Galambos Ádám   George MacDonald skót író, prédikátor izgalmas és szép meséjén keresztül egy olyan világba csöppenhetünk, amelyben nemcsak a gonoszságból eredő kérdésekkel találkozhatunk, hanem megismerhetjük a testi és a lelki súlytalanság feszültségét és az önfeláldozásból következő változás örömét is. „Ugye vágyunk a könnyűségre, a repülésre, a kötetlenségre? Talán nem is sejtjük, milyen veszélyeket rejtene, ha elszakadnánk a föld vonzerejétől. Ha nem tartana minket a fizikai törvény, elvesztenénk a talajt a lábunk alól. Így jár Lagobel elátkozott királykisasszonya. Sosem tudná meg, mi a súly, a vonzás, a vonzalom, mi a fájdalom, talán azt sem, mi a szerelem” – fogalmaz George MacDonald (1824–1905) meséjével kapcsolatban Kertész Eszter költő. A súlytalan királylány története egy lány mindenféle kötöttségtől mentes életén keresztül mutatja be azt, hogy mit jelent, ha valaki nemcsak fizikai, hanem lelki súlyaitól is mentes, azaz valódi örömök, felelősségtudat és könnycseppek nélkül éli az életét. A kezdetben mókás, néhol vonzó életforma ideig-óráig tud csak az lenni, bármennyire is önfeledt a repülés élménye, a mással nem törődő életforma, ha a legfontosabb emberi tulajdonság, az emóció hiányzik az életből. A mese érzékelteti, hogy a királyi udvarban cseperedő, majd kamaszkorba lépő lány körül mennyire nehézzé válik az élet, hogy mit jelent, ha a szeretett királylány más, mint a többi, és hogy milyen csüggedés jelenhet meg a szerető szülők lelkében, ha ugyan mindent megpróbáltak, mégsem találják meg a varázslat elleni ellenszert. Mint annyi mesében, itt is bekövetkezik a fordulat, eljön a királyfi, aki a súlytalan királylány szerelméért kész kisebb, majd nagyobb áldozatot is hozni. A megszokott mesék menetétől eltérően azonban éppen ez a rész jelenti az üdítő újdonságot: a könyv olvasása közben rájövünk, hogy ebben a történetben alapvetően nem a főszereplő királylánnyal azonosulunk, sokkal inkább a távolról jött királyfival. MacDonald történetében a királyfi testesíti meg a mesék főhősét, aki érzelemtől fűtve kész áldozatot hozni. Kertész Eszter költő ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Mint minden igaz mesében, az önfeláldozásra képes szeretet megtöri a gonosz varázslatot. A végére megsejthetjük, hogy teljes emberi életet csak akkor élhetünk, ha egyszerre vagyunk testi és lelki lények, a föld és az ég gyermekei.” Az Encián Kiadó gondozásában megjelent könyv esetében mindenképpen érdemes kitérni Szimonidesz Hajnalka grafikáira is. A meseillusztrátor olyan lírai finomsággal alkotta meg az egyes kísérő képeket, hogy azok nem didaktikusan ábrázolják a történetet, hanem a mese legmélyebb gondolatiságába vezetik be az olvasót a fogalmakat és érzéseket kibontva. A lágy, ugyanakkor erős érzelmeket bemutató alkotások a mese továbbgondolására serkentenek, így a könyvillusztrálás lényegére mutatnak rá. Az eredeti angol humorral fűszerezett történet gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt izgalmas olvasmány. Kilenctől kilencvenkilenc éves korig ajánljuk.