OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KORTÁRS MESÉK MESEKUCKÓJA ÓVODÁSOKNAK
KORTÁRS MESÉK MESEKUCKÓJA ÓVODÁSOKNAK : Mélytengeri mesék

Mélytengeri mesék

  2016.08.20. 01:46

Írta: Monika Kompaníková, illusztrálta:  Veronika Holecová, fordította:  Pénzes Tímea. Naphegy Kiadó, 2016, 88 oldal

Mélytengeri mesékMerülünk

Képzeld el a tengert. Hunyd le egy kicsit a szemed, és próbáld meg. Képzeld el a Fekete-tengert, a Balti-tengert, az Adriai-tengert vagy a Sargasso-tengert. Képzelj el sok vizet, sok sós vizet, szirtekhez csapódó hullámokat, part menti kövek között leülepedett habot, homokot az ujjaid közt és a hajadba gabalyodott moszatot.
 
Képzeld el, hogyan háborog a tenger vihar közepette, hogyan morajlik, amikor megemelkedik a víz dagálykor, és hogyan hömpölyög a parton apálykor a homok. A tenger felett ladikok, albatroszok és repülő halak, a vízfelszínt delfinek és cápák uszonyai szántják.
 
Képzeld el mindazokat a hajókat, amelyek a tengerek és óceánok hullámait szelik, kirándulóhajókat, repülőgép-hordozókat, vontatóhajókat, hadihajókat és jégtörőket, amelyek a saját súlyukkal roppantják szét az északi tengerek jégtábláit. Fából készült galeonokat, háromárbocos vitorlásokat, gyors viking hajókat, bennszülöttek katamaránjait, uszályhajókat, szkúnereket és gőzhajókat, az első ókori tengerjárók dzsunkáit és szegény halászok egyszerű evezőseit. Képzelj el egy kis hajót a végeláthatatlan nyílt tenger közepén. Betonpillérekkel rögzített fúrótornyokat. Egy nyugodt öblöt, amely védi a hajókat a hullámveréstől. Beton hullámtörőket, teherkikötőket, nyugodt homokos strandokat, töredezett szirteket, korallzátonyokat, színes bójákat a sekély vizek felett, világítótornyokat a ködben. Szárazföldek és szigetek partjait összekötő vizet.

 

Képzeld el az életet a vízfelszín alatt. Mint egy jól megsózott planktonlevessel teli fazékban, halak, polipok, medúzák, sellők, rákok, csigák, óriási emlősök, tengeralattjárók úszkálnak ott, meg egy vagy két mélytengeri búvárhajó.
És legeslegalul a tengerfeneket.

Na, képzeld csak el. A tengerfenéken – úgy, ahogy idefenn, nálunk, a földön – végeláthatatlan tájak terülnek el, homokdűnékkel fedett síkságok, sűrű rétek, melyeket meleg áramlatok fodroznak, korallokkal és tengerirózsákkal benőtt hegyek, forró vizet lövellő tengeralatti vulkánok. Sziklák, elsüllyedt hajók roncsai, elveszett városok, tűzhányók és mély árkok.


És a legmélyebb árok mélyén, több mint tízezer méter mélységben, a Csendes-óceán északi szélén, ott, ahova nem jut el napfény, búvár, tengeralattjáró, sőt még japán gyöngyhalász sem – hát ott már egyáltalán nincs semmi. Csak sötét és hideg. Brrrr! Képzeld csak el! Még ha ez nincs is teljesen így...

melytengeri_mesek_

 

Még a legfeketébb és leghidegebb sötétségben is rálelhetünk életre. Ugyanis a legmélyebb árok mélyén él egy hal. Halancsa. Halancsa, mint minden jóravaló mélytengeri hal, saját kislámpásával világít a sötétben. A kislámpás valamilyen csáp végén fityeg és ez a csáp Halancsa szeme között egy gödörből nyúlik ki.

Ez a hal csúnya, sőt első pillantásra visszataszító. Majdnem olyan széles, mint amilyen hosszú, a teste csupa dudor, olyan, akár egy krumpli. Az uszonyai a testéhez képest túl kicsik, a farka olyan, mintha megtépték volna.
A szája ferde és nagy, az alsó állkapcsa nagyobb, mint a felső, így hát sosem tudja rendesen összecsukni a száját, kiágaskodnak belőle a fogai. Valaha alul-felül hatvannyolc foga és fogacskája volt, de múlt szerdán ebből a hatvannyolc fogból ötvenkettő eltört és négy annyira elgörbült, hogy úgy állnak ki a szájából, mintha kis fogasok lennének. Ha Halancsa a mélytengeri barangolásai során táskát, kabátot, cipőkanalat vagy esernyőt hordana magával, a kiálló kis fogasokra felakaszthatná ezeket. De neki sem táskára, sem kabátra, sem cipőkanálra, sem esernyőre nincs szüksége, így hát a szájából kiálló fogak csak a terhére vannak.
 
