Az Együtt lenni jó!  sokféleképpen forgatható. Megismerhetjük belőle az ábécé írott és nyomtatott betűit, rengetegféle szakmát, foglalkozást, Magyarország tájegységeinek és Európa nagyobb városainak nevét. Megtanulhatjuk, mit jelent az, ha valaki az ükmamám, vagy hogy ki az az unokatestvér. Az aprólékosan kidolgozott rajzokon akár hetek után is lehet még olyan részletre bukkanni, amit addig még nem vettünk észre, és a könyv olyan témákat is felhoz, amikről keveset vagy nehezen beszélünk: megtudjuk, mitől lesz özvegy valaki, hogy mit jelent az örökbefogadás vagy a válás.   A könyv, ami maga az élet Bartos Erika egyedülálló képeskönyvét szinte lehetetlen egyetlen mondatban összefoglalni. Az Együtt lenni jó! főszereplője Andris, akinek szülei hatalmas meglepetéssel készülnek fiuk hetedik születésnapjára: meghívták az összes, de tényleg az összes rokont Magyarország és Európa minden tájáról, hogy együtt köszöntsék fel a kisfiút. A könyv nem csupán Andris születésnapját és családtagjait mutatja be, de ezzel párhuzamosan betekintést nyerhetünk a betűk, számok világába; megismerhetjük Magyarország nagyobb tájegységeit, a különböző foglalkozásokat, szakmákat, és természetesen tisztázódnak a legfontosabb rokoni kapcsolatokra vonatkozó kifejezések is. Lássuk a főbb szempontokat, hogy hogyan, hányféleképpen olvasható Bartos Erika most megjelent ovisoknak-kisiskolásoknak szóló könyve: Betűk és számok: Minden oldalon az adott névhez tartozó kezdőbetű nagy és kis változata megjelenik, írottan és nyomtatottan egyaránt, így az Együtt lenni jó! az épp írni-olvasni tanuló elsősöknek tökéletes útmutatóként szolgál, mely ebben a funkciójában egy nagyszerű betűtanulós könyvként is használható. De jó szolgálatot tehet akkor is, ha épp az ABC-t kell felfrissítenie a hosszú nyár után az iskolába visszatérő másodikosnak: A, mint Andris, B, mint Beáta, és így tovább… Az írónőn a nehezebb betűk sem fogtak ki: így került az Y helyére Andris francia származású nagynénje, Yana, vagy angol nagybátyja, William bácsi. A könyv végén egy színes, az egész családot ábrázoló táblázat foglalja össze, hogy ki hány éves pontosan, így olvasás közben a számokkal való ismerkedést is megkezdhetjük. Foglalkozások, szakmák: Andris családjában szinten mindenféle foglalkozású ember előfordul, így megismerjük a tanár, a varrónő, a szakács, a zöldséges, a cukrász, a villamosvezető, a zongorista, a fodrász, az építész, a kertész és a könyvtáros munkáját, betekintést nyerhetünkmindennapjaikba. A gyerekek egyrészt szívesen azonosulnak ezekkel a foglalkozásokkal – hiszen ki ne akarna hajóskapitány vagy vonatvezető lenni! –, és ezzel egy időben megismernek újabb, modernebb, vagy kevésbé ismert, eltűnőben lévő mesterségeket is, például az órás Ódor bácsi személyében. Családdal kapcsolatos szavak: A legfontosabb erénye a könyvnek, hogy a szűk és távolabbi rokoni kapcsolatok, viszonyok pontosan, egy kisgyerek számára a lehető legvilágosabban meghatározva jelennek meg. A könyv elején található hatalmas családfa segítségével megérthető, hogy ki az a nagybácsi, vagy hogy kit hívunk menynek. Szerepel a könyvben özvegyasszony, elvált apuka és örökbefogadott kislány is, így a történeteket hallgató gyerek a saját mikrokörnyezetében szereplő személyeket el tudja helyezni, fel lehet hívni a figyelmet hasonlóságokra, különbségekre. Földrajzi ismeretek: Andrisnak szülinapja rendkívül jól sikerül, hiszen Magyarország minden tájáról jöttek hozzá a rokonai; sőt még Angliában, Franciaországban, Erdélyben és Új-Zélandon élő családtagjai is tiszteletüket tették a születésnapi összejövetelen. Andris családján keresztül megismerhetjük Magyarország legfontosabb tájegységeit: rövid látogatást tehetünk Tokajban, ahol megismerhetjük azt, hogy hogyan zajlik a szüret; Pécs közelében az aratás lépéseiről olvashatunk; megmászhatjuk a Szentbékkálla melletti Kőtengert, felkereshetjük a Dunakanyart és Visegrádot, és hajókázunk Tihanynál a Balatonon. A könyv végén egy Magyarország-térkép segít eligazodni abban, hogy Andris melyik rokona hol él pontosan, a nagyobb városokat, tájegységeket pedig apróbb rajzok díszítik, melyek a főbb látnivalókat ábrázolják. És amiért még hiánypótló ez a könyv... Részletesen kidolgozott illusztrációk: