Krausz Vera Míg az első két rész cselekményét tekintve talán picit lassúbb folyású, a harmadik és negyedik rész már szinte filmszerűen pörgős, forrongó indulatok, snittszerű fordulatok, hirtelen érzelmi kitörések, váratlan események egész sora jellemzi az Egyedül, és a Barátok című köteteket. Ahogyan a való életben is egy világ választja el a zöldfülű elsős gimnazistát az állandóan ingadozó hangulatú, merész tizenhat éves kamasztól, úgy Leiner Laura is érzékletes képet rajzol a már megváltozott, bizonyos tekintetben érettebb, mindemellett, ha lehet, még szertelenebb, kezelhetetlenebb fiatalokból álló 10. b osztályról.  A kis közösség tizedikre teljes mértékben összerázódik, az osztályon belüli kapcsolatok, legyen az erős vonzalom, vagy éppen ellenszenv, elmélyülnek. Tanúi lehetünk az igaz barátságokkal járó első, valódi konfliktusoknak, súlyos félreértéseknek, valamint az iskola falain belül és kívül zajló számos kamaszbalhénak. Míg a harmadik részt, amint azt a címe is előrevetíti, átitatja Reni magánya, barátai különféle okoknál fogva, de kissé magára hagyják, szerelme félreérti; addig a negyedik részben főhősnőnk azt tapasztalja meg, milyen is az élet a nagy kibékülés után, valamint, hogy nem minden az, aminek látszik: fiúbarátai indítékai egész mások, mint amit addig feltételezett. Reni szülei eddig javarészt ok nélkül rettegtek a nagybetűs tinédzserléttől, mostanra azonban kicsi lányuk már valóban nyakig van a változó korban. Egyik pillanatban eljön a világvége, Reni a szó szoros értelmében belebetegszik a bánatba, míg rövid időn belül megújult buzgalommal készül a legújabb iskolai bálra, vagy könyvesbolti kirándulásra. A felnőtt társadalom számára ijesztő kalandokba bonyolódik, kétszer is „eltűnik” szülei és tanárai engedélye nélkül. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elmélyülten gondolkodó, érzékeny lány alaptermészete megváltozna, Reni továbbra is elkötelezett olvasókörös, másokra odafigyel, készséges, empatikus, kiemelkedően ír, ennél jóval csapnivalóbban rajzol, és meglehetősen kevés lelkesedést tanúsít a testnevelés iránt, bár édesapja kedvéért ez utóbbi jellemzőjén némiképp változtatva hetente jár a helyi sportklubba. Az úgymond kamaszos elhajlásai a teljes háttér ismeretében, amely számunkra megadatik, hiszen a naplójából tájékozódunk a történésekről, teljességgel érthetőek, és nem végzetesen súlyos tettek.   Leiner Laura sikerét többek között talán pontosan ez a fenti leírásban is utolérhető hitelesség adja. Az eddig megjelent négy kötetben szereplői látványos érési folyamaton mennek keresztül. Ugyanakkor írónőnk nem tűzi ki célul, hogy a deviancia kirívó példáival foglalkozzon könyveiben. Hősei a felnőtté válás útjára épp, hogy rálépő átlagos, néha kissé talán túlzottan is „laza”, ám, de jó érzésű, sokszínű, vidám, humoros fiatalok, akik „közülünk valók” és ily módon a velük való azonosulás számunkra, olvasók számára nem csak könnyű, de törvényszerű is.   E látásmódhoz pedig tökéletesen illeszkedik Leiner Laura továbbra is magával ragadó stílusa, életszerű párbeszédei, könyvei aprólékosan kidolgozott cselekménye, és a számtalan további fejlődésre okot adó, lezáratlan szál, amelyek segítségével egy valóságszerű, de mégis fiktív, a sajátunknál egy hajszálnyival édesebb, romantikusabb, ideálisabb, izgalmasabb világba röpít minket.  Sorozata álmodozásra késztet, nem csoda hát, hogy divatot teremt, hiszen Laura egy olyan virtuális iskolát hoz létre, amelybe legszívesebben mi is járnánk.   gabiica   Imádom a féltékeny Cortezt :D A negyedik kötet olvasása során éreztem a leginkább azt, hogy előtört belőlem a mélyen megbúvó tinilány, annyira drukkoltam, hogy végre valami igazán jó történjen. Nagyon megszerettem Cortez új oldalát, ami előjött belőle. Eddig szinte idegesített a karaktere, még ha tudom is, hogy körülötte forog minden – talán épp ezért zavart ennyire. Virág is elég jó fejlődésen megy keresztül, bár továbbra is zavar, hogy ennyire sötétnek van beállítva, de igazán jót tett neki a kapcsolat és az, hogy közelebb került az apjához és annak párjához. Kingát újra és újra megkedvelem. Bár agresszív és biztosan jónéhány pszichés problémát felsorakoztathatunk a neve mellett, én nagyon megkedveltem. Remélem, a folytatásban már tényleg a tetőfokára hágnak az izgalmak…