OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
KORTÁRS MAGYAR GYEREKKÖNYV ÍRÓK
KORTÁRS MAGYAR GYEREKKÖNYV ÍRÓK : Dezső Andrea

Dezső Andrea

  2018.06.21. 16:08

Dezső Andrea (Szatmárnémeti, 1968) grafikus, könyvtervező, képzőművész. A budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett 1996-ban. Mestere: Gémes Péter.

1992-ben Tempus-ösztöndíjjal Londonban, 1994-ben művészeti ösztöndíjjal Ausztriában képezte magát. 1997-ben Eötvös-ösztöndíjat és Soros-ösztöndíjat kapott. 1997-től New Yorkban működik.

Dezső Andrea 2010-ben megjelent mesekönyve, a Mamuska, melyet ő írt és illusztrált.

 

Így segítsük gyermekünket a gyászban Kiadó: Csimota, 2010
Oldalszám: 40

Egy kislány meséli el emlékeit anyukájának a már elhunyt nagymamájáról, ám a valóság és a képzelet csodálatos mesevilággá keveredik össze.

A nagymamával közös kalandokról azonban kiderül, hogy nem valósak, mivel a gyermek olyan történeteket mesél – mint például hogyan talált nagymama vőlegényt –, amelyeknél még meg sem született, vagy az árvíz, amelynél a nagymama már nem lehetett jelen, mert előtte meghalt.

Egy-egy mamuskás történet után az anyuka fejcsóválva inkább elküldi a kislányát játszani. Ilyenkor a kislány hívja a két legjobb képzeletbeli barátját; velük olvas, hintázik, bújócskázik.

"A történet arról szól, hogy a főszereplő gyermek úgy próbálja feldolgozni a nagymamája halálát, hogy igazi és képzelt emlékeket idéz fel az édesanyjának. Sokan a halál gondolatát nyomasztónak, szomorúnak találjak és biztos vannak olyanok, akik úgy vélik hogy a halálnak nincs helye gyerekkönyvben. Én úgy gondolom, hogy egy szeretett családtag elvesztése fontos része sok gyerek életének, és ezért a gyerekeknek szóló könyveknek is őszintén, érzékenyen, vigasztalóan foglalkozniuk kell vele. Szerintem a történet nem szomorú, de ez egyéni megítélés kérdése." (Dezső Andrea)

 

Vajon miért fekete-fehérekek az illusztrációk?

"Egyrészt mert nagyon szeretek rajzolni és a grafit technika egyszerűsége rendkívül vonzó. Mivel olyan egyszerű a technika nem lehet semmi mögé elbújni, nincs semmilyen szemfényvesztés, és ez az egyenesség is nagyon vonzó számomra. Másrészt illik a történethez, az én gyerekkori emlékeim gyakran fekete-fehérek, talán mert a családi fényképeink fekete-fehérek voltak a hetvenes években, szintúgy a tévéműsorok."

 
 
 
 
Dezső Andrea koncepciójában a ceruzagrafikák a fekete-fehér a múlt lenyomatai. Ahogyan az elmúlt dolgokat fodros szélű fekete-fehér fényképeken őrizzük, úgy ő az emlékeket is színektől mentesen, a fény és az árnyék egyszerűségében raktározza.
 
Papp Eszter
 
Mamuska első pillantásra megfogott, és nem ereszt. Gondolatban rögtön odafészkelte már magát Mamó, és A hálás virág nagymamája mellé. Pörgetem előről hátra, hátulról előre, a szövegbe még nem tudom beleásni magam, de hazáig csak tudok várni. Mamuskát lerakom, hisz most más dolgunk van, de egy pillanat múlva a kezemben van megint, pereg a grafitszín varázslat. Végül az ölemben köt ki, szorongatom, simogatom, Mamuska nem ereszt. Mamuskát nem eresztem. Aztán csak nem tudok várni hazáig, a négyes villamoson meg elered a könnyem. Nem is annyira Mamuska halálát siratom, inkább azt könnyezem meg, hogy a búcsú ilyen szép is lehet.
 

Egy kislány emlékezik a nagymamájára. De ezek nem pusztán emlékképek, inkább utániratok, feldolgozások, a halál feldolgozásának folyamata, ahogyan végbemegy a gyermeki lélekben. Mamuska a halála után is jelen van. Az unokájával dobálja a kavicsokat a pinceablakon át, és akárcsak a gyerekek, ő is hallgatózik, hogy csobban-e vagy koppan-e odalent. Ahogyan a nagymama jelen van a halála utáni történésekben, úgy van jelen a még meg sem született unoka, a nagymama régmúltjában. Képzelet és valóság összeér, a gyermekek még ösztönösen tudják, hogy a halál nem választ el, csak a felejtés.

