A tolvajok ura
2018.01.10. 19:29
Írta és illusztrálta: Cornelia Funke
Fordította: Nemes László
Kiadó: Ciceró, 2003
Oldalszám: 366
Elhagyott vagy egyszerűen meg nem értett gyerekek próbálnak boldogulni, megállni a maguk lábán Velence gyönyörű, sokszor rejtélyes sikátoraiban, lagúnáinak olykor félelmetes világában. Erről szól a számos országban és nálunk is hamar népszerűvé lett izgalmas és költőien szép meseregény, a Sárkánylovasok írójának, Cornelia Funkénak ez az ugyancsak több díjjal kitüntetett könyve.
Öt gyerek és vezérük, a "tolvajok ura" segíti egymást önzetlenül, hogy legyen fedél a fejük fölött, hogy legyen betevő falatjuk, hogy az egymást oly nagyon szerető testvérek együtt maradhassanak. Vágyaikat meg nem értő vagy sorsukat kapzsin kihasználó felnőttek mellett akadnak segítők is: egy fáradtan talpaló jólelkű detektív, egy kedves, minden kalandra kész asszony - ők is feledhetetlen szereplői ennek a kalandokban, rejtelmekben, meglepő fordulatokban bővelkedő regénynek.
|
Cornelia Funke német írónö talán leginkább fantasy könyvei kapcsán ismert. A tolvajok ura igazi klasszikus.
Kedvcsinálónak álljanak itt a könyv bevezetö sorai.
"A felnöttek nem emlékeznek arra, hogy milyen volt gyereknek lenni.
Még ha állítják is.
Nem is tudják már. Hidd el nekem.
Mindent elfelejtettek.
Hogy mennyivel nagyobbnak tünt fel nekik akkor a világ.
Hogy mekkora fáradságba kerülhetett, ha fel akartak mászni egy székre.
Hogy milyen érzés lehetett mindig felfelé nézni?
Elfelejtették.
Nem is tudják már.
Te is el fogod felejteni.
A felnöttek arról beszélnek néha, hogy milyen szép volt, amikor gyerekek voltak.
Néha még álmodnak is arról, hogy újra gyerekek.
De miröl álmodtak, amikor gyerekek voltak?
Te tudod?
Én azt hiszem, arról álmodtak, hogy végre felnöttek legyenek."
|
|