A Harry Potter sorozat óta méltán népszerűek azok a fantasy alkotások, melyek egyszerre ötvözik a misztikum és természetfeletti erők varázslatos világát a realitással. A varázslat valóságossá, mi több, hétköznapivá tétele olyan izgalmas világba kalauzolja az olvasókat, ami minden más műfaj szórakoztató erejét felülmúlja. De hogyan működik ez a műfaj és miért olyan népszerű? Új Abszolút könyvünk, a Viharok őrzője segítségével pillantsunk bele a hétköznapi tinivarázslók izgalmas világába! Minden kis és nagy könyvmolynak megvan a maga kedvenc misztikus/disztópikus young adult regénye. Kinek a Harry Potter, kinek A gyűrűk ura, kinek Az éhezők viadala, és persze még számos példát hozhatnánk. Személy szerint az összes regénynek nagy rajongója vagyok, így fokozott izgalommal vártam, hogy mikor születik meg az újabb alkotás, ami méltán beillik majd a fentebb megkezdett sorba. Szerencsére nem kell tovább várnunk, mert a Pagony gondozásában végre magyarul is megjelenik Catherine Doyle kétkötetes sorozatának első része, a Viharok őrzője. A Viharok őrzője egy 11 éves fiú, Fionn történetét dolgozza fel, aki Arranmore szigetére utazik a nővérével Dublinból, mert az édesanyjuk kórházba kerül. A nagypapájukhoz indulnak, aki egy régi viskóban él, és mindenféle furcsa színű, szagú, formájú gyertyák készítésével tölti a napjait. Fionn nagyon furcsán érzi magát attól a pillanattól kezdve, hogy a kompról lelépve a lába megérinti a sziget földjét. Mindezt csak tetézi a nagyapja különös viselkedése, és persze a titkolózó nővére is, aki semmibe nem avatja be. Fionn szép lassan felfedezi a sziget titkait, amely akár egy élőlény, lát és hall mindent, irányítja a rajta zajló történéseket, és képes megpecsételni emberi sorsokat is. Fionn hamar ráébred arra is, hogy a sziget kiválaszt egy őrzőt, aki nem csupán az időjárás felett uralkodik, de a sziget számára is kulcsfontosságú szövetséges. A sziget és az őrző folyamatosan azon dolgozik, hogy a jó győzedelmeskedjen a föld mélyén eltemetett, ám élő gonosz felett. Minden generációban egy őrző létezik, aki ezúttal nem más, mint Fionn nagyapja. Az öreg Malachy emlékei azonban halványulnak, ahogy egyre idősebb lesz, így a sziget új Viharok őrzője után kutat. Fionn egy átlagos kiskamasz, nem rejteget különleges képességeket magában, nem kiemelkedően okos, és nem is tartja magát túl bátornak. Sok nehézséggel és félelemmel küzd, ezért nehezen talál barátokat, és sokszor nyomja a lelkét a bánat. Édesapját születése előtt elvesztette, az édesanyja nehezen épül fel a gyászból, a nővére pedig belépett az őrjítő kamaszkorba, amikor az embernek tényleg teljesen elmegy az esze. Fionn az emlékek, a magány és megnemértettség háromszögében találja magát, amiből a varázslat segít neki megtalálni a kiutat. A regény nem csupán egy varázslatos utazás a misztikum világába, hanem csodálatos fejlődéstörténet is egy fiúról, aki megtanulja kezelni a gyászát, értékelni a családi kötelék fontosságát, és hinni önmagában. De mi az, ami összeköti és naggyá teszi ezeket az alkotásokat a varázslat erején túl? Mi az a fantasztikus erő, ami azonnal beszippantja az olvasót, amitől olyan könnyen bele tudja képzelni magát az történésekbe? Ahogy a kedvenc fantasy regényeink esetében, úgy a Viharok őrzőjében is egy átlagos kisfiúról van szó, aki hétköznapi életet él, nincsenek különleges képességei, és nem is akar különösen kitűnni a tömegből. Hétköznapi, de mégis nagy dolgok rejlenek benne: jószívű, szeretetteljes, megbocsájtó, és bár nem tud róla, de a szíve mélyén nagyon bátor is. Sok esetben koraérett karakterekről van szó, akik ugyan nem realizálják eme tulajdonságukat, mégis sokszor felelősségteljesebbek, mint némely felnőtt. Legyen szó A gyűrűk ura Frodójáról, Harry Potterről vagy Katniss Erverdeenről, mindannyian a legrettegettebb hatalommal szállnak szembe, hiába tudják, hogy hozzá képest csak apró cseppek a tengerben. Hétköznapiságuk mellett pedig nehéz helyzetekkel kell szembenézniük, nem csupán kalandjaik, de már előéletük során is. Gondoljunk csak Harryre, aki árván maradt, és gonosz nevelőszülőkhöz került, vagy Katnissre, aki egy élhetetlen világban próbál erején felül gondoskodni a családjáról. Így van ezzel Fionn is, akinek az apukája még a születése előtt meghalt, akinek az édesanyja sokszor szomorú és magányos, így nem tud róluk megfelelően gondoskodni, és akinek a nagypapája szépen lassan elveszíti az összes emlékét. A küzdelmes előélet szála a történetekben éppen olyan fontos, mint a gonosszal való szembeszállás, hiszen azt üzeni a gyerekeknek, hogy bármilyen nehézséggel és fájdalommal küzdesz is, mindig van kiút. Rossz dolgok történnek, amik fájdalmat tudnak okozni, és sokszor visszafordíthatatlanok, még varázserővel is: Harry nem kaphatja vissza a szüleit, ahogy Fionn sem támaszthatja fel az édesapját, viszont mindketten megtanulják kezelni a fájdalmaikat, és boldog életet élhetnek. Az olvasó könnyedén bele tudja élni magát az ő helyzetükbe, át tudja adni magát a félelmeiknek, küzdelmeiknek. Nagy érzelmeket képesek megmozgatni, mert a könnyedén kialakuló empátia által bátorságot és erőt tudnak önteni fiatal olvasóikba. Csodálatos üzenetet közvetítenek, miszerint „ha én képes vagyok rá, te is képes vagy rá”. A Viharok őrzője egy összetett, misztikus kalandregény, mely büszkén viszi tovább Harry Potter örökségét. Catherine Doyle írói zsenialitása nem csupán a képzelőerőt gyönyörködtető hasonlatokban, festői tájleírásokban és a varázslattal átitatott Arranmore utolsó fűszáláig átgondolt világában rejlik, hanem a szerethető, rejtélyes és vicces karakterekben is, akikről mindent meg akar tudni az olvasó, hiába fedi titkaikat a mágia.   vissza a kiskamaszok sorozatához Vissza a sorozat-ismertetőhöz