Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten.   Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne - és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek...   veronikasreaderfeeder.com Papp Dóra már a Tükörlelkek olvasása közben meggyőzött tehetségéről, és most sem kellett csalódnom. A lélegzetelállítóan gyönyörű borító egy igazán friss, és különleges történetet rejt, amihez hasonlót még nem nagyon olvastam. Szepes Norbi története egy ismeretlen világba repített el, ahol Nornák szövik a sorsok fonalát, ahol skandináv istenek figyelik minden léptünket, és ahol a kedd, a méz és a sör örök kötelekké fonódik össze. Új diákként egyébként sem egyszerű megkezdeni a végzős évet egy új iskolában, de Szepes Norbi számára még nehezebb a beilleszkedés, tekintve hogy tetoválásai, az átlagostól teljesen eltérő világnézete és megdöbbentő furcsaságai azonnal különccé bélyegzik őt a gimnáziumban. Szerencsére a srácot ez cseppet sem izgatja, sőt tesz is róla, hogy ez mindenki számára nyilvánvalóvá váljon. Azonban egy farkaslány kék szempárja talán mégis képes arra, hogy megszelídítse Norbi bolyongó, vadóc lelkét, és rá tudja venni arra, hogy feltárja számára az addig lakat alatt tartott életét… Bár bevallom, Norbi nem került hozzám igazán közel, mégis lenyűgözött, hogy mennyire komplex karaktert volt képes megformálni az írónő. Vele kapcsolatban egyébként kicsit kettős érzésem volt. Néha korához képest túlságosan úgy viselkedett, mint egy tapasztalt felnőtt, néha pedig olyan buta döntéseket hozott, hogy legszívesebben megráztam volna, hogy gondolkodjon már egy kicsit. :) Ugyanakkor a könyv fő motívuma az útkeresés, és azt hiszem a szerző ezt nagyon szépen és hitelesen tudta beleszőni a történetbe. A könyv számos fontos témát érint, amelyek közül a legfontosabb talán a skatulyák kérdése volt. Eleinte mindenki elkönyveli Norbit bajkeverő rosszfiúként anélkül, hogy megpróbálnának mélyebbre ásni, de örülök, hogy lassan mégis meg tudta találni a helyét, és végül a srácok, akikről soha nem gondolta volna, hogy valódi barátai lehetnek, mégis kiálltak mellette. Ilyen szempontból nálam a töri tanár verte ki legjobban a biztosítékot, mert egyértelmű volt, hogy első pillanatban rányomott egy címkét a fiúra, és egész végig nem tudott túllépni a korlátolt nézetein, arról nem is beszélve, hogy semmit nem tett azért, hogy kiaknázza Norbi nyilvánvaló tehetségét. Tetszettek a Mira és Norbi közötti évődések, amelyek nem mindennapiak és szórakoztatóak voltak. Norbi finn barátjának szálát kicsit kuszának éreztem, és úgy gondolom, hogy a szerzőnek talán nem sikerült annyira erős mellékszereplőt kreálnia belőle, pedig volt benne potenciál. El kell tévedni. Ez a gondolat volt a történet egyik fő eleme. Nos, talán van benne valami, mert bevallom, én is elég elveszettnek éreztem magam a történet kezdetén, aztán valahogy mégis sikerült felvennem a könyv fonalát. Azonban az, hogy az elején kicsit nehezen tudtam belerázódni a történetbe részben az oka annak, hogy végül nem tudtam 5 csillagot adni erre a könyvre. Ugyan kicsit távol áll tőlem a skandináv mondavilág, érdekes volt erről olvasni, és biztos vagyok benne, hogy nagy kutatómunka áll a könyv mögött, ami miatt le a kalappal a szerző előtt. Bár a Tükörlelkek egy kicsit jobban tetszett, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki egy igazán egyedi ifjúsági regényt szeretne olvasni.