"...A ló megérezte, hogy van valaki a közelében, ezért csapott egyet a farkával, és megfordult. Egy kismacska, nyihaha. Elmondaná, ki maga? Murci meglepődött a magázódástól. Igyekezett a lehető legudvariasabban válaszolni: Üdvözlöm önt, Ló úr. Én nem tudok lóul, Így csak annyit mondhatok, hogy egy kis kandúr vagyok. Becsületes nevem Murci, és szeretnék többet tudni..." A zsűri laudációja Murci kandúrt sokan ismerjük: egy kóborló, aprócska kandúr, aki előbb légtornásznak áll, aztán egy kislány, Lili fogadja be az otthonába. Murcin keresztül rácsodálkozhatunk valamennyi furcsa szokásunkra, mintha valaki mindig a nyomunkban lenne, és megkérdezné, miért van valami úgy, ahogy, miért csinálunk valamit úgy, ahogy… Murci kandúr egy érdeklődő, kíváncsi kérdésekkel teli kiscica, de valójában lehetne egy körülöttünk cseperedő, a világot megismerni vágyó kisóvodás gyerek is. Tóth Krisztina rengeteget tud a kisgyerekekről; nem csak megfigyelései vannak, hanem képes úgy mesélni nekik, könyvének sorain keresztül úgy szólni hozzájuk, hogy a gyerekek érdeklődéstől csillogó szemmel hallgassák. Timkó Bíborral ez a kötet már a harmadik együttműködésük; a színes oldalakon életre kelnek az óvodások által jól ismert helyszínek, egyszerre könnyed és bravúros ábrázolást látunk.   Képek forrása: Timkó Bíbor weblapja