Az utazás első percei vidáman teltek, a gyerekek nézelődtek, majd Luca elaludt. Marci egy darabig gyönyörködött a tájban, de aztán unatkozni kezdett. Először csak nyafogott, hogy zsibbad a lába, utána meg pisilnie kellett. Mit volt mit tenni, megálltak, és ettől Luca is felébredt. Marci pisilt, aztán ettek pár falatot, szaladgáltak egy kicsit, majd visszaültek az autóba és folytatták az utat. Ezután egy darabig megint minden rendben volt, de az egy helyben üldögélés unalmas. Luca nyafogott, Marci az első ülés háttámláját rugdosta, ami apának egyáltalán nem tetszett. Először kedvesen, majd egyre hangosabban szólt hátra, hogy hagyja abba, ami meg Marcinak nem tetszett, és jobb híján Lucát kezdte piszkálni. Próbálta megcsiklandozni, de amikor a kislány morcosan felé csapott, Marci mérges lett, és kirántotta a húga kezéből a babáját. Luca olyan hangosan kezdett sikítani, hogy még az autó is megijedt tőle, és majdnem az árokba hajtott, anya pedig összeráncolta a szemöldökét, ami nem szokott jót jelenteni. Ki tudja, hová vezetett volna mindez, ha nem mászik elő Kékmanó az egyik ülés alól. Szerencsére előbújt. Ruhája kék volt, mint a nyári égbolt, sapkája úgy ragyogott, akár az aranyló nap sugara, az autót narancssárga fény vette körül, és ettől mindenki megnyugodott. Súgott valamit Marcinak bizalmasan, aki bólogatni kezdett, majd megszólalt: – Énekeljünk! Mindenki mondhat egy éneket, amit szeretne. Én kezdem, jó? – Jó! – felelték a szülők, és Marci kérésére elsőnek elénekelték, az érik a szőlőt. – Most Luca jön! Luca nem akart választani, inkább bekapta a hüvelykujját és elaludt. Így Marci választott helyette is. Aztán apa, majd anya következett, így már vidám hangulatban telt az utazás. Az éneklés után kitalálósdit játszottak, amikor pedig az is unalmassá vált, Kékmanó megkérdezte Marcit: – Meséljek? – Igen! – élénkült fel a kisfiú, és érdeklődve hallgatta a mesét. A kis Lajhár Alajos Lajháréknál nagy az öröm született egy aranyos, igen bájos, igen ügyes, igen jámbor, igen eszes, gyönyörű szép lajhárbaba: a kis Lajhár Alajos. Ám, hogy telnek napok, hetek jön a gond is, rengeteg, olyan sírós, hangja éles, túl mozgékony, néha rémes!   Súgnak-búgnak a rokonok: jaj, de furcsa egy gyerek! Sóhajtoznak a lajhárok, nem tetszik már senkinek. A rendes lajhár lusta, lomha, nem szaladgál bolond módra! Kérdezgetik a testvérek: ő már mindig a mienk? Visszavinni nem lehet? Sír az anyja, morog apja kérik durván, szelíden: Ülj le kicsit! Figyelj jobban! Ne kiabálj már a boltban! Legalább néha pihenj, nyugodj már meg, kicsinyem! Orvos látja, de hiába, nem segít a pirula. Telnek napok, telnek hetek, nő, csak nő a lajhárgyerek. "Rendes lajhár nem lehet" suttogják a faluba’.   Ám egy napon nagyot fordul kis lajhárunk élete. Jön egy cirkusz, befogadják, légtornászként alkalmazzák, nevét zúgja a közönség, s egyre nő a sikere! Büszke már a lajhárcsalád: Milyen ügyes csemete! Olyan fürge, olyan kecses, csodáljuk, ez természetes, lajháréknál ilyen sikert nem ért még el senki se! Mire Kékmanó a mese végére ért, Marciék megérkeztek úti céljukhoz. Apa leparkolt, a kis család kikecmergett az autóból, és ezzel kezdetét vette a nyaralás! 5. Strandolós mese Vissza a sorozathoz