Bartos Erika minden egyes, aprólékos munkával rajzolt képét órákig tudjuk böngészni, a sokadik olvasásra is egész biztosan feltűnnek olyan részletek, amik addig elkerülték a figyelmünket. Az illusztrációk  és a rövid életképek tökéletes egységet alkotnak. A rajzokon keresztül az olvasó megismerheti a legfontosabb hangszereket, gyümölcsöket, tömegközlekedési eszközöket, állatokat és bogarakat, megtanulhatja, hogy milyen bolygók alkotják a Naprendszerünket, megnézheti, milyen művészi munkával épült a Parlament, és betekintést nyerhet a falusi élet mindennapjaiba. A képek böngészése a történet lezárulása után sem maradhat abba: a könyv végén néhány egész oldalas kép foglalja össze, zárja le a mesét, így az utolsó néhány rajz alapján megtudhatjuk például, hogy kitől mit kapott a születésnapjára Andris. Közös beszélgetésre való ösztönzés: A könyvben szereplő konkrét családi életképekkel párhuzamosan minden kis és nagy olvasó hosszasan beszélgethet a saját családjáról, ki kicsoda, hogy is néz ki, mit csinál, hol él. Bartos Erika könyve megmutatja,milyen fontos, hogy tudjuk, értsük, értékeljük a nagycsalád jelentőségét, figyeljünk egymásra, segítsünk, amikor csak tudunk. Vegyünk elő mi is régi családi fényképeket és bátran készítsük el a saját családi könyvünket az Együtt lenni jó! alapján. Tabutémák: Andris családjának történetében nem az a legszebb, hogy mennyire sokan vannak, hanem az, hogy annak ellenére is harmonikusan és szeretetben élnek együtt, hogy rendkívül különbözőek és nem is feltétlenül vérrokonok. Az ő családjukban sem ritka az, hogy valaki özveggyé vált vagy egyedül nevelte fel a gyerekét. A könyvben tehát - nagyon helyesen - teljesen hétköznapi dologként kerül bemutatásra a válás, vagy akár az örökbefogadás jelensége. Bartos Erika a legnagyobb természetességgel mutatja be, hogy attól még, mert Andris és Pali féltestvérek, ugyanúgy rajonganak egymásért, mintha édestestvérek lennének, vagy hogy Lili, az örökbefogadott kislány saját szüleiként szereti Karcsi bácsit és Judit nénit, Xénia néni pedig egyedül neveli fel fiát, Vilmost. A könyvben nincs olyan kényes téma, ami ne lenne felvonultatva, hiszen előbb-utóbb minden gyerekben felmerül a kérdés, hogy az a bácsi miért hord hallókészüléket, hogy az a fiú miért ül kerekesszékben, vagy hogy miért sötétebb a bőre annak a lánynak. Bartos Erika a lehető legegyszerűbben, legkedvesebben, és ami a legfontosabb, a legtermészetesebben ad választ ezekre a kérdésekre. Ettől lesz az Együtt lenni jó! hiteles, életszagú és mégis rendkívül szeretetteljes.   Bartos Erika A-tól Z-ig - interjú a szerzővel Bartos Erika különleges könyve, az Együtt lenni jó! egyszerre szólítja meg az ovisokat, az épp olvasni tanuló kisiskolásokat és természetesen minden olyan családot, ahol együtt lenni valóban jó! Az írónővel készült interjúból kiderül, hogy mennyire sokoldalúan használható a kötet és hogy milyen közel áll egymáshoz ABC és a matematika... Kezdésképp mesélj nekünk egy kicsit az Együtt lenni jó! létrejöttéről! Honnan, mikor jött az ötlet, és hogyan született meg később ebből a könyv? Az ötlet már régen megszületett. Két fő gondolat vezérelt, amik egymástól teljesen függetlenek: az egyik, hogy érdekes és hasznos volna a rokoni fogalmakat bemutatni a kisgyerek nyelvén, hiszen a legtöbb óvodás számára nehezen érthető, mit jelent az unokatestvér, az ükmama, a sógor, a nagynéni, a keresztmama, mit fed az örökbefogadás vagy az özvegység fogalma. A másik gondolatom a betűkkel való barátkozás megkönnyítése volt, ami nem egyszerű a kis elsősnek. Zelk Zoltán Este jó, este jó című versének egyik ismert sora lett a kötet címe. Miért éppen ezt választottad? Nagyon szeretem ezt a verset, a Vitai Ildikó által felejthetetlenül megzenésített változat szerintem az egész generációnk fülében ott cseng. Engem különösen megérint az egyik sor: „Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én….” A címválasztás kevésbé volt tudatos, inkább ösztönös, utólag érzem csak, mennyi szép dolgot foglal magába ez a cím. Az Együtt lenni jó! rendkívül egyedülálló kötetnek tűnik már első ránézésre is. Mesélnél arról részletesen, hogy mi volt a fő koncepciód? Az alapgondolat egészen egyszerű, egy nagycsalád tagjain keresztül szerettem volna