 
Halancsa tudja, hogy nevetségesen néz ki, de neki teljesen mindegy, szép-e vagy csúnya. Végül is egyik tengeri élőlény sem tökéletes, egyiknek túl nagy a szája, a másiknak túl kicsi, és egyeseknek egyáltalán nincs is szája. Halancsának a kinézeténél nagyobb gondja az éhség. Amíg kis fogai szép sorjában álltak egymás mellett, mint a kerítés lécei, elég volt jó nagyra kitátania a száját és felvillantania a lámpását. A halacskák, a pöttöm kukacok, a kis garnélarákok és mindenféle fincsi apró hulladék hagyta, hogy odacsalogassa őket a fénye, és beúsztak szépen egyenesen a szájába. És onnan már nem volt menekvés, mert a hal becsukta a száját, és a fogak rákattantak a zsákmányra. De most a kis halak és a garnélarákok a fogak közti réseken gyorsan visszaiszkolnak a nyílt tengerre. És ezért Halancsa szerda óta éhes és levert.


Leoltott lámpással bolyong a mélységekben, hogy senki ne lássa a szájában ezt a csapást, még ha ezzel meg is szegi a mélytengeri közlekedés szabályait – a tengeri áramlatokban és azokon kívül –, melyek szerint egész évben kötelező a világítás. Ancsa úgy gondolja, hogy ha nem kapcsolja fel a lámpását, nem veszi őt észre senki. Olykor nekicsusszan egy-egy csípős tengerirózsának, máskor elbújik egy sziklák közti résben, időnként alszik egyet. Most éhes, levert és lusta, nincs kedve ahhoz sem, hogy megmozgassa az uszonyait, így hát a testéhez szorítja őket, lehunyja a szemét és az áramlatok sodrására bízza magát. Kövér, gömbölyű teste úgy rója az utat a hideg és sötét mélységekben, mint egy ballon, amelyik kicsúszott valaki kezéből és elröpült a széllel. A víz ringása elaltatja. Álomba merül, elalszik.

 

Ekkor hirtelen… Bumm! Csatt! Puff! Aúú! Hideg és csuszamlós valami ütközik neki nagy sebességgel. Nekiütközik, és vergődni, dobálózni, tekeregni és csapkodni kezd maga körül egy hosszú és vékony valamivel, amíg fel nem kavarodik a víz és nagy homokfelhő nem kerekedik. A homok belemegy Ancsa szemébe, amely azonnal feldagad és bepirosodik. Már akkora a szeme, mint egy nagy piros tányér, és ide-oda forgatja, egyiket az egyik oldalra, a másikat a másikra. Forgatja a szemét, kattogtatja a fogát, és dühödten csapkod az uszonyával, mígnem a furcsa lény fennakad négy fogasán és tehetetlenül fityeg rajta, mint egy spagetti a villán.

– Ó, jaj, ó, jaaaaj! – sóhajtozik a furcsa lény, és siránkozik. – Ne bántson! Kérem! Kééérem! – kérleli riadtan.

– Aú, aúúúú! Eressz el! – kiabál Halancsa is, mert a furcsa lény nehéz, és a tengerfenék felé húzza.

– Hiszen én nem foglak. Te fogsz engem! – tekereg az ismeretlen lény, és a farkát csóválja.

– Te, te, te… te! Te élőlény! Mi a csuda vagy, hogy nem látod, merre úszol? Miért nem világítasz? Te, te, te… – veti a szemére Halancsa, de abban a pillanatban tudatosítja, hogy az ő kislámpája sem világít, hogy maga is megszegi a mélytengeri közlekedés szabályait, így hát a mondat közepén inkább elhallgat, elszégyelli magát és felkapcsolja a fényét.

Négy kis fogasa között egy vékony, lesoványodott mélytengeri kígyó lóg és félénken pislog a hal nagy szemébe.

Így ismerkedett meg Halancsa Kígyurkával.

Gyurka, a mélytengeri kígyó hasonló cipőben jár, mint Halancsa. Sok szépségre nem tett szert, uszonya egyáltalán nincs, csak hosszú, vékony, seszínű teste. És a farka végén világítás, ami kedden elromlott. Villant egyet és kialudt. Minden előjel és ok nélkül. A kígyót ezért éhség gyötri. Bár a szája telis-tele van szép, egészséges és éles fogakkal, a lámpása nem működik, így hát nem marad neki más hátra, mint hogy sötétben tévelyegjen a mélységekben és haszontalanul kattogtassa a fogait.

