Kontra - Zsani: Szerintem megint olyan műveket említesz, amiket könnyű szeretni. Bőven vannak a művek, amik, úgy érzem, nem reagálnak a kamaszok problémáira. Ahogy az Aranyember sem, ami egy öregedő pasi dilemmáit árnyalja amúgy gyönyörűen, csak ennek pont semmi köze egy általános iskoláshoz. Akkor vegyük megint külön az általánost a gimitől, mert tényleg itt teszik le a könyveket egy éltre a gyerekek. Régen az volt az alap koncepció, hogy ne hagyja el senki úgy az általánost, hogy ne hallott volna a kanonikus művekről. Nos, ez egy enyhén elavult szempont. A Kincskeresőben Gergő már az első fejezetben elveszíti a kishúgát, és úton útfélen a szegénység és a halál jön vele szembe. Kell ez egy gyereknek mindjárt az elején? Miért nem lehet könnyebb szövegekkel kezdeni? Én emlékszem, hogy az első könyv, amit elsőben titokban elolvastam éjszaka az Fekete István Csíje volt. Messze van a Kincskereső nyomasztásától, de engem már az is a padlóra küldött. Abszolút lerombolta a szerelemről alkotott ideámat. Persze, lerombolódott volna amúgy is, de akkor úgy éreztem, ez első ilyen élményként egy kicsit erős. Inkább olvastam volna barátságról, kalandról. Hetekig ki voltam borulva. Gergő mellet lehet említeni A Pál utcai fiúk Nemecsekjét és a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijét, akik megint véznák, elesettek, jót akarnak, na de mire mennek vele. Nem valami motiváló. Láng Benedek szerint "Ha hozzájuk válok hasonlatossá, én is olyan reménytelen lúzer leszek, akit az "egészségesek" kinevetnek." - és igaza van. Az igazi emberi értékeket olyan alakok képviselik, akikkel nem szívesen azonosul az olvasó. Fog, nyilván, de arra jut, hogy ez szívás. A Tüskevár a fiúknak felüdülés, de én például viszolygok a Fekete István-féle "környezeti neveléstől". Tőlem ez baromi távol áll, és sokkal jobban élveztem az "ajánlott" olvasmányokat, A végelen történetet, A két Lottit, az Emilt, a Tom Sawyert, Jackline Wilsonokat, a Harry Pottert, a Stanley, a szerencse fiát, Az emlékek őrét, a Pippit, a Durrelt, meg a különböző kultúrák mitológiáját. A kötelezőek közül az az Egri csillagok meg a Kőszívű (pedig a statisztikák szerint a Kőszívűtis csak a diákok 40%-a olvassa) tetszett. Tudom, hogy a nyelvezetén fennakadnak az olvasók, de ezek viszont számomra voltak annyira izgik, hogy élvezettel olvastam őket. De ehhez baromi sokat kellett olvasnom addigra, hogy megugorjam. És olvastam is. Ahogy emlékszem: folyamatosan és mindent. Csak erre a suli pont nem volt kíváncsi. A Jókaira nyelvileg irtó nehéz. A Kőszívű amúgy kimondottan izgi, viszont vannak akkor jó novellák, meg A tengerszemű hölgy, amik szerintem könnyebbek egy kamasznak, ha már annyira akarjuk.Jókai zseniális, csak nagyon nagyon korai. De ezen a ponton azért felvetnék egy számomra elég szembetűnő problémát, ha már kultúra formálásról, meg önazonosságról szól a tanterv. Ezek a művek veszélyesek tudnak lenni, ha nem a helyükön kezeljük a dolgokat, és én nem adnám még kiforratlan gyerekek kezébe. Például az Egy magyar nábobbanvan egy epizód (sok helyen kötelező, vagy ajánlott), amiben Kárpáthy János viccet csinál a "cigánybohócából", Vidrából. (Közben a kutyájának emberi neve van.) Mindenki iszik, dőzsöl, szerencsétlen Vidrának pedig le kell nyelnie egy élő egeret. Ez azért elég durva, és nem tudom, mit éreznék, ha roma srácként kéne a "művet elemezni". Ezek a klasszikus, kanonikus szövegek olyan társadalmi tükröt tartanak, ami mára nem érvényes, ráadásul káros is lehet. Bár, én a kortárs könyvekből is hiányolom a társadalmi hitelességet, de szerencsére vannak kivételek. Egyesek még a közoktatásba is eljutnak. De alapvetően ezek művek sajnos "tabudöntögetőek" és "problémásak", nem úgy, mint mondjuk a nyugati gyerekirodalomban, ahol teljesen természetesnek veszik azt, ami van. Aztán: Hol vannak a lányok? A kötelezőkben sehol. Legalábbis olyan sehol, akivel szívesen azonosulnék, és fontos szerepe lenne. Az első karakter, ami megragadott még az általánosban Elizabeth Bennet volt a Büszkeség és Balítéletből, meg Jo a Kisasszonyokból. Na, ők jó fejek nagyon! A gimiben persze találkozunk a világirodalom szuper nőalakjaival, de addig az iskolában szó sincs ilyesmiről az irodalom óra keretében. Pedig csajok legalább vannak a kortárs magyar irodalomban. 4. Ha kötelezővé teszünk valamit, akkor azt már nem lehet élvezni.   Pro - Eszteranna: Ezzel a kérdéssel az egész oktatást kérdőjelezzük meg. Az is kötelező, meg dolgozni is, ettől még lehet élvezni, amit csinálunk. Meg egy rendszert ki kell alakítani, ha egy 30-40 fős osztályban mindenki teljesen más könyvet választ, akkor nem lehet órát tartani.   Kontra - Zsani: Ezzel én nem értek egyet. Lehet úgy tanítani, hogy nincsenek kötelezők, a tudás a tanár fejében van. Miért ne lehetne rendszer, hogy mindenki elhozza azt a művet, amit szeret és beszél róla? Persze számon kérni nehezebb, vagy"osztályzatot", majd ilyen-olyan bizonyítványt adni vagy nem adni. Legalábbis másképp kell akkor erről az értékelésről gondolkozni. De úgy hiszem, az osztályzatoknak nem sok köze van a valódi oktatáshoz és tudáshoz. Ha ezen múlik, ne legyen számonkérés és osztályzat, mert ezek önmagukban nem érik meg a "kötelezők" jelentette kockázatot, a nem tudott, de ötösre megírt anyagokat. Igen, ezzel az egész oktatás jelenlegi formáját kérdőjelezzük meg. Forrás: pagony.hu /2016. szeptember 15./ — Zsani