végigpergetni az ABC betűit. Ebben a képzeletbeli családban 44 családtag lett, ahány betű az ABC-ben. Ez a könyv olyan számomra, mint egy matematikai feladvány. Nagyon szeretem a matematikát, a bonyolult logikai fejtörőket. Itt is minden képkockának a helyére kellett kerülnie. Készíttetem egy nagy családfát, amiben minden részletnek stimmelnie kellett: az életkoroknak, a helyszíneknek, a neveknek, a szakmáknak. Amikor minden név, minden betű, életkor, rokoni szál, helyszín és szakma a helyére került, az olyan érzés volt, mint amikor sikerül megoldani egy bonyolult matematikai feladványt. Bevallom, valahol már a d betűnél felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a trükkösebb betűkre, így például a q-ra, dzs-re vagy y-ra milyen megoldást adsz majd... Volt olyan betű, amire különösen nehéz volt nevet kitalálni, vagy mindenhol adta magát? A legtöbb betű adta magát. Volt néhány, ami egy kis utánajárást igényelt, az Ó, Ü, Ű, Ő, Ú betűknél leginkább régi magyar nevekből tudtam válogatni. Beleszőttem a történetbe külföldi családtagokat is, ez lehetőséget adott a „nehezebb” betűk is megoldására. Így pl. Yana egy francia fiatalasszony, hiszen Y-nal kezdődő magyar név nincs. Quentin pedig az ő fiacskája, így a Q is megoldódott, és William bácsi szolgáltatta a W betűs nevet. Mindössze 6 olyan betű maradt, ahol valóban „trükközni” kellett: Dz: Dzobor Jenő bácsi, Dzs: itt Lázár Ervin meséjét hívtam segítségül (Dzsoni és Árnika), Ly: Lyukas fotó, hiszen Ly betűvel semmilyen név nem kezdődik, kizárólag a lyuk szó és annak származékai, Ú: Újlaki bácsi, illetve Ű: Űrhajós. Van olyan szereplő Andris családjában, akit valós családtagról mintáztál? Mindegyik szereplőre van valós kép az ismerőseim között. Kinek ne lenne a barátai között olyan, akinek van féltestvére vagy mostohatestvére? Van a környezetemben örökbe fogadott kisgyermek, van nagyothalló idős úr, nagycsaládos vagy egyedülálló anya, és persze a szakmák közül is van olyan, ami személyesen közel áll hozzám, így az építész sem maradhatott ki. De beleszőttem a könyvbe a Balaton-felvidék, vagy a Tisza iránti szeretetemet, és a klasszikus zene iránti elkötelezettségemet is. Az én nagypapámat is Ottónak hívják, ráadásul pont néhány hete voltam életemben először Tokajban, és első pillantásra beleszerettem a tájba. Ottó papát tehát azonnal a szívembe zártam, három fivérével együtt. Neked ki a kedvenc szereplőd? Sok kedvencem van. Rita néni figurája áll hozzám legközelebb, a gyermekáldás témájának szépsége miatt. De nagyon élveztem a hangszeres szereplőket, illetve az idősebb generációt, ahol bemutathattam ma már kevésbé közismert szakmákat is, írhattam az aratásról, a szüretről. Ódor bácsi is nagy kedvencem, az óra mindig egy misztikus téma. Az örökbefogadás fejezetén is sokat dolgoztam, hogy a lehető legszebb és legszeretetteljesebb legyen. Újlaki bácsit, a burkolómestert is szerettem rajzolni, annyiszor láttam már csempézést, vicces volt ezt lerajzolni. Vilmost, a kertészt is szerettem, én is gyűjtöm a kaktuszokat. Kicsit elmélyedtem a fogorvosi eszközökben is, hogy hiteles legyen a rajz. Zoli figurája is kedves nekem, az apró festményeket valóban megfestettem külön kis vászonra. A Csilla dédi bemutatásánál szereplő képek a Mátyás-templomról, a Halász-bástyáról, a Nyugatiról és az Operáról rendkívül lenyűgözőek. Engem leginkább a Parlamentet ábrázoló rendkívüli aprólékossággal kidolgozott kép fogott meg. Hogyan készült a rajz? Ezek egy készülő Budapestről szóló kötetem képei. Tustollal készítettem, nagyméretű rajzok, a Parlament alig fér el a rajzasztalomon. Több éve rajzolom, reményeim szerint jövőre áll össze egy terjedelmes kötetté, melyben a főváros századfordulós építészetének egy számomra fontos szeletét mutatom be. Vannak további terveid a könyv kapcsán? További tervek is felmerültek, esetleg egy írásgyakorló füzet a könyv szereplőivel, de ezt majd meglátjuk, mert az időmet teljesen leköti a következő években egy építészeti munka, illetve két karitatív kötet, egy autista gyerekeknek készülő kiadvány, valamint a Transzplantációs Intézet felkérésére egy szervátültetésen átesett gyerekeknek szóló történet. Egyelőre mással nem foglalkozom, szeretnék kizárólag ezekre a feladatokra koncentrálni.