A novellák kamasz szereplői úgy élnek benne, ahogy tudnak, ahogy a fiatalok élnek, de egy pillanatban szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak a várossal.   A novellákban hol megelevenedik a főváros története, hol eltévedünk benne, hol otthonosnak látjuk, hol folyton változónak, hol sírunk, hol nevetünk. Bár az elbeszélések helyszínei nem fedik le teljesen Budapest térképét, az egyes novellák szereplőinek történetéből kirajzolódik a főváros ezer arca, íze, illata, árnyalata, és különösen a jelene. Budapest ON!   Molymacska A könyvről Tetszett a gondolat, hogy Budapesten játszódó novellákról legyen szó, bár kevésnek éreztem ezt a kötetet. Nagyon sok hely nem jelent meg, nagyon soknak a jó része, az, ami miatt híres nem volt fókuszban, és még egy ilyen kötet talán lefedné egész Budapestet. Talán… (Én várom a Budapest ON-t is :D Sőt, ha lenne ilyen Magyarország nagyvárosairól tuti azt is elolvasnám) A könyvben voltak illusztrációk is: kis pixelekből álló képek, amely megragadták a látványosság lényegét, vagy a kerület átlag kinézetét. Sok helynél feljött bennem az aha élmény, hogy itt már jártam, meg itt is, ez milyen jó hely stb. Nagyon élvezetes volt ilyen stílusú képeket is nézegetni (mivel én megvásároltam a kötetet, otthon láttam meg, hogy van hozzá egy ajándék képeslap is. Imádom... A novellákról Berg Judit: Rózsaszín Felhőkarcoló Mostanság sok ifjúsági könyv nyomán volt kérdés, hogy jó példa e a könyv a most felnövő nemzedéknek. Nos, ez biztosan az, főleg úgy, hogy még vicces is. Nagyon jó volt olvasni az önkéntes munkáról (amely nem is önkéntes inkább segítő, hiszen egyedül csinálja) egy tini szemszögéből. Sajnálom, hogy mégis ennyi embernek van szüksége erre. Egy vidám novella, egy szomorú dologról. Mivel Budapest, ezért a Deák tér és környéke is meg volt nevezve, ez nekem nagyon tetszett, igazán jó díszlet volt a történethez (és egyre jobban fel szeretnék ülni az óriáskerékre) Dániel András: Off Hát ha lehet én is offolnám ezt a novellát. Alapvetően nem szeretem azokat a novellákat, amik ennyire mesélős, érzelmes, világmegváltó tiniszemszöges, erre még a szakítás is… *sóhaj* A jó benne egyértelműen a Városligeti leírások voltak, ezeket imádtam, hiszen a középiskolám a Városliget mellett volt, így én is rengeteget jártam arrafelé. Gévai Csilla: Buddha-fok Iszonyatosan ultra cuki... Nyári szerelem, latinos sárm, pezsgő, és Budafok. Lehetne ennél jobb a történet? Nemhiszem… Nagyon tetszettek benne az apró poénok, akár, mint a Buda-Buddha párhuzam is. Az egész novella ontotta azt a bájos és nagyon szerethető hangulatot, amit imádok az ilyen novellákban. Egyszerűen imádtam! Gimesi Dóra: A lány és a kéményseprő Érdekes narratíva volt a kéményseprő szemszögéből nézni az egészet (sajnálom is, hogy a végén ez felborult) és egy érdekes történetet szemlélni. Színház is, meg élet is, szomorúság és valami egészen különleges. Talán akkor lett volna jobb, ha végül ki is derül, a kiderülnivaló, bár én nem tudnám úgy elképzelni, hogy ne igen legyen a vége. Hiszen átélte azt, amit el kellett mondania. Jeli Viktória: Pesti Erzsi Volt Pesterzsébetiként külön öröm, hogy ebből a novellából indult a kötet ötlete. Érdekes volt, bár túlságosan mesei (én bíztam a mesei hármasban, de abból mesei ötös lett, ami azért furcsa) Megvolt a hangulata, főleg aki ismeri a környéket, de azért többet vártam volna egy picivel ettől a novellától. Kalapos ÉVa Veronika: Kóbor bárányok A cím találó, hiszen tényleg kóbor srácokról és lányokról van szó, de egyrészről nekem kicsit sok volt (a fű meg minden) másrészről annyira proli, amit én nem tudok sem kedvelni, sem átérezni. Kemény Zsófi: Az újlipótmezei csata Ennek a novellának a kulcsa a kerület, amiben játszódik. Helyieknek biztosan nagy öröm lenne, és külsősöknek is vicces lehet, megvan a hangulata, de kicsit azért hiányzik belőle valami. Valami konkrét, nem csak érzetek, érzelmek, és értékek. Kertész Erzsi: A fal A kötet egyetlen portál fantasy írása. Nagyon tetszett, nem csak a fantasy szál miatt, hanem azért is, ahogy a két város helyet kap egymás mellett, mint ahogy a két fél is, akik akár szerelmesek is lehetnének egymásba, ha egyidőben élnek. Nagyon jó volt a leírás, és itt az érzések és benyomások inkább pozitívan hatottak, mint más novelláknál. KIss Tibor Noé: Ciao, Xiaomi! Na a másik proli novella, ami kétségbeejtően nem az én világom. Valahogy értem, hogy létezik ilyen, meg értem, hogy miért, de novellaként nagyon nem jött be. A srác balaszerencséje még vicces is lehetett volna egy-két helyen, de az se volt annyira humoros a háttér miatt. Mészöly Ágnes: Runway 13R/31L Ez a novella az a kötetben, ami kiugróan nem arról szólt, ami. Itt a középpontban csak minimálisan jelent meg Budapest (ahol igen, ott nagyon tetszett. A repülő hangok és az idő nagyon jó volt benne) ellenben teljesen másról szólt. Az utazásról, a felnövésről, az emberi problémákról és a pénzről. És igen, a főszereplő lány felelőtlen és a valóságban igenis otthon maradt volna, mert lekési a járatot (vagy máshol maradt volna pénz nélkül… nem tudom, melyik a jobb) Molnár T. Eszter: Tájkép lövés előtt Mindenképpen más volt, mint a többi. Régi időben játszódott, elgondolkodtatott. Nagyon erős novella volt, akkor is, ha úgy éreztem, lehetett volna még rajta javítani (valahogy nem volt olyan, mint amit az írónőtől vártam volna) Szomorú, de valahogy mégis igaznak tűnt… Tasnádi István: A nagy Oculus-teszt Nagyon modern! Imádtam benne, hogy egyszerre tudta ötvözni a modern ifjúságot (a maga bájával és minden hibájával) és a régmúltot, amely érdekes, és szemléletes. Nagyon tetszettek a kifejezések, amiket a VR-ban használtak, és a magyarázatok is. A végére megkívántam a Gólyakalifát Totth Benedek: Albi Érdekes, hogy a főszereplő itt is nagyon proli, mégis nagyon imádtam a novellát. Egyszerű volt, sejthető (vagy inkább sejtelmes) de mégis rengeteg minden fért bele. Bár a helyről talán itt tudunk meg a legkevesebbet, mégis a történet kárpótol érte.   I LOVE BUDAPEST Péczely Dóra mesél a legújabb novellagyűjteményről   Tavaly a Tilos az Á Kiadó a Szívlapát című kortárs versantológiát jelentette meg, hogy a kamaszokkal megismertesse és megkedveltesse a versolvasást. Idén egy novellaantológia megjelenése kapcsán kérdezzük Péczely Dóra szerkesztőt.   Hogyan kapcsolódik a Szívlapáthoz a Budapest Off? Hogyan lehet Budapestet elbeszélni? Melyek Budapest legmesésebb kerületei?   Olvasd el az interjút, és ismerd meg a Budapest Off című novellaantológiát!  Hogyan született az antológia ötlete? A Szívlapát sikere után gondolkoztunk valamilyen folytatáson, több ötletem is volt, de közben Jeli Viktória elküldte egy másik projekthez készült szövegét. Úgy láttuk, ez sokkal inkább a tilosos korosztálynak szóló elbeszélés, így lett ez a kiindulópontja egy “Budapest” antológiának. Az eredeti novella megszületésének apropója az egy éven át tartó Pesti Erzsi Százszor Szép összművészeti programsorozat volt, amely a pesterzsébeti, 100 éves Csili Művelődési Házat ünnepelte. Garai Judit dramaturg és Schermann Márta rendező kérésére írta Viki azt az -- eredetileg Mese száz hangra című -- elbeszélést, mely kötetünkben a Pesti Erzsi címet kapta. Miért fontos szerinted a novella mint műfaj? A jó novella olyan, mint egy ékszerdoboz, az irodalom minden ékessége megtalálható benne és rajta. A sűrítés adja a legjavát, de mégis benne kell lennie egy regénynek. Fel kell építeni benne egy sztorit, értelmezhető szereplőkkel, karakterekkel, és hangulatot, nyelvet kell hozzá találni. Az emberiség két részre osztható: akik szeretnek olvasni, és akik nem. Az utóbbiaknak nem probléma bármely 1000 oldalas regény többszöri elolvasása, de a többiekhez talán közelebb lehet vinni az irodalmat, ha megmutatjuk nekik, milyen novellát, novelláskönyvet olvasni, mert a novellairodalom, akár csak ha a magyar kortársat nézzük is, rendkívül színes. Kik a te kedvenc novellaíróid?   Tizenhárom novella került a kötetbe, de – bár ez a verzió is felmerült az elején − nem kerületekben, hanem városrészekben gondolkodtunk. A szerzőket is úgy kértük föl, hogy egy olyan városrészt válasszanak, amelyről nagyon szívesen írnának. Nyilván mindenki olyat választott, amihez valamilyen szorosabb köze van, legyen az lakhely, egy erős sztori vagy szociológiai érdeklődés. Berg Judit szövege a bulinegyedbe visz, Dániel Andrásé a Városligetbe, Gévai Csilláé Budafokra, Gimesi Dóráé a józsefvárosi Palotanegyedbe, Jeli Viktóriáé Pesterzsébetre, míg Kemény Zsófié Újlipótvárosba repít, Kertész Erzsié az Astoriához, Kalapos Éva szereplői pedig ferencvárosiak. Kiss Tibor Noé elbeszélése a Wekerle-telepen, Mészöly Ágié Pestszentlőrincen, Molnár T. Eszteré Pasaréten, Tasnádi Istváné Rákospalotán, Totth Benedeké pedig Óbudán játszódik. Egy gimis nyáron végigolvastam Maupassant összes novelláját (három vaskos kötet volt!), és rendszeres olvasója voltam − anyukámnak köszönhetően − a Körképnek is. Akkoriban csak valahol kinyitottam egy novelláskötetet, és elolvastam a felütött szöveget, aztán megjelöltem a tartalomjegyzékben, és így haladtam az utolsókig. Szerettem Hemingwayt, Örkényt és később Carvert. Most éppen Alice Munrót, Scott Fitzgeraldot és Lucia Berlint olvasok, de Kosztolányit és Móriczot nem tudom megunni! A kortársak közül Hazai Attilától, Cserna-Szabó Andrástól és Darvasi Lászlótól olvastam a legtöbb novellát.  Mi volt az antológia alapkoncepciója? Tizenhárom novella került a kötetbe, de – bár ez a verzió is felmerült az elején − nem kerületekben, hanem városrészekben gondolkodtunk. A szerzőket is úgy kértük föl, hogy egy olyan városrészt válasszanak, amelyről nagyon szívesen írnának. Nyilván mindenki olyat választott, amihez valamilyen szorosabb köze van, legyen az lakhely, egy erős sztori vagy szociológiai érdeklődés. Berg Judit szövege a bulinegyedbe visz, Dániel Andrásé a Városligetbe, Gévai Csilláé Budafokra, Gimesi Dóráé a józsefvárosi Palotanegyedbe, Jeli Viktóriáé Pesterzsébetre, míg Kemény Zsófié Újlipótvárosba repít, Kertész Erzsié az Astoriához, Kalapos Éva szereplői pedig ferencvárosiak. Kiss Tibor Noé elbeszélése a Wekerle-telepen, Mészöly Ágié Pestszentlőrincen, Molnár T. Eszteré Pasaréten, Tasnádi Istváné Rákospalotán, Totth Benedeké pedig Óbudán játszódik. Melyik a kedvenc helyed Budapesten? Szerelmes vagyok Budapestbe, és mivel nagyon sok helyen laktam a városban az elmúlt évtizedekben, és akármerre visz az utam ebben a hatalmas városban, szinte mindenhol elámulok a helyi szépségeken vagy különlegességeken, nehéz a választás. De otthon Újbudán és a Gellérthegyen vagyok, szinte minden ideköt a piactól a kávéházakon át a hétköznapok csúcsforgalmáig és az esti sétáig. Mit gondolsz az illusztrációk szerepéről a Budapest Offban? A Szívlapát egyik nagy tanulsága volt, hogy kamaszoknak is merjünk illusztrált könyvet a kezébe adni. Ettől magam ódzkodtam leginkább, de az antológia sikere elválaszthatatlan Dániel András munkájától, aki érzékeny képi világot teremtett a versek mellé. Kárpáti Tiborral már a Tilos az Á Könyvek indulásakor szerettünk volna együtt dolgozni, de mostanra jött el a pillanat, és tökéletes választásnak bizonyult! Vele annyiban könnyebb dolgunk volt, hogy ismertük a hasonló, korábbi munkáit, és tudtuk, melyik stílusa illik leginkább a novellákhoz. Természetesen ő is szabad kezet kapott, hogy melyik részletét emeli ki az adott városrészeknek, hiszen pont ebben rejlik az egyik erőssége: elkapni a rész részletét úgy, hogy az egész ott legyen. Kinek ajánlod az antológiát és miért? Bár az antológiát alapvetően kamaszoknak szánjuk, remélem, úgy járunk majd vele, mint a Szívlapáttal, amiért sok felnőtt kanyarodik a könyvesbolt irányába. Maga a várostematika az, ami sokak számára vonzó lehet, és az, hogy bár elsősorban a Tilos az Á Könyvek holdudvarába tartozó írók a szerzők, sikerült megnyernünk más kiadóknak, vagy nem is kifejezetten kamaszoknak író szerzőket is az antológia számára. Így talán egy kicsit meginog a felnőtt irodalom és a gyerek- és kamaszirodalom közti láthatatlan, de ledönthetetlennek tűnő fal.