Hintafa blog   A szerzőpáros rátermettségéről vall, hogy hozzáértően szórakoztató egészségügyi személyzetet sorakoztatnak fel a könyvek lapjain. Vegyük például a kórház vezetését. A szerző, May Szilvia annak idején még a találékony autószerelővel, Imbusz mesterrel és az ő bicebóca segédjével Pudlimásszal bűvölt el bennünket. Így aztán, az öt évvel ezelőtt (jó ég! Tényleg ennyi idő eltelt azóta??) megjelenő új könyvére gondolkodás nélkül lecsaptunk.Persze sok múlott Petrók Ildikó vidám, gondtalan hangulatot teremtő rajzain. Az író és illusztrátor páros olyan milliőt teremt, ahol kórházba menni nemcsak állati vicces, de átérzik a páciensek jogos aggodalmát a rájuk váró ismeretlentől és igyekeznek feloldani ezeket. A kötetek állandó szereplője a virgonc Nyúl úr is újra megjelenik és ezúttal nem a túlsúlyával vagy a látásával hanem a fogazatával küszködik. Az orvosi vizsgálatokra és összeadási hibákra allergiás, házát vesztett csiga a bőrgyógyászaton keres gyógymódot. Itt a pikkelygyógyításban jeleskedő, ám nem túl barátságos Dr. Dömötörnek köszönhetően végül mégis egy új házzal a hátán távozik. Ahogy az első két részre, úgy erre a kötetre is jellemző a szöveg és az illusztrációk arányos eloszlása. Egy örökmozgónak felolvasni úgy általában nem könnyű, viszont nagy segítség, ha közben a hallgatóság böngészheti a rajzokat, míg a szöveget hallgatja. Ráadásul a fejezetek végén felsorolt állati tények között valódi érdekességeket, furcsaságot találtunk, amikkel érdemes brillírozni a megfelelő társaságban.  A sorozat egésze szempontjából viszont kevésbé tartom szerencsés választásnak a könyv utolsó fejezét, ahol a Patológiára látogatunk. Míg roppant érdekes dolog az ember belső működését végigkövetni (lásd örök kedvencünket a TinyBop The Human Body alkalmazását, ahol az emberi emésztés megunhatatlan folyamatnak bizonyult), a halállal és a boncolással összekötni túlzásnak tűnik. Persze a Patológia érdekes tudomány, de a kórházakat körüllengő félelmek miatt a boncolás helyett egy ultrahangos vizsgálatnak, vagy más hasonló, kevésbé szélsőséges módszernek jobban örültem volna. Természetesen a történetben hangsúlyt kap, hogy az orrszarvú halálát saját falánksága okozta (nem a kórházban halt meg) és Ou keresztmetszetén is lejátszható társasjáték is oldja valamelyest a furcsa érzést, de az olvasás közben a felvetődő kérdések alapján megnyugtatóbb lett volna máshogy tálalni a bekukkantást.  A betegek egyébként nagyon helyesek, ahogy az emberekhez hasonlóan aggódnak -többnyire azt sem tudják, hogy pontosan miért és minden esetben teljesen alaptalanul. Már csak abban bízom, hogy ha bárki ilyen helyre vetődik hasonlóan jó élményekkel távozik, mint amit a Fásli utcai esetleírások okoztak.