A kislány pedig nem hogy nem felejt, de még a valóság kereteit is addig-addig tágítja, hogy a két képzeletbeli barátja mellé a nagymamája emléke is mindenhová beférjen. Az emlékezés azonban cseppet sem fájdalmas, vagy szomorú. Az emlékfoszlányok elegyednek a gyermeki játékkal, Mamuska életének töredékei egy fantáziavilágban íródnak újra. Nagymama a vőlegényvásáron választ magának férjet, a zsebkendőnyi kert pedig akkorára duzzad, hogy el lehet benne veszni az embermagas liliomok és az óriási töklevelek rejtekében. Sosem ismertem a töklevél alatt lapuló kislányt, de hatévesen ugyanúgy éreztem a földnek azt a bizonyos gombaszagát, sötétszagát és könnyszagát, hallottam ugyanazt a nagy-nagy csendet, mint ő, amikor meghalt a nagyapám. 

Mamuska búcsúztatásánál jelen vannak a képzeletbeli barátok, az állatok, a természet, az egész világmindenség: “ott volt a nap, a hold, meg az összes csillag, és illatos almák potyogtak az égből.” Aztán “hirtelen nagy-nagy csend lett”, a világ egy pillanatra megdermedt, megállt a körforgás. Az egész mindenség búcsúzott így Mamuskától, hogy aztán újra életre kelhessen minden. Ennél szebben, és természetesebben feldolgozni a szerettünk halálát azt hiszem nemigen lehet. 

A grafitnak súlya van, a képek tömörek és sűrűek, a könyv vége felé már burjánzó indák, növénykacsok tekerednek mindenhol. Akárcsak az emlékek, itt egytől egyig fekete-fehér minden. A képek azonban korántsem nyomasztóak, a tömörséget a letisztult stílus, a technika egyszerűsége és a gyermeki látásmód játékossága ellentpontozza. Szélsőséges minőségek megjelenésének vagyunk tanúi: a hatás egyszerre nyugodt és dinamikus, ahogyan az élet keveredik az elmúlással a szövegben.

 

Boczán Bea

Dezső Andrea könyve fekete-fehér borítójával azonnal ráhangol a történetre: a bogarak, dögevő növények és sűrű erdő képi szerepeltetése az elmúlást idézi. Középen egy kislány áll, két manóforma lény között, fogják egymás kezét, és a komor hangulatú részletek ellenére vidámak, szinte kiragyognak a háttérből. Szép összefoglalása ez a könyv történetének, hiszen a Mamuska a gyászmunkáról szól, melynek végén a főszereplő kislány képes lesz elfogadni a nagymama halálát.

A könyv négy fejezetből áll, melyek mindegyike a kislány és az anyja közötti párbeszéddel indul: a gyerek felidéz egy a nagymamájával (Mamuskával) kapcsolatos emléket, melyben valós és képzelt elemek keverednek egymással, a tér és az idő teljesen összezavarodik, olyan régmúlt pillanatok kerülnek egymás mellé, melyek a valóságban nem történhettek egyidőben.

Az első fejezetben például arra emlékszik vissza, hogyan nézték Mamuskával együtt az árvizet az ablakból, holott Mamuska egy hónappal az árvíz előtt meghalt. A gyerek az árvíz mindent elöntő, pusztító áradatát ösztönösen állítja párhuzamba a nagymama halálával, de mintha továbbra is életben akarná őt tartani, beleszövi az árvízzel kapcsolatos emlékeibe. A sajátos gyermeki emlékezésre utal rögtön a könyv első sora:
„- Jól emlékszem az árvízre, mintha csak álmomban látnám.”
Emlékezés és álom határozza meg a könyv hangulatát, a kettő összemosódása az egész történetre jellemző, a képek is ezt adják vissza. A grafittal rajzolt illusztrációk szürreálisak, néhol groteszkek, imitt-amott talán kissé félelmetesek is, akárcsak egy furcsa álombéli táj. A sötét árkádok, a sűrű erdő, a hatalmasra nőtt töklevelek mintha valami titokzatosat, ijesztőt rejtenének. Az elmúlás titkát.
 
Dezső Andrea könyvében nagyszülő és unoka közé ékelődik az anya alakja, aki a felnőttek racionális, csodákra már kevéssé fogékony gondolkodását képviseli szemben a kislány gondolatvilágával. Bruno Bettelheim írja Az elég jó szülő című könyvében:
„Míg a felnőtt csak gyöngeségből menekül a képzelet birodalmába a valóság elől, a gyermek erőt merít ugyanebből az élményből, mivel az ő korában még a játék és a képzelet segítségével birkózik meg az ember a külvilággal.”
Az anya az első három fejezetben elutasítóan reagál kislánya furcsa, álomszerű emlékeire:
„A mama nem hisz nekem, aggódó arcot vág. – Menj játszani - mondja, s én sarkon fordulok és kinyitom a titkos ajtót.”
A gyermeki játék és emlékezés egy tőről fakad: a valódi és képzelt világ egyszerre van jelen, az átjárás egyikből a másikba természetes. A kislány - anyja elutasító viselkedése után - képzeletbeli játszótársait hívja: Dadi és Jaji emberarcú, manószerű lények, testüket tetőtől talpig valamiféle szőrme borítja, akárcsak anno a moncsicsikét.
 
