Egyenesen divatos azt hangoztatni, hogy az iskola, az olvasás egyre kevésbé fontos, mert a gyerekek egymástól úgyis mindent megtanulnak, megtanulják a digitáliát, ami a jövő maga – mondja Nagy Attila olvasásszociológus. Ez természetesen nem állja meg a helyét, hiszen a mindennapokban és a digitália világában is az információ szövegben jelenik meg. Ezért Nagy szerint ma is „élet-halál kérdése, hogy mindenki jól megtanuljon írni-olvasni”. A hetvenes években, amikor elterjedt a tévé, készült egy felmérés, amelyik azt mutatta, hogy a nem tévéző és a sokat tévéző gyerek ugyanolyan rosszul olvas. Jobban olvasnak viszont azok, akik bár néznek tévét, de válogatnak a műsorok között és nem nézik sokat. Náluk gyarapodás, szókincsfejlődés van. Ez igaz a számítógépre is – magyarázza Nagy Attila.   Nem mellesleg egy ország GDP-je pozitív korrelációt mutat polgárai szövegértési kompetenciáival, ezt a PISA-vizsgálatok egyértelműen be is bizonyították. Sőt a PISA-adatok alapján készültek olyan modellszámítások is, amelyek fehéren-feketén kimutatták, hogy az alkalmazható tudás növelése szinte sokkoló mértékű gazdasági növekedést eredményezne.   A 2009-es mérés szerint egyébként mindhárom vizsgált területen, így olvasás-szövegértésből is nagyjából az OECD-átlag körül teljesítenek a magyar 15 évesek. Ugyanakkor arra is újra felhívta a figyelmet, hogy minden negyedik-ötödik diák úgy hagyja el az általános iskolát, hogy nem érti, amit olvas, azaz funkcionális analfabéta. Látszott egy kis javulás e téren, de ezt az Országos Kompetenciamérés nem erősítette meg (lásd: Balázsi Ildikó: A tanulók szövegértési és matematikai teljesítménye változatlan – Új Katedra, 2012. május–júniusi szám). Mellesleg ennél a felnőttek eredményei még aggasztóbbak. Az 1996-ban végzett Felnőtt Írásbeliség Vizsgálatban ugyanis az akkor 16–65 (ma 32–81) évesek olvasási teljesítménye a vizsgált 16 ország legrosszabbja volt. Azaz, csak mítosz „a régi jó iskola”, amikor mindenki kiválóan megtanult írni-olvasni. A funkcionális analfabéta magyar felnőttek aránya több mint 30 százalék volt 1996-ban, s hacsak nem tanultak meg azóta olvasni, ez mind a mai napig így van a 30-on felülieknél.   Lépni sem lehet a gyermekkönyvtárakban A sok aggasztó adat mellett létezik „egy másik világ”, amelyik sokkal optimistább képet mutat a gyerekek és a könyvek kapcsolatáról. A könyvpiaci adatok például arról tanúskodnak, hogy miközben a könyvforgalom vészesen csökken, a gyermek- és ifjúsági könyvek forgalma szédületes emelkedést mutat: 2010-ről 2011-re például közel 15 százalékkal nőtt. Tegyük hozzá, egyre többen vannak, akiknek a szülei nem tehetik meg, hogy könyvet vásároljanak, ez a – Ságvári Bence ifjúságszociológus által „elveszett nemzedéknek” hívott s arányaiban a teljes populáció 15 százalékát kitevő – réteg nyilván nem befolyásolja a könyvpiaci bővülést. Hasonló trendről számolnak be a gyermekkönyvtárosok is. Budavári Klára, a Magyar Könyvtáros Egyesület Gyermekkönyvtáros Szekciójának alelnöke például úgy nyilatkozott, hogy a szünidőben lépni sem lehetett a könyvtárban. „A könyvtárosok rengeteget olvasnak, minden gyerekkönyvet ismernek. A szülő bemegy a kisfiával, kislányával, tanácsot kér, elmondja, milyen érdeklődési köre van a gyereknek, a könyvtáros pedig ajánl. Nyilván ha Petike 7 éves, és imádja a repülőket, akkor nehéz neki Gárdonyit ajánlani.” Azt mindenestre határozottan leszögezte, hogy a mai kötelező olvasmányoktól a gyerekek szenvednek, azok nyelvezete, története távol áll tőlük. A szülők úgy szoktak fogalmazni egy-egy nehézkesen elolvastatott kötelező után, hogy „no, itt vágták el a gyerek olvasási kedvét”. Hallott olyan esetről is, hogy egy Jókai-regényhez vett a család egy külön füzetet, amit szótárnak használtak: kijegyzetelték a szavakat, amit a gyerek nem ismert, nem értett. Hogy szeretné meg így a gyerek Jókait és az olvasást? A gyerekek a tankönyvekben, tantervekben, kötelező listákon szereplő kötetetek helyett a kortárs szerzőket keresik. A Rosszcsont Petit, az Olvasó Leót, az Olvasó Kalózt, Berg Juditot, Bosnyák Viktóriát és másokat. Színvonalas kortárs gyerekirodalomban szerencsére nagyon jól állunk. Tovább>>