A bámulatos kalandok és pompázatos helyszínek varázslatos hangulatot árasztanak, akárcsak a szereplők nevei, mint pl.: Teringette Pukladár, Pöntyöröszi Nyoszó vagy Kalicskó. A mesék során az is kiderül, kik azok a szoborkányok, és hogy mire képes egy Repülőkopter.   Tartalomjegyzék: Pamuhihőke születése Sámsemék szobrot készít Talp alatti királyság Sámsemék csodálatos gépe A piros labda A kencefice-csudamice kapszula Mesedélután   Semeregény Azaz, bocsánat, resemegény. Vagy egyik se? Csuda tudja. A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között. Másfélén játékos, másfélén kedves, másfélén ironikus, másfélén szép, másfélén emberi. Akit érdekel, márpedig remélhetően sokan akadnak ilyenek, azok nagy élvezettel fogják olvasni Tarcsai Szabó Tibor tollából ezt a sajátos hangvételű, megkapó, fordulatos, olvasmányos renygesemét. Na jó, egye fene áruljuk el. Meseregényt. - Szegő András   Lektori vélemény Tarcsai Szabó Tibor: Pamuhihőke és Sámsemék című könyvéről   Mesehiányos világunkban számomra igazi felfedezés volt a szerző, aki a mesei hagyományok tiszteletben tartásával tesz kísérletet a mese műfajának megújítására. Teszi ezt olyan mesterek nyomán, mint a kortárs gyerekirodalom legnevesebb képviselője, Lázár Ervin, aki nemcsak új mesenyelvet teremtett, hanem feledhetetlen mesealakokat is. Tarcsai Szabó Tibor furcsa nevű szerzetei - többek között Pamuhihőke és Sámsemék - legalább olyan szerethető lények, mint Mikkamakka, Vacskamati és Maminti. Tarcsai Szabó Tibor igazi mesélő, aki a könnyed történetmondás mellett nagy gondot fordít a nyelvi tisztaságra is. Meséit átszövik a nagy nyelvi leleménnyel alkotott szójátékok, valamint az eredeti jelentésükből kiemelt és új jelentéssel felruházott szavak. Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi élvezetesek, mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a gyerekek kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul megfelelnek a "jó mese" kritériumainak. Az igazi mesélők attól válnak igazi mesélővé, hogy más szemmel tudnak nézni a világra, és olyan apró titkokat fedeznek fel így és tesznek láthatóvá, amilyeneket más észre sem vesz. Tarcsai Szabó Tibor is ilyen mesélő, és ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert sajnos nemcsak a mesék fogyatkoznak körülöttünk vészesen, hanem a mesemondók is. Boldizsár Ildikó mesekutató a néprajztudomány kandidátusa

2. A jajszárnyú fecskerigó Kiadás éve: 2002 Oldalszám: 152 Egy pöttöm kislány, Pattibaba álmában továbbfolytatódik a Pamuhihőke és Sámsemék című meseregényben megismert szereplők mulatságos élete. Az Össze-Vissza Erdő lakóinak bohókás kalandjaiban olyan különös nevű mesealakok is feltűnnek, mint Bendegúz, a kirikszkrakszevő teve; Zalapács, a Főerdőügyi Főhivatal furfangos képviselője; Lábalóga Szilveszter, az erdő vándora vagy Csoroszlya, a feledékeny boszorkány.   A vidám történetek során Szélhajtó Jakabusz elrepít minket az Óperenciás és Újperenciás tengeren túlra, s azt is megtudhatjuk, miért hívják jajszárnyúnak a fecskerigót...   Tartalomjegyzék:  Pattibaba az Össze-Vissza Erdőben A jajszárnyú fecskerigó Az Erdei Színház Bendegúz, a krikszkrakszevő teve A néma erdő Mesélneki mesetár A tó Királyválasztás Tündellő Isztia Pattibaba hazatér   Tarcsai Szabó Tibor Pamuhihőke és Sámsenék meseregényét folytatja A jajszárnyú fecskerigóval. Ebben a vándor-mesében Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdeje Össze-vissza Erdővé változott. Főhőse egy kislány, Pattibaba, akit Balkati apró-tündér varázsol át a kislány hálószobájából a mese-birodalomba. Legalábbis az Össze-vissza Erdő széléig repíti, hogy aztán dramaturgiai szempontból Pattibabát magára hagyva vándorolna egymaga az erdő közepén lévő tóig, és aztán tovább, kalandról kalandra, ahogy az egy rendes mesehőshöz illik. Nagy veszély igazán (vagy hála isten) végig nem fenyegeti, az erdő és az erdőn túli mesevilág lakói alapvetően kedvesek, barátságosak, még a gonoszokat is beleértve. Ebből a szempontból nem igazán van tétje a történetnek, mint ahogy komolyan átgondolt cselekményíve sem. Ám ez nem biztos, hogy árt ennek a könyvnek, ami ebből adódóan inkább mesefüzér, mint meseregény. Az éppenséggel egymagukban is megálló történetek aranyosak, átitatja őket az íróból sugárzó kedvesség és szeretet, aminek szimbóluma a címadó mese, „A jajszárnyú fecskerigó”, amely madárnak az a tulajdonsága, hogyha érző lény fölé száll, azonképpen okoz annak önfeledt vidámságot, vagy csontszaggató fájdalmat, amiképpen iránta éreznek: aki szereti a fecskerigót, annak boldogságot ad, aki utálja és vadássza, annak fájdalmat. Kalmár István rajzai legalább olyan szellemesek és szeretni valók, mint az általa illusztrált mesék. A könyvet estére, lámpaoltás előtt szülőknek, gyerekeknek feltétlen ajánlom, ez a világ nem rémálmot hozó. Hiszen a benne szereplő legvészesebb fenevad, aki úgy három fejű, hogy háromszor egy feje van, igazából még ő is szeretni valóan elég hülye. Csak a titka nem ez, ám hogy mi az a titok, azt csak az tudhatja meg, aki túljut a göngyöleg-lerakat Üveghegyen. Schultz Sándor