A kötet szerzője, Michael Bright korábban a BBC Natural History Unit csapatának producereként számos nemzetközi díjat nyert. Tagja a legrégibb angliai tudományos társulatnak, a Royal Society-nek, és több könyvet is írt a vadon élő állatokról és a természetvédelem fontosságáról.   librarius.hu Kell-e a gyereknek az evolúcióelmélet és Darwin? Az evolúcióelmélet átformálta az emberi gondolkodást. Nagyon. Persze, Darwin és elmélete még ma is sokaknak megfekszi a gyomrát. Kell ez a gyereknek? Sokak szerint a világot Isten teremtette, s nincs is ezzel semmi gond. Persze, az vitathatatlan, hogy ennek a hitnek fenntartásához ma komoly szellemi erőfeszítéseket kell tenni. Mert a nagyvilágról alkotott képünk és képzeteink kihívást intéztek a hitekhez és vallásokhoz. Legalábbis a vallások – pontosítok: a vallásosok közül sokan – ezt így élték meg, és ennek megfelelően reagáltak: ellentámadásba kezdtek. A harc napjainkban is újra és újra fellángol. Szerintem feleslegesen… A tudomány nem vallás és a vallás nem tudomány Mindkettő hibát követ el akkor, amikor illetéktelenül átlépi saját kompetenciájának határait (és ez bizony oda-vissza előfordul). „A suszter maradjon a kaptafánál.” De nem marad! Akkor viszont adódnak a konfliktusok és – szerencsés esetben – a szellemi csaták. A vad kreacionisták mindig is az evolúcióelmélet betiltására törekedtek – lássuk be, ez nem tűnik szellemileg megalapozott álláspontnak. A kevésbé vadak „csak” azt akarják időről-időre elérni, hogy az evolúcióelmélet kerüljön ki az oktatásból – ehhez meg az kellene, hogy kínáljanak végre egy tudományos kritériumok szerint elfogadható magyarázatot. De az meg nem az ő dolguk, hiszen a vallás nem tudomány… Az intelligens keresztény tudósok – mert ilyenek is voltak/vannak!, például a jezsuita Pierre Teilhard de Chardin – törekvése arra irányul(t), hogy a vallás és a tudomány közötti viszályt elsimítsák, s a látszólagos ellentmondást feloldják. Szerintem szép sikereket értek el ezen a területen, s ha szélesebb körben ismernék e nézeteket, akkor nem is lenne vita. De, kell-e erről a „gyanús” elméletről tudnia a gyereknek? Szerintem kell. Azért, kell, mert a fogékony gyermeki elmébe betöltött valódi információ – ahogy egyébként a mese is – szemléletformáló hatású. Ráadásul, ha már adott a gyerekkorban szinte kikerülhetetlen dinoszaurusz-mánia, akkor egy okosabb gyerekben amúgy is felvetődnek a kérdések, melyekre a legkevésbé rikítóan lila választ az evolúcióelmélet adhatná/ adhatja/adja. Szülőnek lenni nem egyszerű, egy dinamikusan változó világban pláne nem. Jó esetben a szülői feladat olyasféle kihívás, mely az egyéb kötelezettségek mellett is teljes embert kíván. Nem csak lelki, de szellemi értelemben is. A gyerekben felmerülő kérdésekre, főleg, amikor beindul a DE MIÉRT?-ek végtelennek tűnő láncolata, nem lehet korrekt válasz az, hogy KUSS, sem az, hogy CSAK, sem az, hogy AZÉRT MERT APÁD AZT MONDJA. Ráadásul az sem kielégítő válasz – még a nagyobbaknál sem – hogy NEM TUDOM. Michael Bright és Margaux Carpentier könyve egy csomó terhet levesz a szülő válláról. Az igényesen és szerethetően megrajzolt kötet szövegei a gyerek számára (is) befogadható módon mutatják meg, amit az evolúcióelmélet kapcsán gyerekként tudni érdemes. Persze, nem árt, ha – önmaga felfrissítése végett – a szülő is átlapozza kötetet, ha önálló olvasásra szánja. Bár szerintem a közös olvasás/felolvasás sem kizárt. Az élet fája olyan könyv, mely jó alapot teremt a szülő és a gyerek közötti értelmes párbeszédhez. Nem a mesék – sőt nem is a vallásos neveltetés – helyett, hanem mindezek mellett. Ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk a laposföldhívől között kössön ki felnőttkorában, akkor ezzel a könyvvel tehetünk valamit ez ellen is.