– Na de mire megyek a fogaimmal! – siránkozik, amikor látja, hogy Halancsa a száját pásztázza a fényével és irigyen számolgatja a fogait. Egy, kettő, három… tíz, tizenegy… huszonhárom… harminchárom… – Világítás nélkül nem csalogatok magamhoz semmilyen garnélarákot, és a tengerfenéken sem találok semmit! Már úgy korog a gyomrom, hogy százméteres körzetben minden élőlényt elijesztek, az összes garnélarák elbújik előlem. Éhes vagyok, szomjas és szerencsétlen!

– Ne siránkozz már, mert tényleg elijesztesz minden élőlényt körülöttünk! Inkább mondd csak, mit csinálsz itt? Hogyan kerültél ide, erre az isten háta mögötti helyre? – kérdezi Halancsa csak azért, hogy elterelje a kígyó gondolatait az éhségről. Maga is olyan iszonyúan éhes, hogy még a tengeri uborkát is megenné, melyet csúf kinézete miatt tengeri kakinak is neveznek.

– Nem tudom, hol vagyok, elvesztem – szipog a kígyó. – Annyira legyengültem, hogy már úszni sincs erőm. Egy tengeri áramlat elkapott és egészen ide sodort. Teljesen eltévedtem! És a legrosszabb az, hogy nem tudom megvilágítani az utat sem, így folyton-folyvást beleütközöm valamibe. Az egész testem fáj, nézd, milyen kék-zöld vagyok – mondja a kígyó, és hullámzik egyet. – Megcsípett egy medúza, nekem ütközött egy mélytengeri ördög, és egy tengeri süni is megszúrt… és aztán neked ütköztem. Sajnálom – toldja meg Gyurka szomorúan.

Szerencsétlen mélytengeri kígyó, gondolja Halancsa. Szegényke. Siránkozik és nyafog, az egész teste remeg. Elromlott lámpása, melynek a farka végén lenne a helye, a tengerfenéken hever a homokban. Nem világít, nem villog.

– Na, ne nyafogj már annyit és nézz csak rám – mondja Ancsa, mert fel akarja kicsit vidítani. Egyenest a törött fogaira irányítja a fényét. – Nézd csak, hogyan nézek ki! Mint valami madárijesztő. Borzasztóbban, mint a tengeri ördög. A polipok kinevetnek és a fogaim közti résekbe dugdossák a csápjaikat. A csupaszkopoltyús csigák úgy kúsznak-másznak rajtuk, mint a csúszdavárakon. Remek mulatság! És folyton-folyvást beleakad valamilyen tengeri fű a kiálló fogaimba. Jól nézünk ki! – sóhajt fel végül Halancsa, miközben piros szemét forgatja, és akkorára tátja a száját, mint egy garázskapu.

– De legalább a lámpásod szépen világít. Ahogy elnézem… van tompított és távolsági fényszóród is… kívánhatnál ennél többet? – vág a szavába a kígyó. Ancsa a sötétségbe irányítja a fényét, és tompított fénnyel megvilágít néhány menekülő rákot. Aztán távolsági fényre vált, és felriaszt vele egy piros tengericsillagot és apró halak raját.

– Fényem van, de a fogaim használhatatlanok. Fénnyel nem lakom jól! – ellenkezik a hal. – Könnyű neked azokkal az agyarakkal!

– De mire megyek a fogaimmal, ha…

– Várj csak, Gyurka! – vág a szavába Ancsa. – Neked fogad van, nekem pedig fényem! Ami azt jelenti… ami azt jelenti, hogy együtt van lámpásunk és fogunk is, és egy komplett mélytengeri élőlényt alkotunk! – kiált fel Halancsa, és kicsattanó boldogságában körözni kezd, felfúvódik és a fogai közti réseken buborékokat ereget.

– Ami azt jelenti… – Kígyurka még mindig nem ért semmit.

– De hiszen ez azt jelenti, hogy ha én világítok, és te elkapod a zsákmányt, akkor bizony végre alaposan megtömjük a bendőnket. Felfogtad?

– Felfogtam.

– Egyetértesz?

– Már hogyne értenék egyet!

– És osztozol velem?

– Pontosan megfelezzük a zsákmányt!!! – kiált a kígyó, és akkora tekergésbe kezd, hogy úgy belefúródik a homokba, mint egy csavarhúzó.

Így hát Halancsa és Kígyurka együtt indult el, hogy harapnivalót találjon. Megfelelően kicsit, amit az apró kígyó is meg tud rágni, de olyan nagyot, ami nem menekül meg Ancsa foghíjas szájából. Szépen úsztak egymás mellett, a hal a lámpásával megvilágította a tengerfeneket, bevilágított a kövek közti résekbe, a tengeri fű sűrűjébe, az üres csigaházakba. Kígyurkával öröm volt vadászni, mert vékony, hosszú testével oda is bejutott, ahova a gömböc Halancsa sosem fért volna be. Sok-sok halat fogtak együtt. Két kis száj lakott jól vele.

 

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót