrészt pedig azoknak a szülőknek is szuper élvezetes olvasmány lesz, akiknek fontos, hogy az esti mesét ne csak a gyerekek, hanem ők is élvezzék.
Az egész könyv egy irdatlan nagy kaland, ami amellett, hogy hihetetlenül vicces, egészen abszurd elemeket is tartalmaz - például Márk két segédje a kaland során Marci és Lotti, a család kutyái, akik a nagymama kitartó képzésének köszönhetően még beszélni is megtanultak (bár sajnos a csámcsogásról nem sikerült őket leszoktatni).
A nevetés persze fontos, de ha egy űrkalandban vesz részt az ember, akkor azért van némi elvárása azzal kapcsolatosan is, hogy új és izgalmas információkra tegyünk szert. Ebben sincs hiány, csomó mindent megtudhatunk a súlytalanságról, a Szaturnusz bolygóiról és a hiperűrsebességről is.
A történet végig pörgős, nem lennék meglepve, ha nem lenne türelmetek majd kivárni egy-egy fejezet végén a következő estét, és ami különösen üdítő, hogy nincs benne semmilyen felesleges “töltelék”, kaland kaland hátán várható!
"A tett halála az okoskodás!"
A fenti mondat a könyv főszereplőjének, Márknak a jelmondata, és bátran kijelenthetjük, hogy ő aztán nem a levegőbe beszél!
A kisfiúra (elnézést, nagyfiúra, hiszen már hatéves!) hatalmas feladatot bíznak a Világ Tudósai: meg kell mentenie a Sperót, egy szuperszonikus űrállomást, ami az emberiség jövője szempontjából kulcsfontossággal bír.
Ugyanis a Földet egyszerűen kinőtték az emberek: azért bocsátották útjára a Sperót, hogy a Jupiter egyik óriásholdján kialakítsák az új településeket, ahol majd a kolóniák megkezdhetik új életüket.
Azonban a kétbalkezes űrhajósok kissé elbambultak, és tévedésből a Szaturnuszra irányították az űrállomást, majd ijedtükben otthagytak csapot-papot, és elmenekültek. Az űrállomást viszont úgy tervezték, hogy csak belülről nyitható az ajtaja, nem mellesleg a Szaturnuszon egy gigantikus, forró forgószél várható, ami hamuvá égeti a Sperót, ha nem találnak ki valamit nagyon gyorsan.
De kitalálnak!
Az egyetlen ember, aki megmentheti az emberiséget és a Sperót a pusztulástól, az nem más, mint Márk, a majdnem hatéves, majdnem iskolás nagyfiú. Kizárólag ő az az egész világon, aki az összes kritériumnak megfelel, amit a Világ Tudósai a megmentő számára kijelöltek.
Bár Márk mindaddig az iskolaelőkészítős gyerekek átlagos életét élte - szabadidejét zárak bütykölésével, drónok reptetésével és legózással töltötte - hősiesen vállalja az emberiség jövőjének megmentését. Aki meg tud építeni egy transzformert, annak ez amúgy sem jelenthet túl nagy kihívást.
Nem is tétovázik, amikor a tudósok felhívják telefonon, azt feleli: "Ha ezzel megmenthetem az emberiséget, akkor természetesen vállalom.”
Persze nem egyedül indul erre a hatalmas vállalkozásra, vele tart a család két kutyája is, Marci és Lotti, akik remek társaknak bizonyulnak az út során.
Ajánljuk közös esti olvasásra is, de önálló olvasmányként is nagyon fogják élvezni a kisiskolások! Sok-sok gyönyörű illusztráció díszíti - Metzing Eszter munkái - amik nagyszerűen kigészítik a történetet.
Nekem valamiért kicsit a Lego kaland című mozifilm jutott eszembe olvasás közben, valószínűleg azért, mert ez az a mese, ami a leginkább visszarepített abba az időszakba, amikor a fantázia a legszabadabban szárnyal. Talán ez az, amiért felnőttként is rögtön a legnagyobb kedvenceim közé katapultálta magát ez a meseregény: teljes természetességgel keveredik benne a képzelet és a valóság.
VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