Dezső Andrea egy interjúban elárulta, ez egyfajta védelmet jelent a külvilággal szemben, ezért vonzódik különösképpen a kemény kitinpáncélt viselő bogarakhoz is. A két játszótárs tehát a kislány alteregója is egyben, akiket nem tud megsebezni a valóság, és annak semmilyen félelmetes történése. Akkorák, mint a főhős, és nagyon hasonlítanak is rá. Titkos ajtón érkeznek a falon keresztül, vagy éppen a fák mögül bújnak elő, de mindig ott vannak, hogy elűzzék a gyermek szorongását, félelmeit. A kislány így beszél róluk:
„Bújócskát játszunk és Körben áll a kislánykát, azután Egérfogót, s ők mesélnek a városukról ott a fal túloldalán, meg a kertekről, igen, a legtöbbet a kertekről mesélnek…”



A kert különösen fontos szimbólum, a természet megjelenési formája mindkét mesében. Az a hely, ahol a csodák a valóságban megtörténhetnek. Már maga a természet körforgása is a születés és halál örök csodája, valamiféle isteni rend mutatkozik meg általa.


gömbölyűség a Mamuskában csak az utolsó fejezetben érkezik el. Az első három rész az ellentétekre épül, élet és halál, fent és lent váltakozik egymással, de a kettő mindig kiegészíti egymást, az illusztrációkon is együtt vannak jelen. Az egyik legeredetibb ilyen motívum a víz alatti űrhajó, ahol a víz a halált idézi (lásd első fejezetben az árvíz, mely pusztulást hoz, és a nagymama halálával is párhuzamba állítható), az űrhajó viszont a felszállásra, a földtől és a vízből való felemelkedésre utal, az újjászületés lehetőségét hordozva magában. A bogarak és madarak együttes szerepeltetése is ugyanennek a motívumnak egy újabb megjelenési formája (nem véletlen, hogy a belső címlapon egy hernyó mellett bekötözött szárnyú madár áll, utalva arra, hogy a halál traumáját még nem dolgozta fel a főhős) mely aztán az utolsó fejezetben a lepke kifejlődési folyamatában (hernyó – báb – pillangó) össze is kapcsolódik. A képek hangulata is furcsa ellentétességet áraszt: a rengeteg élőlény szerepeltetése ellenére a rajzok statikusak, tömörek, az időtlenség érzetét keltik.

Az élet-halál ellentétpár legegyetemesebb szimbóluma maga a természet, mely először a harmadik fejezetben (A kertben) jelenik meg nem utalás-szerűen, hogy aztán a befejező részben kozmikussá tágulva kiteljesedjen. A kert (bekerített, saját természet) és csoda összefüggését A hálás virág kapcsán már vizsgáltuk. Mamuska kertje a valóságban ugyan „csak akkorka volt, mint egy zsebkendő”, az unoka-főszereplő mégis eltéved benne. Ez az eltévedés egyfajta beavatásként is értelmezhető, a kerti élmény bekukkantás az al/túlvilágba.

„Forróság volt, szárazság, és a levelek alatti zöld derengésben úgy éreztem magam, mintha egy üvegben ülnék. A földnek gombaszaga és sötétszaga és könnyszaga volt, a kezemmel morzsolgattam a hűvös göröngyöket. Egy dongó zurrogott el, nagy kék legyek zümmögtek a napfényben, az ösvényen pedig egy veréb ugrált végig, aztán csend lett. (…) Mamuska engem keresett.”

Az eltévedést hazatalálás követi, az utolsó fejezet A búcsú, ahol minden a helyére kerül, a kislány elfogadja a nagymama halálát. Ezt jelzi egyrészt a szimbolikus gyermeki temetés: a nagymama fényképe egy csokisdobozban kerül elhantolásra, miközben szentjánosbogarak világítják meg a gödröt, és tücskök húzzák a gyászindulót.

„Hirtelen nagy-nagy csend lett.”

A természet körforgása egyetlen pillanatra megáll, hogy aztán

„mégiscsak újrakezdje a nappalok és éjszakák váltakozásának lassú és biztos ritmusát.”

Egy másik ellentét is feloldódik: az anya, aki eddig elutasította kislánya valóságtól elrugaszkodott emlékeit, végre megérti és elfogadja őket, rájön, hogy azok a nagymama halálának feldolgozásához kellettek. Elfogadása jeléül felajánlja, hogy hívják meg a két képzeletbeli barátot, Dadit és Jajit vacsorára.

A könyv utolsó kétoldalas képe ezt a búcsúvacsorát ábrázolja, a hatalmasra nőtt virágok alatt kézenfogva ülnek a mosolygó szereplők a megterített kerek asztal körül. A vacsorára feltálalt születésnapi torta is az újjászületésre utal, a többi kerek finomság (dinnye, alma, kuglóf) és az összefonódott karok is mind a gyermek lelkében helyreállt rendet jelzik .


 
 

 

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót