Miloš Macourek és Adolf Born történetei Csehországban igazi klasszikusoknak számítanak, a könyvekből készült rajzfilmeket a mai napig rendszeresen vetítik az ottani tévécsatornák. Ezeket a rajzfilmeket a nyolcvanas években a magyar gyerekek is láthatták, igaz, akkor még Kukonya és Berkó címen futottak a mesék, a köztudatba azonban ezek a nevek nem igazán szivárogtak át.

Itthon néhány éve a Könyvmolyképző is kiadott egy kötetnyit a két gyerek kalandjaiból, akkor még Mach és Sebesztová címen, a sorozatot most újraindító és gondozó Pagony azonban a névmagyarítás mellett döntött; utóbbi nem teljesen szokatlan, hiszen a holland Jip és Janneke is Janó és Janka néven folytatja hazai pályafutását. A kiadó szerint a döntés mellett szólt az is, hogy a Mach és Sebestová vezetéknevek, és itthon kevésbé megszokott, hogy így emlegessenek egy gyereket, arról nem is beszélve, hogy a magyar olvasók számára nehezebb is kiejteni őket.

Miloš Macourek-Adolf Born: Matyi és Sári az iskolában

A könyv bemutató filmje

A Pagony összesen négy könyvet szentel Matyi és Sári iskolai, vakációs, világ körüli és történelmi kalandjainak. Meg persze a letépett telefonkagylónak, melybe elég elmormolni a kívánságunkat, máris teljesül. A kívánság csak egy felnőtt számára lehet abszurd, a gyerekeknek azonban teljesen logikusnak hangzik. Elvégre Matyi és Sári hogyan ismerhetné meg jobban a nyulak életét, ha nem úgy, hogy pár órára ők maguk is nyuszivá változzanak? Vagy mégis honnan tudhatnák meg, hogyan ette a neandervölgyi a mamuthúst (főzve vagy sütve, vörös áfonyával vagy krumplisalátával?), ha nem vegyülnek el közöttük? Így Matyi és Sári mormol, kíván és utazik: az őskorba, máskor egy kalózhajó belsejébe, vagy akár a Slitty-Slatty nevű bolygóra.

A kalandokhoz ugyanakkor nem feltétlenül kell nagy távolságokat megtenniük, néha egy-egy beteglátogatás vagy állatkerti kiruccanás is rejthet meghökkentő pillanatokat.  

Matyi és Sári történeteiből ugyanis az derül ki, hogy időnként a legbanálisabb élethelyzeteknek (például, hogy egy bácsi elveszíti a szemüvegét a parkban) köszönhetjük a legvarázslatosabb pillanatokat. Olyan apróságokat, amelyek felett rendszerint elsiklik a figyelmünk, miközben ott vannak körülöttünk, csak éppen elfelejtettük észrevenni őket. Macourek és Born azonban nem felejtett el gyereknek lenni, az ő szűrőjükön keresztül ráadásul a legabszurdabb csodák is az élet természetes velejárójának hatnak. 

Mindehhez persze kellett az a finom derű és az a leginkább talán Hrabalhoz köthető humor, amely Born illusztrációiból árad, de amely Macourek szövegét is rendre át- meg átszövi. Mert egyszerűen nem lehet röhögés nélkül kibírni, hogy a neandervölgyit, akibe Matyi és Sári belebotlik az őskori sétájukon, Hulánek Ferencnek hívják, és állandóan tüsszög a jégkorszaki klíma miatt, vagy hogy a kalózok aranyán végül egy igazi elefántot vásárol az iskola, melyet aztán a komplett biológia szakkör tudományosan megfigyel.