OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
MESETERÁPIA
MESETERÁPIA : MESETERÁPIA - Mesehősnők: követendő vagy elrettentő példák?

MESETERÁPIA - Mesehősnők: követendő vagy elrettentő példák?

A meseterápia egyre népszerűbb a felnőttek gyógyításában is. Ebben a cikkben nem a terápia hatékonyságával foglalkozom, és nem is azzal, miképpen képezik le a mesék a nemi szerepeket. Ehelyett annak néztem utána, hogyan értelmez egyes meséket néhány, nálunk is ismert mesekutató vagy nézeteit mesékkel illusztráló szerző.
 
Arra voltam kíváncsi, hogy elégedettek-e a mesék által közvetített női szerepekkel, elfogadhatónak tartják-e, ha egy női hős passzív, illetve hogyan értelmeznek egyes motívumokat. Ez utóbbiak közül a női szenvedést, az évekig tartó hallgatást vagy alvást, illetve a férfiakkal és más nőkkel való kapcsolatot emeltem ki. Ehhez a feminista Kolbenschlag, a feleségek „csendjéről” író Dalma Heyn, a jungiánus Marie-Louise von Franz, a gyerekpszichológus Bruno Bettelheim, illetve az ismert magyar mesekutató és –terapeuta, Boldizsár Ildikó elméleteit, meglátásait hasonlítottam össze.

 


Hallgatás, önfeláldozás, alvás-passzivitás vagy lelki fejlődés

Sok mesében jelenik meg olyan női főszereplő, aki fájdalmas vagy hosszadalmas tortúrát követően tudja elérni célját, illetve mentheti meg valamelyik hozzátartozóját. Ilyenkor a női hős lényegében feladja saját vágyait, egyéniségét. Kérdés, hogy megéri-e.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a mesében a hallgatás, a női önfeláldozás elengedhetetlen a pozitív végkifejlethez. Boldizsár Ildikó szerint a nők egyik életfeladata a szenvedések enyhítése, az áldozatvállalás, az „állativá változtatott minőségek” emberivé tétele. Ezért az ő olvasatában teljesen természetes, hogy például A hat hattyú című mesében a női hős évekig nem szólalhat meg. Szerinte ha valakit vissza akarunk változtatni, csak rá figyeljünk: így az a nő lesz sikeres, aki némaságot fogad és a feladatra koncentrál.

Boldizsár Ildikó, amellett, hogy elfogadja ezt a determinált szerepet, úgy gondolja, a nők többsége szívesen azonosul a szenvedő hősnővel. Von Franz  A hat hattyú és a hasonló tematikájú A hét holló című meséket úgy értelmezi, hogy azokban a hősnő a szenvedő tűrés által kerül jó kapcsolatba saját animusával és fejleszti személyiségét. Szerinte a magányban csillagingeket varrni azt jelenti, hogy a tudattalan tartalmak megjelenéséhez sokáig kell dolgoznunk magunkra koncentrálva. Belátja, hogy problémás volt a nők kiszorulása az oktatásból (ezt hasonlítja a varráshoz), ugyanakkor szerinte a nő elsősorban a szenvedés segítségével fejlődhet, és így járul hozzá a problémák megoldásához; a személyes oldalt kell képviselnie az értékmentes tudománnyal szemben, és nem statisztikai keretben gondolkodni az emberekről. Elsősorban a nő a felelős a ház hangulatáért és ő áll közelebb a természethez. Vagyis fontosnak tartja a nők egyéni fejlődését is, de ezt mégis csak a férfihoz idomulva, merev keretek között képzeli el.

Dalma Heyn a kis hableány deformációkkal járó átalakulását hozza fel példaként arra, mennyi fájdalmat kell sokszor a mesékben (és az életben) elviselnie annak a nőnek, aki el szeretné érni, hogy a férfi őt válassza; de még ekkor sem biztos a siker. A nő ebben a narratívában nem haragudhat a férfira; ehelyett szépnek, önzetlennek, megbocsátónak és némának kell maradnia: vagyis meg kell felelnie a hagyományos női szerepelvárásoknak. Heyn kiemeli, hogy az ilyen típusú mesékben a jóság (vagyis a férfi kedvéért vállalt némaság és a csonkaság) teszi a nőt tökéletes feleséggé. Hamupipőke története hasonló: neki is át kell alakulni ahhoz, hogy tetsszen a hercegnek, és az ő érzelmei is háttérbe szorulnak.

Kolbenschlag szerint a Hamupipőkében a hősnő a beilleszkedés előfeltételeként fogadja el a megalázkodást. A hagyományos női szocializáció ismerhető fel abban, hogy nem kap értelmes feladatot, és csak reménykedhet a menekülésben: nem fut el, nem áll bosszút, elfogadja elnyomott helyzetét. Kolbenschlag azt is felismeri, hogy eközben Hamupupipőke bízik élete jobbra fordulásában, így lehet egyszerre tükör és követendő példa a nők számára.

A nők nem csak hallgatni szoktak a mesékben: néha mozdulatlanná kell válniuk, vagy épp száz év alvásra kényszerülnek. A gonosz királyné az övvel mozdulatlanságra kényszeríti Hófehérkét. Bettelheim szerint ezzel azt a szülőt jelképezi, aki ideiglenesen biztosítja uralmát gyereke felett (megállítja a fejlődésben); de az öv a lány vágyát is jelenti, hogy szexuálisan vonzó legyen. Hófehérke Bettelheim értelmezésében a koporsóban felnőtté érik, és erre azért van szükség, mert túl korán harapott az almába (vagyis ismerkedett meg a szexualitással). Az alvás motívuma elsősorban a Csipkerózsikából ismerős és sokféleképpen értelmezhető.

Von Franz megérti, hogy a nőknek elegük van a szellemi alvásra kárhoztatott életből, ugyanakkor Csipkerózsikáról úgy gondolja, nem is lett volna más választása: csak a herceggel való kapcsolata ébresztheti fel. Szerinte az ilyen nőket az „anyaarchetípus bénította meg”, ezért rá vannak utalva a férfira. A mese az ő jungiánus értelmezésében személyi síkon a negatív anyakomplexus története egy olyan nő vagy férfi életében, akinek animája elaludt; kollektív síkon pedig az életlehetőségeitől megfosztott női lelki princípiumé. Bettelheim a lelki érés, a hosszú önmagunkra koncentrálás szerepét emeli ki: a mese általánosságban utal arra, hogy a nyugalom és az énre való összpontosítás néha többet ér az aktivitásnál.

A királyfi csókja töri meg ezt a „nárcizmust”, és Csipkerózsika Bettelheim szavaival a beteljesült nőiség megtestesüléseként éled újjá. Míg az alvás Boldizsár szerint is az érlelődés szimbóluma, a nővé válás lényeges része, addig Kolbenschlag a passzivitás negatívumát hangsúlyozza: az alvás tágabb értelemben az önállóságától és az önmegvalósítástól megfosztott nő metaforája.

Kapcsolatok és autonómia

Von Franz ellentmondásba keveredik, amikor azt vallja, „a nő természetének esszenciája”, hogy kapcsolatra vágyik, miközben a kapcsolataiktól túlzottan függő nők ellen is kikel. A kezetlen lány és Világszép Vaszilisza című mesékkel illusztrálja, mi történik akkor, amikor a nő nagy követelményeket támaszt a férfiakkal szemben. Ugyanakkor az egyedülálló vagy egyedül hagyott nőket rosszindulatúnak, az „animus által legyőzöttnek” látja. A Hamupipőkében szerinte a mellőzött keresztanya a sértettség, hiúság megszemélyesülése: sok nő nem tud sérüléseivel bánni, ami „férfias torzulást” okozhat a személyiségében, ez az „animusmegszállottság” pedig nagyon felbosszantja a férfiakat.

Boldizsár Ildikó meglátásai is zavarosak: szerinte az, ahogy Hamupipőke mindent feláldoz a szerelemért, az összes nő számára jó példát jelenthet, ugyanakkor önmagunk felvállalása is elengedhetetlen. A Hófehérke egyik legfontosabb mondanivalójának tartja önmagunk védelmének és a magunkról való gondoskodásnak a bemutatását, miközben kiemeli, hogy ezek az állomások elengedhetetlenek a végcél eléréséhez: a házassághoz.

Bettelheimnél a törpéknél töltött időszak nem a feleségszerepre való készülést mutatja be, hanem a felnőtté válás folyamatát, a hetes szám pedig a hét napjait, ezen keresztül a munkát jelképezheti. A Hófehérke ebben a kontextusban elsősorban az anya-lány közti ödipális konfliktusról, majd a kamaszkorról szól. Kiemeli, hogy nem szabadulhatunk meg szüleink hatásától úgy, hogy elszökünk otthonról, meg kell küzdeni a belső konfliktusokkal. Hamupipőke-értelmezésében már az autonóm kapcsolat kívánalma is szóba kerül. Tudni kell, hogy a mese korábbi változatában (Perraultnál) a hősnő saját akaratából alszik a hamuban és csak más szerzőknél válik kevésbé önfeláldozóvá, kezdeményezőbbé. Bettelheim szerint azért menekül el a bálból, mert szeretné megvédeni magát az erőszaktól, illetve saját vágyaitól. Nőiességét, saját magát csak a lány fogadhatja el, a cipő felhúzásával pedig azt fejezi ki, hogy a királyfival való szexuális kapcsolatában ő is aktív fél lesz. Bettelheim felhívja a figyelmet arra is, hogy a meséből nem derül ki, Hófehérke szeretni fogja-e a királyfit.

Kolbenschlag az Aranyfürtöcske és A békakirályfi című mesékben az autonómia megvalósulását látja. Az előbbi nem a megszokott boldog befejezéssel, a házassággal zárul, hanem a hősnő identitáskeresésével. Kolbenschlag szerint a hősnő ezt azzal valósítja meg, hogy visszatér az erdőbe, az egyedülállóság világába, ami az autonóm kapcsolatok alapja. Az utóbbi mesében pedig, bár a királylány viselkedését kezdetben apja írja elő, a hősnő végül eléri a személyes autonómiát és a kapcsolatokra való készséget. A béka átváltozása Kolbenschlagnál azt szimbolizálja, hogy a metamorfózis (többek között a szerepek átalakulása) nem történhet meg a burok, vagyis a megszokott struktúrák levedlése nélkül. Ebben az értelmezésben A Szépség és a Szörnyeteg is elsősorban önismeretről és önmeghaladásról szól. A változás hosszú szenvedés után következik be: a lélek kiűzi a hatalmat gyakorló patriarchális viszonyokat, amelyek nemcsak kívül léteznek, hanem saját magunkban is. Bettelheim is az egyenlő kapcsolatok szükségességére hívja fel a figyelmet A Szépség és a Szörnyeteg című mesével kapcsolatban: nála a szörnnyel való házasság az ember életének „állatias” és tudatosabb oldala közt tátongó szakadék áthidalását jelképezi.

Von Franz elemzésében a Hófehérke és Rózsapiroska című mesében a „férfiprincípium” kezdeti hiánya negatívum: azt jelzi, hogy ezek a mesehősnők nincsenek jó kapcsolatban a férfiakkal. Ilyesmi szerinte női klubokban figyelhető meg, ahol a nők csak egymással beszélgetnek, nem foglalkoznak a férfiak világával. A mesében is megjelenő női világ túl szűk és túl személyes, integrálni kell a „férfioldalt”, de „végletesség” nélkül. Ebben a történetben szerinte a törpe a két lány „túl lágy” nőiességének önző, gonosz, túlkompenzáló jellemvonása. Kolbenschlag ezzel szemben az androgüniát tartja megoldásnak arra, hogy megszabaduljunk a hagyományos nemi szerepektől és elérjük az autonómiát. Rózsapiroska cselekvő és extravertált szereplő. A történetben szerinte idilli körülmények között élnek együtt a nők, világukba nem hatolhatnak be a hímnemű lények (a medve kivételével). A mese így az androgünia parabolájaként is értelmezhető: a két lány és az anya női paradicsoma elszigetelt, nem teljes, a királyfi pedig csak a medvebőr (az extrém férfiasság) levetése után léphet be ide.

Összegzés

Látható, hogy vannak, akik a meséket általános igazságok, parancsok megfogalmazására használják a nemek viselkedésével kapcsolatban. Kérdés, hogy mindez tényleg benne van-e a mesékben, vagy csak az értelmező szeretné így látni? Mivel bizonyos dolgok ebben a világban is főleg nőkkel, mások férfiakkal történnek, mondhatjuk, hogy a nemi szerepek szétválasztása a mesékre valóban jellemző. De az értelmező sokat tehetne azért, hogy olyan meséket válasszon, amelyek nem erősítik meg a hagyományos nemi szerepeket, vagy a meséket tényleg csak szimbólumként értelmezze, esetleg kritikusan kezelje és ezen keresztül akár a társadalmi változás irányába ható kívánalmakat fogalmazzon meg.

A jungiánus Von Franz szerint a mesék nőalakjai „archetípusos mintákat” jelenítenek meg, utalhatnak a valóságos nő, illetve a férfi női oldalának problémáira, példaképek lehetnek. Meseelemzései keretében gyakran ír lekezelően, elítélően a nőkről, akár saját klienseiről is. A gyereknevelésben az anyáknak nagy szerepet tulajdonít, míg az apák hatását és a tágabb társadalmi kontextust alig említi. Szerinte a nő feladata változtatni a férfi viselkedésén: segíthet neki saját érzelmei finomításában azzal, hogy „hatalmi igény és éles szó” nélkül áll ki a jogaiért, és valódi kapcsolatot ápol férjével. Szerinte ma a nők sokszor bizonytalanok abban, mit jelent nőnek lenni.

Boldizsár Ildikó a mesék kapcsán szintén gyakran alkot ítéletet a nemi szerepeknek nem megfelelő viselkedésről: szerinte például az áldozattá váló nők nemcsak a külső agresszortól szenvednek, hanem „saját illúzióiktól” vagy „téves szerepértelmezésüktől” is. Csoportmunkáin a női szerepekkel, a „nőiességből” adódó problémákkal, konfliktusokkal és a szépséggel foglalkozik, a női és férfi feladatokat elemzi. Vagyis a meséken keresztül segít a nőknek nemi szerepüknek megfelelően viselkedni, mert úgy gondolja, hogy a párkapcsolati problémák egyik oka a „nemi szerepek összekeveredése”. Se a mesék nemi szerep-felfogását, se a hagyományos szerepviselkedési előírásokat nem kérdőjelezi meg; ehelyett az általa pozitívnak hitt „női” feladatok (pl. felelősség minden élő iránt) elfogadására és elvégzésére buzdítja ügyfeleit és olvasóit. A nők szerinte lehetnek ugyan sokfélék (és nem feltétlenül kell anyává válniuk vagy férjhez menniük a kiteljesedéshez), viszont elsősorban intuícióik, ösztönei vezérlik őket és fő feladatuk a világ jobbítása. A mesékben az ő értelmezése szerint azért kell a nőknek hat évig csendben maradniuk, hogy megtanuljanak „helyesen” véleményt nyilvánítani, illetve tágabb perspektívájuk legyen.

Bettelheim meseértelmezéseiben a genderszempont háttérbe szorul: nem kritizálja például, hogy a hősnők többsége hagyományos női szerepbe kényszerül. Ez jelentheti a probléma figyelmen kívül hagyását is, de Bettelheim legalább nem akarja előírni, hogyan kellene nőként vagy férfiként viselkednünk; ráadásul kiemeli, hogy sok meséből semmit sem tudunk meg a hősnők érzelmeiről. Ő inkább arra hívja fel a figyelmet, hogyan segítenek a mesék az én integritásának megteremtésében.

Kolbenschlag elméletében a mesék elsősorban a hagyományos nemi szerepeket jelenítik meg sűrített formában. Vagyis ezek a történetek szerinte valamilyen szinten leképezik a társadalmi valóságot, de ebben a világban a nők általában nem tudnak kiteljesedni, ezért kritikusan kell hozzájuk viszonyulnunk. Könyvében a női hősökre osztott vagy az általuk vállalt feladatokból kiindulva fogalmazza meg a nemi alapú elnyomás problematikusságát és az ebből kivezető megoldási lehetőséget, amit az androgünián keresztül megvalósuló társadalmi egyensúlyban lát. Dalma Heyn is a nők elnyomott helyzetére hívja fel a figyelmet (ő elsősorban a kényszerű hallgatásról beszél), de ő a megoldást elsősorban a házasságon kívüli kapcsolatokban fedezi fel.

A fentiekből is látható, hogy a meséket sokféleképpen lehet értelmezni és jól használhatóak a nemi alapú elnyomás, illetve a patriarchális viszonyok igazolására, fenntartására. Ha valaki a meséket is segítségül hívná saját személyisége kiteljesítéséhez, javaslom, hogy ne csak a meséket olvassa kritikusan, hanem a meseelemzéseket is; különben talán örökre belegabalyodik a hagyományos nemi szerepek hálójába. Nem biztos, hogy a tekintélynek tartott, közkedveltségnek örvendő és látszólag az átlagember nyelvén szóló szakemberek fognak ebben a munkában segíteni.

Felhasznált irodalom

Bettelheim, Bruno (1985) A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat, Budapest.
 
Boldizsár, Ildikó (2004) Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről. Akadémiai Kiadó, Budapest.
 
Boldizsár, Ildikó (2010) Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Magvető, Budapest.
 
von Franz, Marie-Louise (1992) Női mesealakok. Európa Könyvkiadó, Budapest.
 
Heyn, Dalma (2003) A vágy csendje. Háttér Kiadó, Budapest.
 
Kolbenschlag, Madonna (1999) Búcsúcsók Csipkerózsikának. Csokonai Kiadó, Budapest.

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót